A minap felröppent sajtóhírek szerint állítólag Szlovákia is magyar módra védené meg a termőföldjeit attól, hogy a földvásárlási moratórium 2014. februári feloldását követően külföldi kézbe jussanak. A Sme című szlovák lap idézi Ľubomír Jahnátek egy korábbi elszánt kijelentését, miszerint “minden eszközt” hajlandó bevetni ahhoz, hogy hazai kézben tartsa a termőföldeket. Nem lesz könnyű dolga, két okból sem. Egyrészt azért, mert már most sem lehet pontosan tudni, hogy mennyi termőföld van külföldi tulajdonban, hiszen a jogi személyeken keresztül – Szlovákiában ők is megszerezhetik a termőföld tulajdonjogát – nem jelent különösebb problémát egy külföldi magánszemélynek, hogy szlovákiai földhözjusson.
Ez azonban még viszonylag könnyedén kiküszöbölhető, akár épp a magyar szabályozás ide vonatkozó rendelkezéseinek a szlovák helyzetre való megfelelő átültetésével.
Keményebb dió azonban, hogy melyek azok az eszközök, amelyeket Szlovákia bevethet a termőföld megvédése érdekében s hogy ezek valójában mennyire bizonyulnak alkalmasnak a cél elérése érdekében. Ha a még ropogósan friss magyar szabályozási mintát kívánják követni, mindenképpen érdemes számításba venni azokat a kifogásokat, amelyek a magyar földtörvénnyel kapcsolatban felmerültek – elkerülve egy esetleges pulpitusfoglalást a törvényhozásban…
Az első dolog, amit nem árt tudni: a jelenlegi európai keretek között egyszerűen szó sem lehet arról, hogy a külföldieket kizárjuk a termőföld tulajdonjogának megszerzéséből. Ez eddig így volt, de csak egy – nem egyszer meghosszabbított – moratóriumnak köszönhetően, amely 2014. februárjában lejár. Utána az Európai Unió valamennyi polgárát ugyanolyan jogi elbánásban kell részesítenünk, mint a hazai állampolgárokat.
A magyar földtörvény sem tesz – nem tehet – mást, minthogy ezt rögzíti, vagyis külföldinek az számít, aki nem az EU vagy az EGT állampolgára. Hogy ez mennyire találkozik az emberek józan értékítéletével, az más kérdés, mindenki döntse el maga, hogy egy német vagy holland befektető az vajon külföldi-e, avagy sem. A szlovák földpiac ettől még nem öt, hanem ötszázmilliós lesz jövő év februárjától.
A magyar szabályozás fontos elemét képezi a helyben lakás, mint a földtulajdonszerzés egyik feltétele. Abban a világban, ahol minden fronton a mobilitást mint az üdvözülés útját sulykolják a fejekbe, mindez szinte komolytalanul hat.
Magyarországon és Szlovákiában is minimális erőfeszítéssel leküzdhető ez az akadály. Mutassatok egy helyet az országban és másnap ott lakom – egy befektető számára ez nem gond. Vigyázni kell a tulajdoni korlát megszabásakor is. Hiába mondjuk, hogy – mint Magyarországon – 300 hektár a felső korlát magánszemélyek esetében, ha a családtagoknál például nincs összeszámítás. Ha elég nagy a család, egész jól szét lehet írni a nagybirtokot…
A spekulatív célú földvásárlások elleni harcban azonban legelőször talán a jogi személyek helyzetét kellene tisztázni Szlovákiában.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke fején találta a szöget, amikor a téma kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a külföldiek földszerzését korlátozó szabályozásnak kizárólag akkor van egyáltalán értelme, ha a jogi személyekre is legalább olyan szigorú szabályozást vezetnének be Szlovákiában, mint Magyarországon. Ez a kérdés már csak abból a szempontból is érdekes lehet, hogy egy esetleges új szabályozásnak vajon mennyiben lehetne visszamenőleges hatálya, mennyiben érinthetné a már fennálló tulajdoni viszonyokat? Főleg annak ismeretében, hogy a mezőgazdasági földterület már így is 80 százalékban jogi személyek tulajdonában van.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34446″}
