Búcsiak a Kárpátalja Expresszen

A búcsi Kultúráért és Turizmusért Társulás tagjai, négy felvidéki hölgy is részt vett szeptember 6-8 között a Kárpátalja Expressz idei utazásán, az 1000 éves határhoz. Gazdag élményükről beszámoltak a Felvidék.ma-nak.

Az egykori Magyarország keleti területein, Kárpátalja normál nyomtávú vonalain 2010-ben hatvanhat év után járt ismét magyar személyvonat, három országon áthaladva, a lelkes szervezőknek köszönhetően elindult a Kárpátalja Expressz.
Az előző évek programjaival ellentétben az expressz idén nem érintette sem a Felvidék keleti, sem a Partium északi részét: Budapest – Záhony – Csap- Bátyú – Volóc – Vereckei-hágó – Kanora-tető – Árpád-vonal – Szolyva – Munkács – Csap – Záhony – Budapest útvonalon utaztak a vonat utasai.
A vonat magyarországi szerelvénye Csapig közlekedett, innen széles nyomtávú vonalakon az Ukrán Vasút vonatával, Bátyún, Munkácson át a volt határállomásig, Volócig, a Kelet-Beszkidekig utaztak. Másnap autóbusszal a Vereckei-hágóhoz, harmadik napon Munkács érintésével Csapon és Záhonyon keresztül utaztak vissza.

Szobi Eszter elmondta, mindig figyelemmel kíséri a különböző ismeretterjesztő kirándulásokról szóló híreket, nagyon szeret kirándulni. Amikor négy évvel ezelőtt hallott a Kárpátalja Expressz első útjáról Perjés Klára egyik riportjában, a Kossuth Rádióban, elhatározta, hogy egyszer ő is felül a vonatra. Pénteken, szeptember 6-án reggel fél nyolckor indultak a Budapest Nyugati pályaudvarról mi négyen: Szobiné Kerekes Eszter és Tárnok Márta Búcsról, Szenczi Júlia és Varga Márta Bátorkesziről.
Varga Márta így számolt be élményeiről:
Idén az utazás Mátyás király koronázásának 555. évfordulója tiszteletére valósult meg, ezért a vonatot Mátyás mozdony húzta Budapesttől Csapig.
Záhonynál léptük át a magyar határt. Csapon a vámvizsgálatot követően átszálltunk uk¬rán vasúti kocsikba, hogy a szé¬les nyomtávú vasúti pályán foly¬tat¬hassuk utunkat. Az első megálló Bátyún volt, ahol a kárpátaljai magyarok fogadták a vonatunkat kis ünnepséggel. Mun¬kács érintésével Volócig utaztunk, amely az utolsó város az 1000 éves határ előtt. Szálláshelyünk Zúgón, a Natália Hotelben volt.
Szombaton, szeptember 7-én autóbuszokkal folytattuk utunkat. Délelőtt a Vereckei-hágóra látogattunk, ahol kárpátaljai magyarokkal közös ünnepségen megkoszorúzzuk az emlékművet. Gazdag műsorral fogadtak Nevetlen és Nagyszőlős község művészeti iskolájának növendékei. Üdvözölt minket Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja és a környékbeli polgármesterek is. Nagyszerű érzés volt Vereckén, a honfoglalási emlékműnél énekelni a himnuszt.
Megálltunk a Kanora-tetőn is, ahonnan talán a legszebb kilátás nyílik az 1000 éves határ hegyeire. Körbe nézhettünk a gyönyörű tájon, mint egykor Feszty Árpád festő is, akit annyira megihletett a táj szépsége, hogy innét merítette a híres körképének, az Ópusztaszeren látható Honfoglalásnak a hátterét.
Az Árpád-vonal nemrég megnyílt részeit látogattuk meg ezután, majd a Verecke vendégházban tartott rövid pikniket követően a szolyvai emlékparkba utaztunk, megnéztük a II. világháború és a „málenykij robot” áldozatainak emlékművét.
Szombaton este megtekinthettük a zúgói görög-katolikus fatemplomot a gyönyörű ikonokkal, ahol ma már csak húsvétkor tartanak misét. Ezután ünnepi vacsora következett, a helyi ruszin zenekar gondoskodott a jó hangulatról.
Vasárnap, szeptember 8-án ismét vonatra ültünk és Munkácson a helyi magyarokkal találkoztunk. A munkácsi székesegyházban Majnek Antal püspök úr tartott misét.
A szentmisét követően városnézés, majd a vár megtekintése következett. A II. Rákóczi Ferenc nevét viselő magyar iskola udvarán műsort tekintettünk meg. A gyermekkórus a Republic zenekar frontemberének, a kárpátaljai születésű, fiatalon elhunyt Cipőnek a dalát énekelte, a refrént pedig mind a kétszázötven vendég velük együtt énekelte: „Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem…”
Utolsó állomásunk a Munkácsi vár volt. Ez a 13. században épült vár még ma is gyönyörű. Eredetileg védelmi célokat szolgált, majd a 17. századtól a Rákócziak birtoka volt, később a Thököly vezette kuruc lázadás leverése után még két évig védte Zrínyi Ilona a császári csapatok ellen és árulás juttatta az ellenség kezére. II. József uralkodása idejétől várbörtön volt, ahol Kazinczy Ferencz is raboskodott. A vár megnézése után beszálltunk az ukrán vonatba és egész Csapig utaztunk. Itt már vártak a helyi magyar iskolások és rövid műsorral búcsúztattak Kárpátaljától. Beszálltunk a nosztalgia-vonatunkba és a késő esti órákban érkeztünk Budapestre.
Felemelő élmény volt, hogy a szép fogadtatást, amit mi kapunk, viszonozta a velünk együtt utazó hetvennyolc tagú szentendrei Szent Cecília kórus azzal, hogy minden megállóhelyen gyönyörű énekekkel ajándékozta meg a hallgatókat. Sokat köszönhetünk idegenvezetőnknek, Mester Andrásnak, alapos történelmi tudásával hozzájárult ahhoz, hogy a látottakat jobban megértsük.
A végére is maradt meglepetés. A vezetőnk, Molnár Béla a résztvevők javaslatára gyűjtést szervezett Nevetlen falu művészeti iskolája részére. Annyi pénz gyűlt össze, hogy az iskola egyetlen cimbalma mellé másikat is vásárolhatnak.
A szervezők figyelmessége volt, hogy minden szereplőnek és a vonat utasainak tulipánhagymát ajándékozott, amely, ha kihajt, piros-fehér szirmaival és zöld leveleivel nemzeti színekben pompázik majd, zárta beszámolóját Varga Márta.

(A képek klikkeléssel nagyíthatók)