Hetekkel ezelőtt – több száz alkotó közül – nyerte el a rangos III. Székelyföldi Grafikai Biennále fődíját, melyre – rá jellemző módon – mellbevágóan személyes hangvételű alkotásokkal jelentkezett: a képeken nagymamája emlékét, elvesztését örökíti meg. A felvidéki Nagykéren élő Szőke Erika grafikust, fotóművészt mutatjuk be.
Az 1977. október 5-én Surányban született felvidéki képzőművész a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem rajztanári szakán 2005-ben szerzett oklevelet. Az egyetemi tanulmányok után közel öt évig Spanyolországban élt és alkotott. A Földközi-tenger partján – Ibiza szigetétől mindössze kilencven kilométerre – fekvő Jávea városában nyílt meg első önálló kiállítása 2005-ben, amit később több – egyéni és csoportos – spanyolországi kiállítás (Guadix, Valencia, Alcoi) is követett. Hazatérése után először Nyitrán, majd Pozsonyban állít ki. 2011-ben Fotoszíntézis címmel nyílik meg a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában első hazai önnálló tárlata, 2012-ben pedig a Pozsonyi Magyar Intézet Találd meg otthonod címmel – Pézman Andrea és Somorjai Kis Tibor munkái mellett – mutatja be alkotásait. A pozsonyi kiállítás megnyitóján Uszkay Tekla művészettörténész úgy fogalmazott: Szőke Erika „keze alatt a dolgok – humorral átitatva – megszépülnek.”
A művésznő számára „az alkotás és a művészet a személyes lét misztériumának megértése, egyfajta önmegismerés: az öregedés folyamatának, a halálnak és az emlékezésnek a megismerése.” S valóban, Szőke Erika műveinek – miközben alkotásait sajátos technikák keresése, historikus fotótechnikák, illetve installációk jellemzik – legfőbb motívuma a mulandóság, az öregedés, az újjászületés, az emlék és emlékezés. Gondolkodásához inkább a szemlélődés, a belemerülés, az elemző álláspont, mint sem a cselekvés, az elhamarkodott ítéletalkotás áll közelebb – ezért munkái gyakran sorozatokban bontakoznak tovább.
A felvidéki alkotó munkásságára oly jellemző személyes hangvétel a III.Szekelyföldi Grafikai Biennáléra beküldött munkákon különösen tetten érhető. „A szemlére három alkotással jelentkeztem. Mindhárom munka (a cikk alján megtekinthetők – szerk. megj.) különböző technikával készült, viszont egy témát, a nagymama elvesztését dolgozza fel. A Korona című gumi-olaj nyomat egy régi fotografikus technikával készült, melyen a nagymama egy fa gyökerén pihen és a fején koronát visel. Ez egyfajta életfára utal, az örök fejlődésre, növekedésre, a folytonos megújulásra. Az Elment című digitális fotó a nagymama szobáját, az elhagyott, üres, kihűlt ágyát örökíti meg, miután eltávozott. A harmadik, vegyes technikával készült alkotás, amely a Lélekjelenlét címet viseli, a nagymama fénnyel körberajzolt sziluettjét ábrázolja, amint a kezében egy pohár vizet tart” – meséli a képekről Szőke Erika, aki a III. Székelyföldi Grafikai Biennálén elnyert fődíjat (a szemlére 37 országból hétszáznál is több alkotás érkezett összesen 336 művésztől!) óriási megtiszteltetésnek tartja. „Jó érzés, mikor a művész mondanivalója értelmet nyer” – teszi hozzá a grafikus, aki azóta is örömmel emlékszik a sepsiszentgyörgyiek szívélyes vendégszeretetére, valamint arra az összetartó erőre és lelkesedésre, amely Székelyföldön a kultúra fejlesztését jellemzi.
A közönség Szőke Erika alkotásaival legutóbb a budapesti Latarka – Kortárs Művészeti Galéria Az Apró Dolgok Istene című kiállításán, valamint a január 22-én, a Magyar Kultúra Napján megnyílt sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban találkozhatott.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
lm, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51500″}
