49035

Az etyeki Kartal fia Torda tartott tűzönjárást Nyitracsehin szeptember 28-án. Bevallása szerint 13 évvel ezelőtt találkozott mesterével, akkor eszmélt rá, hogy az anyagi világon kívül létezik egy másfajta, szellemi világ is, akkor tért rá erre az útra. A hétköznapokban gyógymasszőrként dolgozik, és párjával, Andreával lélekgyakorlatokat is tartanak, ahol az emberek testi, lelki és szellemi egészségével foglalkoznak. Tordával beszélgettem az útnak a megtalálásáról és a tűzönjárásról.

Miként kerültél kapcsolatba mestereddel?
Kommunista szellemiségű ateista családból származom – nem hittem Istenben. E szerint éltem, ebben nevelkedtem. A munka révén Székesfehérvárra kerültem, ahol vámkezelőként dolgoztam. A kollégák csodálkoztak, hogy miért járok a munkások közé beszélgetni. Hónapokon keresztül beszélgettem egy házaspárral. Ezalatt mindenféle téma előkerült. Egyszer közölték velem, hogy szeretnének bemutatni egy embernek, így elmentem hozzájuk vendégségbe. Akkor ismertem meg Gyula bácsit, aki mesteremmé vált. Beszélgettünk, majd ő indított el ezen az úton.

Bizonyára megváltozott a nézeted a vallásról.
Hiszek Istenben, de nem vagyok vallásos. Sokan azt mondják, hogy ilyen nincs, de van. Nekem nem kell közvetítő vagy csoport, hogy beszélgessek Istennel. Befogadó vagyok mindenre addig a pontig, amíg nem akarnak meggyőzni arról, amit ők képviselnek.
A mi hitvilágunkban úgy fogalmazunk, amit én mutatok, nem kell elhinni, hogy ilyen az Isten. Senkire nem erőltetem rá a saját hitvilágomat.

Sziránszki Regős József és Fehér Holló Öskü barátaitól sokat tanultál a szkíta-magyar hagyományokról. A parázsonjárás is idetartozik?
Igen. A világ számos részén művelik a parázsonjárás. Mindig arra használja az ember, amire szüksége van. Tisztításra, felajánlásra – mert szeretnénk teremteni, elengedni. Mert a hitvilágunk szerint semmi nincs ingyen, de nem kell mindent pénzben érteni. Felajánlok valamit, hogy megkapjak dolgokat. A saját fizikai korlátaidat léped túl, amit nem lehet mással felülmúlni. Más a fogyó hold idejében a parázsonjárás és más a növő holdkor. A fogyó hold az elengedést könnyíti meg, míg a növekvő hold a bevonzást segíti. A forró parázs kapcsolatba lép a talppal, és ha kell, akkor úgymond „kiégeti” azokat a dolgokat, amik nem kellenek. Nem kell megijedni, nem nagy égésekről van szó, mindössze apróbb gombostűfejnyi sérülés keletkezhet annál a pontnál, ahol betegség van a szervben, és egy-két napon belül gyógyul. Ugyanis a talptérkép alapján meg lehet állapítani, melyik szervről van szó.
Mások gyógyulásáért is át lehet menni a parázson. Volt, hogy egy mellrákos hölgyért mentem át a tűzön, és a betegsége a talpamon apró égésnyom formájában mutatkozott meg.
A máglyarakás meggyújtását követően mindig elmondok egy imát, amelyben tűznagyapát kérem, hogy olyan tüzet kapjak, amit a jelenlévő embereknek szükséges, amit el tudnak viselni. A tűznagyapa ebben az esetben az ősöket jelképezi, de ezen nem kell vér szerinti rokont érteni. A tűz a férfit szimbolizálja, a víz a nőt. Az ábrázolásban a nap a férfi, míg a hold a nő (a yin-yang is ezen alapul – a szerk. megj.).

Miként értékeled a vasárnapi nyitracsehi tűzönjárást?
Nagyon köszönjük a meghívást, nagy megtiszteltetés volt a számunkra, hogy olyan helyre tudtuk elvinni ezt az ősi hagyományt és bemutatni a mi hitvilágunkat, ahol erről nem vagy kevésbé tudtak. Olyan visszajelzést is kaptunk egy hölgytől, aki azt hitte, hogy ez a rituálé már teljesen eltűnt, nem is létezik. Megmutathattuk, hogy ez létező hagyomány. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, aminek nagyon örülünk.

Részedről mi szükséges a tűzönjáráshoz?
Tisztelni kell az ősi elemeket, mert nagyon meg tudnak büntetni. Az alázat nagyon fontos egy ilyen szertartás elvégzéséhez. Alázatról, de nem a megalázkodásról beszélek. Az alázat a tiszteletről szól. A szertartás elejétől a végéig bánjunk alázattal a tűzzel és a résztvevőkkel egyaránt. Azzal, hogy eljönnek a szertartásra, megtisztelnek vele.

Mi az, amit fontosnak tartasz?
Minél több emberrel szeretném megosztani ezt az életet, a régi magyar hagyományokat. Lássák, hogy létezik, meg lehet élni és tapasztalni. A mai rohanó világban meg lehet állni egy pillanatra és megtapasztalni, hogy az ősök mit élhettek át. A végén az ölelések és a beszélgetések érnek a legtöbbet, ezek az igazi pozitív visszajelzések. Amikor az emberek átmennek a parázson, lehullik róluk minden máz.
A végén azt szoktam mondani – ahogy a tanítóm is mondja –, a kör most szétszakad, de lélekben egy marad. Azaz ennek ma itt vége van, de mindenki hazavisz lélekben egy parazsat ebből a szertűzből. Az emlékeiben megmarad, és úgy fog rá emlékezni, hogy ezt megcsináltam, együtt hajtottuk végre – ami egy szellemi kötelék.

Milyen további céljaid vannak az életben?
Nem szoktam/szoktuk előre eldönteni. Ahhoz, hogy továbbléphessek egy lépést, amikor nyitottá válok valamire, megjön a hívás és a segítség.

Ando Krisztina, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”48849,48979″}