Újra megvalósult a Pázmány Péter Gimnázium diákjainak jótékonysági napja. Mi az a jótékonykodás? Mit is jelent segíteni?
A feltett kérdésekre a Pázmány Péter Gimnázium II. osztályos tanulói már biztosan tudják a választ. Negyedik alkalommal szervezték meg a decemberi szeretetszolgálatot, ahol a diákok önzetlenül segíthettek a rászorulóknak.
Soóky Zoltán beszámolóját tesszük közzé:
Az iskola Ekomuko programjának értelmében ezen jótékonysági nap során minden évben másodikos diákjaink látogatnak el Érsekújvár szociális intézményeibe. A szolgálat hagyományosan a karácsonyt megelőző hétben valósult meg. Tanulóink a Csodaország bölcsődébe, az autista gyermekek magániskolájába és a „Vek nádeje” (A reménység kora) szociális otthonba látogattak el. Mindhárom intézményben nyílt szívvel segédkeztek az ott dolgozók munkájában, részesei lehettek a szociális munkának. Sokan diákjaink közül már most segítséget kaptak pályaválasztásuk kérdésének megválaszolásában.
A bölcsődében diáklányaink a kicsikkel foglalkoztak egész délelőtt, játszottak velük, etették, babusgatták őket. A fogyatékos és autista gyerekek iskolájában pedig részt vettek a különböző fejlesztő csoportmunkákban, amelyek közül az egyiket diákjaink 
készítették elő. Idén tanulóink műsorral is készültek a gyerekeknek, amelyben volt ének, hangszeres játék és hastánc is. A műsor végén saját kezűleg készített ajándékokkal lepték meg a csillogó szemű, boldog és meghatott közönséget.
A látogatás nem csak nekik, de a mi tanulóinknak is sokat jelentett. Álljon itt ennek alátámasztására egy idézet diákunktól:
„Mikor beléptem a terembe és megláttam a gyerekeket sírás fojtogatott, de megpróbáltam visszafogni a könnyeimet. Ezzel nem csak én voltam így. Mindig is azt gondoltam, hogy azok a gyerekek, akik betegek, valamilyen szinten már nem tudnak örülni az életnek, de rájöttem, hogy tévedtem. Hihetetlenül megdöbbentő volt látnom, hogy ezek a gyerekek a betegségük ellenére milyen boldogok, mennyit nevetnek és mennyire megbecsülik azokat a dolgokat, amit az egészséges gyerek lehet hogy nem. Észrevettem, hogy mennyire örülnek a kis dolgoknak, például egy puszinak, egy mosolynak, egy ölelésnek, vagy egy apró ajándéknak. Rádöbbentem, hogy ezeknek a gyerekeknek van a legnagyobb szívük. Úgy gondolom, hogy ők HARCOSOK.” (Liszi Réka, II.A osztály)
A nyugdíjas otthonban is tevékenyek voltak diákjaink. A Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia diákjaival együtt tanulóink is egy énekszóban, versekben, gitár- és zongorajátékban gazdag műsorral készültek az időseknek. Ennek befejeztével gimnáziumunk diákjai szétosztották a nekik 
készült ajándékokat is, majd visszakísérték a gyalogos vagy tolókocsis időseket szobáikba, ahol elbeszélgettek velük. Ki kell emelni azt is a műsorral kapcsolatban, hogy sikerének köszönhetően meghívták iskolánkat húsvétra is.
Délután, ahogy már minden évben megszokott, a fő téri plébániatemplom előtt – hatodik alkalommal – a Korzo Hotel vezetőségének köszönhetően, ételosztásra került sor a 
város hajléktalanjai és szociálisan hátrányos helyzetű lakosai között, Horváth tanár úr szervezésében. Az ételosztásban gimnáziumunk diákjai is részt vettek.
Összegezve, idén is sokatmondó és hasznos volt a szeretetszolgálat. Fejlesztettük a diákok toleranciáját, erkölcsösségét és a másság elfogadását. „Sokakon láttam, hogy elgondolkodtak a látottakon. Egy új tapasztalattal és életszemlélettel gazdagodtunk.” Szilva Noémi, II.A osztály) – írta Soóky Zoltán, az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanára.
Felvidék.ma
