A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán került sor március 5-én arra a konferenciára és kerekasztal-beszélgetésre, amelyet „Esterházy Jánosról a közép-európai dialógus jegyében” címmel az Élő Zoboralja Polgári Társulás szervezett.
Az egész napos konferencia programja rendkívül gazdag volt, az előadók több aspektusból igyekeztek megvilágítani Esterházy János személyiségét és tevékenységét.„ A szlovákiai magyarok fontosnak tartják a közvetítést, ehhez szeretne hozzájárulni a mai konferenciánk is” – mondta Zilizi Zoltán, a szervező Élő Zoboralja Polgári Társulás nevében. Amint azt megnyitó beszédében hangsúlyozta, lényeges különbség van Esterházy János személyének megítélésében a magyar vagy a lengyel és a szlovák értelmezés közt. „A két történelmi narratíva közelítésére tett kísérlet ez a mai konferencia, magyar, szlovák, lengyel és cseh szaktekintélyek részvételével. A kapcsolódási pontokat próbáljuk megtalálni ebben a nem egyszer félreértelmezett témában, és szeretnénk hozzájárulni egy koncepcióktól mentes Esterházy-értelmezés kialakításához” – fűzte hozzá Zilizi.
Ezt követően Komzsík Attila, a konferenciának otthont adó Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja és a konferencia védnökei – Kiss Gy. Csaba, az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata Tudományos Tanácsának elnöke, Jan Rydel, az ENRS Irányító Bizottságának elnöke, František Mikloško, a szlovák parlament korábbi elnöke, és Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete – köszöntötték a résztvevőket.
A köszöntőbeszédek után három szekcióra bontva folytatódtak az előadások, amelyek Esterházy korának történelmi előzményeit is felvillantva különböző szempontokat figyelembe véve boncolgatták a felvidéki magyar politikus tevékenységét, szerepét és törekvéseit. Az előadók közt voltak lengyelek, szlovákok, csehek, anyaországi és felvidéki magyarok is, és Esterházy megítélésében ettől függően hol kevésbé, hol jobban érezhetően elkülönült a magyar, illetve a szlovák álláspont.
A teljesség igénye nélkül hadd emeljük ki az előadások sorából Arkadiusz Adamczyk, a lengyelországi kielcei Jan Kochanowski Egyetem tanárának előadását, aki lengyel szemszögből elemezte Esterházy tevékenységét, elsősorban Józef Beck lengyel politikusnak a kis nemzetek közti megértésre irányuló törekvései kapcsán, amely egyfajta utolsó kísérlet volt Közép-Kelet-Európa geopolitikai helyreállítására a második világháború előtt, s amelyben Beck Esterházy Jánosban segítő partnerre talált.
Szarka László, az MTA Történettudományi Intézetéből Esterházy autonómiapolitikáját ismertette az első bécsi döntés kontextusában. Esterházynak pártelnökként a kisebbségvédelem, a csehszlovák és magyar kormányokkal való kapcsolattartás és az autonómiapolitika jegyében a szlovák-magyar együttműködés, illetve a revízió előkészítése volt a célja. A magyar autonómiakoncepció bukásával – Szarka szerint – Esterházy kétszeres vereséget szenvedett. Egyrészt mert ezzel a megoldással a szlovák-magyar testvériség helyett igen éles ellentét alakult ki a szlovákok és a magyarok közt, másrészt pedig mert a közép-európai népek szabad koncepciója látványosan összedőlt.
Molnár Imre (Magyar Külügyminisztérium) Esterházy-kutató a felvidéki magyar politikus közvetítő szerepével foglalkozott a korabeli magyar-szlovák politika szereplői közt. Előadásában többek közt hangsúlyozta, „Esterházy szerepének és tevékenységének megvilágításával szeretnénk kiküszöbölni azokat a nézeteltéréseket, amelyek zavarják a szlovákok és a magyarok együttélését, Esterházyt ugyanis a magyar érdek melletti kiállás sohasem tette a szlovák nép ellenségévé”.
Ondrej Podolec (a Szlovák Nemzeti Emlékezet Intézet munkatársa és a Comenius Egyetem Jogtudományi Karának tanára) előadásában már érezhető volt Esterházy személyének szlovák szempontú megítélése. A felvidéki magyar politikus kapcsán az előadó hangsúlyozta, Esterházy nem tartozik a szlovák történelem fősodrába. „Esterházy elsősorban a Szlovákiában élő magyar kisebbség jogainak érvényesítésére törekedett, más kisebbségek jogaival azonban nem törődött” – mondta Podolec, aki kiemelte Esterházy „zsidó törvényekkel kapcsolatos ellentmondásos álláspontját” is.
