52142

A lexikonok szerkezetének, összeállításának tanulmányozása során ritkán találkozhatunk hosszúra nyúló előszóval, vagy bevezetővel. – Különösen az életrajzi lexikonok esetében nem. Hogy mégis eltérünk e szokásoktól, azzal magyarázható, hogy távolról sem csak adathalmaz gyűjtése volt a célunk. Az összeállításnál, a személyek kiválasztásánál – hogy e munka megfelel­jen küldetésének — bizonyos nevelési, módszertani szempontokat is figyelembe vettünk. Hiszen az alap- és középiskolák feladata többek között – netán küldetése – a tanulók életpályákra való irányítása, felkészítése. Elvszerűen arra törekedtünk, hogy minden település arányosan szerepel­jen a lexikonban. Általában a lakosság számának, s azok iskolai végzettségének megfelelő arányú személyt, egyéniséget igyekeztünk e munkába sorolni.

A háromszáz személyre tervezett lexikon elméletileg három részre bontható. Egy részét a Magyarországra áttelepített, vagy egyéb módon külföldre került azon mátyusföldiek alkotják, akik a tudományok, a művészetek, a sport és egyéb szakterületeken értek el az átlagosnál jobb, talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondjuk: kimagasló eredményeket. Egyes esetekben a Magyarországon született mátyusföldi utódokat is szerepeltetjük.

A második részben azok a személyiségek találhatók, akik 1945 után – a hontalanság éveiben -, vagy pár évvel előtte kezdték meg tanulmányaikat (1945-1949-ben nem anyanyelvi iskolákban); akik pótolták a „déli végekre” telepített értelmiségiek: tanítók, papok és más művelt emberek hiányát, behozandó így a 70-es évek elejére lépéshátrányunkat. Minden tettükkel, cselekedetük­kel bizonyították: az alapiskolát, a középiskolát anyanyelvükön abszolválok is lehetnek tudósok, a kultúra kimagasló szintű szervezői, válogatott sportolók, világbajnoki helyezettek, tudomásul adva az iskola nyelvi választásánál tétovázó szülőknek: „a mi iskoláinkból is eljuthatnak a minisz­teri székbe”. Leegyszerűsítve a dolgot: minden szülőnek joga azon igyekezet, hogy gyermeke többre vigye, mint ő. Nem vagyunk szerénytelenek, ha azt mondjuk: ez a szülő kötelessége is. A lexikon harmadik részeként – ha elkülönítenénk – polgármestereink, esetleg az előző társadalmi rendszerben vezető tisztséget betöltő személyiségek életrajzával találkozhatunk. E személyek besorolásánál abból az elvből indultunk ki, hogy a mai oda-vissza alakuló világunkban egy polgármester huszonnégy órás szolgálatot „vállal”, sok ember sokfajta problémáját megoldandó. Az előző rendszer helyi nemzeti bizottságai elnökei közül is akadt jó pár, akik községük felvirágzásáért nagyon sokat tettek, eredményesen tevékenykedtek.

Ez eszmefuttatás után hadd mondjuk el, hogy e háromszázon kívül több százan megérdemelnék, hogy e lexikonba kerüljenek. Mivel minden település iskolásai, a szülők és a pedagógusok elé saját közösségük egyéniségeit szerettük volna követendő példaképül állítani, vállalni kellett a neheztelést, az elmarasztalást. Azt, hogy mindenkit nem sorolhattunk a kötetbe.

Leginkább vonatkozik ez pedagógusainkra! Sok százan vannak, de a lexikonba csak azokat tehettük, akiket a „végzetük” az igazgatói székbe emelt, vagy egyetemi oktatókká képezték magukat, esetleg a falujuk szellemi felemelkedéséhez kivételes képességeik és szorgalmuk révén rendkívüli módon hozzájárultak.

A második csoportot orvosaink képezik. Közülük is csak a főorvosokat, netán a helyettes főor­vosokat sorolhattuk a lexikonba. Megtörtént ez egy-egy település, sőt család estében is. – És sorolhatnánk tovább!

Még egyszer hangsúlyozom, módszertani, nem értékelő munkáról van szó. Kiindulópontról: önértékelésünknél!

Egyúttal elnézésüket (kérem) kérjük, s abban bizakodunk, hogy az elkövetkezendő években min­den iskola, támogatva a szülők és a községi vezetők által, a helyi krónikák segítségével összeállítja saját lexikonát.

Mivel módszertani kiadványnak szántuk e munkát, segédanyagnak pedagógusaink, a szülők, s egyéb kompetens személyiségek munkáját megkönnyebbítendő, nem maradhat el pár konkrét adat felsorolása sem. Hiszen a múlt értékelése nélkül nem lehet jövőt építeni. Elsősorban e térség lakosságszámának alakulására gondolok. Pontosan arra, hogy az általunk elemzett 45 településen hogyan alakult a magyar nemzetiségű lakosság száma, s miért? Hogyan alakult ki pár ok-okozati összefüggés?!

Másodsorban a könnyebb érthetőség kedvéért, s a problematika gyors megoldása érdekében a tanulók számának alakulását is az illetékesek szolgálatába állítjuk.
Az itt következő két táblázat adta lehetőségek közelebb hozhatnak bennünket a megoldáshoz.

BT, Felvidék.ma