A Királyhelmeci Református Egyházközségben minden évben szerveznek egy alkalmat, amelyen az időseké, a nyugdíjas korúaké a főszerep. Idén erre az alkalomra, az ún. idősek délutánjára november 18-án került sor a gyülekezeti házban, ahová szép számmal érkeztek az idősek, vagy ahogyan a délután folyamán ők maguk megfogalmazták, a szépkorúak.
Az alkalom elején Molnár István lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd a 71. zsoltár alapján szólt hozzájuk. Áhitatában hangsúlyozta, hogy a megélt kor ajándék, amiért hálát annak kell adni, aki az életet, s így az élet minden egyes esztendejét adta, vagyis a teremtő és gondviselő Istennek.
Ugyanakkor a kor az teher is, hiszen ami egy pár évvel ezelőtt még nem okozott gondot, az az idő előrehaladtával nehézzé, sőt lehetetlenné válhat, de ezeket is – ahogyan minden más gondunkat – oda lehet vinni az Isten elé.
A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az Istennek való szolgálatban nincs korhatár, s ha az erő megfogyatkozik is, az imádság szolgálatát, a könyörgést a családért, gyülekezetért, népért, egyházért mindenki vállalhatja. A délután további részében a jelenlévők felidézték a régi emlékeket, egykori gyülekezeti eseményeket, valamint több kedves éneket is elénekeltek, s egy-egy kedves szavalat is elhangzott a jelenlévők részéről.
A szorgos kezeknek köszönhetően a szeretetvendégség sem maradt el, s a gyülekezet egy kis ajándékcsomaggal is kedveskedett az alkalmon résztvevő idős testvéreknek.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41657,38804,38592,38203″}
