A kassai Kelet-szlovákiai Múzeum főépületében egy nem mindennapi, három nyelvű kiállítás megnyitójára került sor július 22-én meghívott vendégek számára. A z előcsarnokban Pollák Róbert, az intézmény igazgatója üdvözölte a vendégeket, nagyjából negyven személyt.
A kiállítást időutazásnak nevezte. Vácról Kassára 11 időutazó érkezett a 18. századból. Titkok, sorsok, múmiák a kiállítás neve. Ez egy egyedülálló tárlat. Szlovákiában először valósul meg és ezért örül neki, ami a kassai magyar főkonzulátus érdeme.
Majd a Ferenczei Andrea vezette Voces kórus 18. sz.-i oratóriumot adott elő, hogy a vendégek időutazása is beinduljon.
Szesztay Ádám főkonzul röviden kívánt szólni, mert nyilvánvalóan a meghívottak nem az ő kedvéért jöttek el. Örömét fejezte ki, hogy az ő főkonzulsága alatt valósult meg ez a tárlat, mely a közös múltra emlékeztet. Akkor az élet még jobban összefonódott, hiszen egy hazában éltünk. Így kötelességének tartja, hogy itt legyen. Sok hasonló felemelő élményt kívánt mindenkinek ebben a gyönyörű városban és épületben.
Medzihradszky Zsófia, a budapesti Természettudományi Múzeum általános és közművelődési főigazgató-helyettese elmondta, nem mindennapi kincseket hoztak. Minden ember értéket képvisel, sorsa egyedi, megismételhetetlen. Amikor 1994-ben a váci kriptát feltárták, nem is sejtették, milyen értékekre bukkannak. A 265 holttest közül 166-at név szerint is ismernek. Tehát születési és elhalálozási évüket, életkörülményeiket, életpályájukat, családjukat. Ehhez hasonló leletre nagyon kevés helyen bukkantak. 2006-ban nyitották meg ezzel kapcsolatos kiállításukat intézményükben, azóta két időszaki kiállítást is tartottak és egy-egy leletet az Egyesült Államokban és Luxemburgban állítottak ki.
Az, hogy Kassán is bemutatják ezt a leletegyüttest, a helyi múzeumigazgató célravezető tevékenységének köszönhető. Reményét fejezte ki, hogy az együttműködés folytatódni fog, kölcsönös kiállítás-stratégiát dolgozhatnak ki, hogy Budapest és Kassa között hatékonyabb legyen az együttműködés.
Hozzátette, kiállításokon tárgyakat, műemlékeket állítanak ki. Ebben az esetben viszont nehezére esik tárgyakról beszélni, hiszen emberekről van szó. Hogy megszólaljanak, a látogatóknak is befogadó készséggel kell rendelkezniük.
Kérte közönségét, olyan szeretettel fogadja a tárlatot, mint amilyen szeretettel hozták és készítették. Tekintsék embereknek őket, ne csak látványosságnak! Így nyújthat ez a tárlat Kassa lakosságának minél többet, mely decemberig lesz látogatható. Megígérte, ha újra jön kiállítás megnyitóra, addigra megtanul szlovákul is.
Később arról beszélgettünk, hogy egy régész, ha temetőket ás ki, voltaképpen sírgyalázást követ el. Ezeket az embereket is abban a hitben temették, hogy a váci Fehérek templomában végső nyugodalomban lesz részük a feltámadásig. Nem így lett. Ez számos etikai kérdést vet föl, viszont – mondta Medzihradszky, aki eredeti szakmáját tekintve régész – ezek a földi maradványok a tudományt és megismerést szolgálják így haláluk után is hasznosak, szolgálatot tesznek. Ma is vannak emberek, akik földi maradványaikat életükben felajánlják, hogy a tudomány hasznára legyenek. A halál után a lélek elszáll. Ez már csak porhüvely. De egyelőre nem kívánják másutt is bemutatni ezt a leletegyüttest, míg nem találnak olyan lehetőséget, amikor biztosak lehetnek, a maradványok nem sérülhetnek meg. Mielőtt vizsgálni kezdték azokat, intenzív röntgensugárzásnak vetették alá a múmiákat, hogy ne fertőzhessenek.
