A Magyar Kultúra Napjára, január 22-ére esik Boldog Batthyány-Strattmann László halálának napja is, ami 89 évvel a himnuszunk megírása után, vagyis 1931-ben következett be.
Székely László versében „Körmend legendás hercegének” nevezi a „szegények orvosát, a körmendi szemorvost”. Ha pedig körmendi kastélya előtt sétálunk el, eszünkbe juthatnak Unger Ilona versének sorai: „Legendát suttognak a bástyák”.
Batthyány-Strattmann László az ősi Batthyány család sarja. Minden magyar ismeri ezt a családot, amely kiemelkedő személyeket adott hazánknak. Possonyi László felteszi a kérdést, hogy oly sok dicső ős után, akiket ez a család adott a magyar nemzetnek, mit tud még egy családtag tenni, ami méltó arra, hogy a történetírók megörökítsék. Possonyi maga adja meg a feltett kérdésére a választ, mi szerint már csak egy út van: az életszentség útja. S Batthyány-Strattmann László ezt az utat találta meg.
A szüleiről tudjuk, hogy édesapja a pinkafői ágból származó Batthyány József, édesanyja pedig ugyanennek a családnak az új, zsigmondi ágából származó Batthyány Ludovika ágának leszármazottja. Csákányban, a mai Csákánydoroszlón ismerkedtek meg, és 1861.szeptember 21-én kötöttek házasságot Máriazellben. Dunakiliti lett első otthonuk, itt születtek a gyermekek. A 14 gyermekük közül több meghalt röviddel a születés után. László, a „szegények orvosa” is a Moson megyei Dunakiliti községben született 1870. október 28-án tizenegyedik gyermekként. Hét nappal később pedig a helybéli templomban keresztelték meg. Miután hatéves korában a Duna vize elöntötte a községet, a megrémült gyermekeket mentőcsónakon hozták ki és vitték Rajkára. Ezután Köpcsénybe került, és ott élt 1920-ig, amíg Körmendre nem költözött, a gyermekei a mai Ausztriában található Köpcsényben születtek.
László még csupán nyolcéves volt, amikor édesapja elhagyta családját, és feleségül vette édesanyja társalkodónőjét, Kornis Antóniát. László beteg édesanyját annyira megviselte férjének hűtlensége, hogy 39 éves korában, 1882. július 14-én meghalt, amikor László 12 éves volt. László végleges pályaválasztását bizonyára befolyásolta az, hogy látnia kellett édesanyja szenvedését, miközben nem tudott segíteni rajta. Édesanyja példás hősiességgel viselt szenvedésére felnőtt korában is visszaemlékezett. Nagy olajképét dolgozószobájában, fényképét pedig imakönyvében helyezte el. László kalocsai diáktársa így emlékezett vissza sokszor elismételt szavaira, melyek így hangzanak: „Orvos leszek, és a szegényeket ingyen fogom gyógyítani”. Anyja halála után Zsigmond nagyapa Csákányba vitte a gyerekeket, ahol a szerető nagyszülővel nagyon boldog napokat éltek át. Az apja azonban pert indított, és elvitte őket a magához, a csallóközi Felbárra.
Nos, ebben a kisközségben őrzik az emlékét. Az alapiskolát évekkel ezelőtt róla nevezték el, a templomban pedig egy oltárt emeltek emlékére, a templom falán emléktáblát helyeztek el a felbáriak.
Idén január 22-én, csütörtökön méltó megemlékezést tartottak a helyi római katolikus plébániatemplomban. Fél öttől rózsafüzér-imádság, majd esti dicséret volt Boldog Batthyány-Strattmann László tiszteletére. A 18 órakor kezdődő ünnepi szentmise főcelebránsa Őexc. Mons. Snell György nemrégiben, egészen pontosan tavaly december 6-án felszentelt esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa volt. Nagy örömmel érkezett Jankó Gábor plébános úr és a helyi egyházközség meghívására, hiszen ő is Batthyány-Strattmann László nagy tisztelői közé tartozik. Sokszor imádkozik hozzá, s kéri a segítséget, hogy a keresztény családapák minél nagyobb számban példaképükké válasszák, és szerinte éljenek, cselekedjenek, s ezt átadják gyermekeiknek, unokáiknak is. Boldog emlékű László együttérzéssel viseltetett minden betege iránt, akár szegény volt, akár gazdag, akár tiszta, akár elhagyatott.
Jómagam szívesen emlékszem vissza György püspök atyára, aki 2011-ben még a budapesti bazilika plébánosaként júliusban szentmisét mutatott be a Rákóczi Alapítvány jóvoltából évente megszervezett Rákóczi-tábor csaknem százötven diákja és kísérőik számára. Harmadmagammal még ministrálhattunk is az atyának.
A szentmisét a helyi és környékbeli falvakból lévő énekesek karának gyönyörű éneke tette még ünnepélyesebbé. A püspök atya is külön megköszönte a szép és meghitt közreműködésüket, olyan jó volt neki is hallgatni azt az odaadó lelkülettel és szívből szóló énekeket. Jankó Gábor atya és a helyi vezetőség megköszönte az áldozás után, hogy a püspök atya elfogadta a meghívást, bemutatta a legszentebb áldozatot, és velünk együtt ünnepelt. A szentmisén több ének elhangzott Batthyány László közbenjárását kérve, iránta tanúsított tiszteletünket kifejezve, befejezésül pedig a pápai és magyar himnusz csendült fel.
A kivonulás után a templom falán található, a 2003. március 23-án Szent II.János Pál pápa által boldoggá avatott Batthyány László tiszteletére emelt emléktábla megkoszorúzására került sor a püspök atya és a község elöljárói részéről. Végül a közelebbi és távolabbi régiókból érkezett hívők szeretetlakomán vehették részt a helyi kultúrházban.
Befejezve pedig álljon itt egy részlet a Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóhoz szóló énekekből : „Bízó szemmel tekintünk a Magasságba: Hisszük, valljuk: van, aki ezt meg is látja. Szenvedőknek hű Barátja, Herceg-Doktor! László! Népünk neved áldja.
Kérő népét mi Urunk majd meghallgatja: Földerülhet magyaroknak fényes napja. Boldog László! Attól fogva még közelebb hozzánk lelkünk Megváltója!”
S egy részlet végrendeletéből: „Az Úristen kegyelméből évek hosszú során át napról napra dolgoztam kórházamban, tehetségemhez képest segítve beteg embertársaimon. E munkám volt forrása számtalan kegyelemnek, és azon sok lelki örömnek, amely a magam és családom minden tagjának lelkében uralkodott. Azért, mint életemben mindig, e helyen is mély hálát adok a Teremtőnek, hogy az orvosi pályára hívott. Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!”
Nos, ő kiérdemelte példás életvitelével a boldoggá avatást, mi pedig az ő példáját követve tudjuk legalább azt megtenni, hogy boldogítsunk másokat!
Batthyány László életrajzának leírásában segítségemre volt Dr. Gyürki László: Batthyány Boldog László, Körmend, 2005 füzete, mint a Testis Temporis – Az idő tanúja sorozat tizenkettedik kiadása, melyet egykor Koller Gyula prelátus úrtól kaptam, amit ezúton is köszönök neki! Isten éltesse sokáig erőben, egészségben!
Köszönet a felbári egyházközségnek, hogy ilyen szép, méltó és felemelő volt idén is az emlékezés! A jó Isten kísérje áldásával munkájukat!
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
