Törölték a jelenlegi Csehország területén elkobzott vagyon visszaszolgáltatására vonatkozó követelést a II. világháború után elüldözött, illetve kitelepített szudétanémeteket képviselő németországi szervezet alapszabályából.
A müncheni központú Szudétanémet Bajtársi Szövetség (Sudetendeutsche Landsmannschaft, SdL) hét végén tartott közgyűlésén módosított alapszabályából kikerült az a tétel, hogy a szervezet működésének egyik célja a szudétanémetektől elkobzott tulajdon visszaszolgáltatására, illetve az elkobzott tulajdon értéknek megfelelő értékű kárpótlásra vonatkozó jog érvényesítése – adta hírül az mti.
Az SdL honlapján megjelent közlemény szerint nem szerepel a módosított alapszabályban az a pont sem, hogy a szervezet céljai közé tartozik a haza “visszaszerzésére” és a hazához kapcsolódó önrendelkezési jog biztosítására vonatkozó jogigény érvényesítése.
A módosított pontok szerint az SdL azért tevékenykedik, hogy a nemzetek és államok olyan rendbe szerveződjenek, amelyben érvényesül a nemzeteknek és népcsoportoknak a hazához és az önrendelkezéshez fűződő joga, és hogy világszerte törvény büntesse ezeknek a jogoknak a megsértését – például a népirtást, az etnikai tisztogatást, a vagyonelkobzást és hátrányos megkülönböztetést -, ahol pedig ilyen jogsértés történik, ott az “igazságos rendezés” elve alapján orvosolják a sérelmeket.
Német hírportálok vasárnapi beszámolói szerint Lubomír Zaorálek cseh külügyminiszter üdvözölte az SdL döntését. A diplomata kijelentését, miszerint a kárpótlási igények feladása “a kapcsolatok javításának egyik feltétele”, nem tudjuk másként értelmezni, mint cinizmusnak.
A Beneš-dekrétumok ügye hosszú ideje feszültséget okoz a cseh-német, illetve cseh-bajor kapcsolatokban. A feszültség azután kezdett enyhülni, hogy tavaly februárban Petr Nečas akkori cseh kormányfő a bajor tartományi gyűlésben elmondott beszédében sajnálatát fejezte ki a szudétanémetek kitelepítése miatt. Hasonló bocsánatkérésre Szlovákiában máig nem került sor, ráadásul a magyarokat háborús bűnösnek minősítő és jogfosztásra ítélő Beneš-dekrétumok még ma is érvényben vannak.
Kárpótlásra egyébként van precedens Szlovákiában: a parlament tavaly szeptember 12-én megszavazott egy ún. kárpótlás-törvényt, melynek értelmében kárpótolni kívánja a szlovák nemzeti felkelés résztvevőinek azon leszármazottait, akik az akkori kegyetlen partizánakciók miatt váltak hadiárvákká. A csehországi kényszermunka felvidéki magyar áldozataira és azok leszármazottaira azonban nem vonatkozik a törvény, ennek ellenére – mint azt a Felvidék.mának Krivánszky Miklós elnök korábban leszögezte – a kassai székhelyű Deportáltak Áldozatainak és Leszármazottainak Szövetsége (DÁLESz) tovább folytatja a csaknem egy évtizede megkezdett küzdelmet a felvidéki magyarok múltbeli sérelmeinek rendezéséért.
A Csehországgal szomszédos Bajorországban azért kiemelt jelentőségű a szudétanémetek ügye, mert az elűzöttek többsége ott telepedett le, és az általuk alapított szervezetek számottevő politikai befolyással rendelkeznek.
A II. világháborút követően a Baltikumtól a Balkánig húzódó térségből csaknem valamennyi őslakos németet eltávolították, a kollektív bűnösség elve alapján végrehajtott kitelepítések során több mint tízmillió német kényszerült elhagyni szülőhelyét.
Felvidék.ma
