Új alrovattal jelentkezünk. A hét versében hetente egy-egy verssel köszöntjük olvasóinkat. Ezúttal Isten elfelejtett kertjéről olvashatnak Balázs F. Attila tollából.
Balázs F. Attila: Isten elfelejtett kertje
a paradicsomi park
hol nem sétáltál soha
hol nem vártálzavartan morzsolgatva
egy feláldozott
nőszirmot
visszafojtott
lélegzettel bámulva
ujjadat bemázoló
kékes vérét
ahol nem vártalak
a szökőkút csobogását
hallgatva
miközben mellettem
a vízbe hugyozott
a galambpiszkos
angyal
az esőfa alatt
megbúvó
színét vesztett pad
melyen nem ültünk
megállítva a toronyóra
mutatóját
nem beszélgettünk
elcsendesedve
amikor arra sétált
az emlékeit kereső
fehér hajú öreg
nem bújtunk össze
vérünk dallamát
kottázva
nem ízlelgettük
egymás ajkát
mohón mint kisded
anyja emlőit
a mámor ködébe
merült
sosem volt liget
Isten elfelejtett kertjének
buja zöldjét álmodja
Balázs F. Attila a Magyar Interaktív Televízióban ITT>>> mondja el versét.
Felvidék.ma