Andrej Tóth (Opavai Sziléziai Egyetem) előadása elsősorban azért volt érdekes, mert korabeli dokumentumokra, Esterházy Jánossal kapcsolatos cseh levéltári forrásokra, kormányanyagokra és parlamenti levéltári forrásokra hivatkozva igyekezett képet adni a korról, amelyben a felvidéki magyar politikus élt és tevékenykedett, illetve ezeknek a dokumentumoknak a tükrében próbálta Esterházy politikai szerepét szemléltetni.
A kerekasztal-beszélgetés megkezdése előtt lehetőség nyílt a vitafelszólalásokra is, amelyek közül a konferencia résztvevőinek legnagyobb tetszését kétségkívül Lebovits Imre, budapesti Holokaust-túlélő felszólalása váltotta ki, aki annak idején nyilvános levélben kifogásolta Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök Esterházy Jánost fasisztának minősítő kijelentését. „A múlttal való szembenézés nagy hiányossággal bír – mondta az előadók felé intézve –, meg kellene fontolni, hogy Esterházy Jánossal szemben, akit a Szovjetunióban is rehabilitáltak, a szlovák állam is legyen nagyvonalúbb – ezt mondja Önöknek egy zsidó” – jelentette ki Lebovits.
A konferencia talán legdinamikusabb része már az estébe csúszva kezdődött. A kerekasztal-beszélgetést, amelynek résztvevői Lebovits Imre, Molnár Imre, Kollai István (Pozsonyi Magyar Intézet), Martin Hetényi (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem), Ondrej Podolec, Csáky Pál (közíró) és Viliam Jablonický (SC PEN Pozsony) voltak, Zilizi Zoltán vezette. A beszélgetés résztvevői Esterházy tevékenységén és szerepén túlmenően többek közt arra a kérdésre próbálták választ adni, hogy a szlovákiai magyar identitásban milyen szerepe van Esterházy Jánosnak, illetőleg mi az, ami a szlovák köztudatban pozitívan megjelenik Esterházyval kapcsolatban. Molnár Imre szerint a szlovákiai magyarság Esterházy János politikai pályafutásából először is megerősítve látja a saját maga által is fontosnak tartott szerepet, hogy közvetítőként léphet fel a magyar és a szlovák politika, a magyar és a szlovák társadalom, a magyar és a szlovák megértés terén. Másodszor Esterházy példáján a felvidéki magyarság megerősödhet abban a meggyőződésében, hogy létezik és létezhet küzdelem az igazságosságért, harmadszor pedig, hogy létezik hűség a szülőföldhöz.
A hozzászólók közül a témával kapcsolatban Csáky Pál kifejtette, Esterházy Jánosnak joga lenne egy tisztességes bírósági ítéletre. „Olyasmire gondolok, mint amit Nagy Imrével kapcsolatban végigfolytattak Magyarországon – mondta Csáky. „Miniszterelnök-helyettesként azt kértem Ján Čarnogurský akkori igazságügy-minisztertől, nézzük meg, mit tudunk tenni Esterházy-ügyben.” Csáky szerint az igazságügy-minisztériumtól akkor olyan jelentést kapott, amely szerint, ha ehhez hozzányúlnának, akkor Esterházyt automatikusan rehabilitálni kellene, mert még azt a rossz népbírósági törvényt is legalább három pontban megsértették. Csáky hangsúlyozta, Esterházy Jánost haza kell hozni, nem lehet, hogy Esterházy örökké Csehországban maradjon. „Úgy gondolom, hogy a perét újra kellene tárgyalni a Legfelső Bíróságon” – fűzte hozzá Csáky.
Összességében elmondható, hogy fontosak és hasznosak a hasonló konferenciák, mert az álláspontok közelítése érdekében szükség van a konfrontációra. Fontos, hogy tisztábban lássuk a saját múltunkat is, és a szlovákokat is szembesítsük azzal, mi történt itt valójában. Bár most még ütköznek az álláspontok, de a történészek dolga, hogy a nézeteltéréseket kiküszöböljék. „Kulturált, túlfűtött indulatok nélküli beszélgetés folyt ma itt Esterházy Jánosról szlovákok és magyarok közt. Tettünk egy fontos lépést egymás felé, amiért már megérte ma találkoznunk itt” – fogalmazott zárszavában Polyák Imre, a konferenciát szervező Élő Zoboralja Polgári Társulás elnöke.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
További Fényképek a Képgalériánkban ITT>>>
{iarelatednews articleid=”44381″}