Macskássy István, a Természettudományi Múzeum címzetes főigazgatója részt vett a Domonkos-rendi feledett kripta feltárásán. Megjegyeztem, meglepett a koporsók hevenyészett elhelyezése. Valahogy nagyobb rendet vártam a halottak világában. Elmondta, az alsó koporsókat valóban nagyobb rendben helyezték el, de a felsőket már nem. Úgy, ahogy sikerült egymásra rakni őket, hogy elférjenek. Pont olyan képet mutattak, mint a kassai tárlaton bemutatott rekonstrukció.
Ide természetesen a koporsók hiteles másolatait hozták. Majd szót váltottunk arról is, hogy az egyik hölgynek, nevezetesen Tridentina Róza Ciániának, aki 1798. december 15-én hunyt el, megcsonkították a kezét. A réztáblán feltüntetett adatok szerint, „élt 51 évet, 11 hónapot és 12 napot, a szüzek példaképe volt.” Róla a sajtó azt írta, nagyon „rejtélyes dolog történt, amire mindeddig nem sikerült egyértelmű magyarázatot találni.”
A virágokkal gazdagon díszített apáca koporsójában a bal lábánál egy papírcsomagot helyeztek, amelyet olvasó tekert át. A korhadt papíron írásnyomok maradványait találták. Valószínűleg cseh nyelven írtak rá valamit. A csomagban ujjainak maradványaira leltek. Macskássy elmondta, ennek oka, hogy olyan gyűrű lehetett a kezén, melyre a család igényt tartott, de nem sikerült lehúzni. Így kénytelenek voltak ujjait levágni. Nyilván az írás erről tudósított. De miért kellett írást elhelyezni a koporsóban? Hiszen aligha gondolhatott valaki arra, hogy azt megbolygatják. Nyilván abból a célból, hogy ha a porladó maradványokat osszáriumban helyezik el, akkor nyilvánvalóvá váljon, mi történt valójában. Majd aziránt érdeklődtem, hogy milyen sírmellékleteket találtak. Rendszerint keveset – volt a válasz. Gyűrűket, nyakláncokat és pitykegombokat, valamint olvasókat.
1731 és 1841 között Vácott a jómódú, főként német származású polgárok gyakran temetkeztek a Domonkos-rendi templom kriptájába. A nép fehér barátoknak hívta őket csuhájuk miatt s emiatt Fehérek templomának nevezték templomukat. A templom kriptáját 1994–1995-ben tárták föl.
Az emberi maradványokat a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára őrzi, a koporsókat, viseleteket és egyéb tárgyi mellékleteket a váci Tragor Ignác Múzeumba kerültek.
A természetes mumifikálódás következtében a földi maradványok kiszáradnak, így a felnőttek súlya 6-20 kg között mozog. A zsírszövet összeesik, a bőr szorosan rátapad az izmokra. A haj és testszőrzet általában megmarad. A belső szervek elkülöníthetők. A tüdő szürkésbarna törmelékké válik, a szív viszont felismerhető alakban marad. A gyomor és belek csőszerűek. A vastagbélben még a barnás porrá vált bélsár is fellelhető. Ugyanúgy felismerhetők a nagyobb vénák és verőerek is. A belső nemi szervek csak egyes múmiákon azonosíthatók, a külsők többnyire jól láthatóak. Néhány esetben vese- és hólyagköveket is találtak.
A Földön milliónyi régészeti lelet kerül elő. A csontmaradványok felbecsülhetetlen mennyiségű információt nyújtanak a korról és az akkor élt emberekről. Az emberi és állati szervezetek túlnyomó része elbomlik. Porrá válik, ami porból vétetett. A múmiák tudományos értéke éppen ebben rejlik. A megőrződött lágy szöveteik elárulják, milyenek voltak, mit dolgoztak és ettek, milyen betegségek kínozták őket és mit viseltek. Életük, szokásaik, egészségi állapotuk és családi kapcsolataik tárulnak föl. Festették-e a hajukat, volt-e fejtetűjük, rágták-e a körmüket… Ezek az írott forrásokból vagy képzőművészeti alkotásokból nem derülnek ki.
Sajnos a szakszerűtlen kezelés és emberi butaság pótolhatatlan mennyiségű múmiát tüntetett el (95%). Az egyiptomi múmiákat gőzmozdonyokban tüzelték el, megőrölve trágyázták a földeket, porrá zúzva „gyógyszer” vagy festék lett belőlük. A spanyol hódítók Dél-Amerikában a mumifikálást pogány szokásnak tartva, az összest megsemmisítették. A Kanári-szigetek több ezer múmiája közül csak néhány hírmondó maradt…
A váci halottak nagyobb része polgári személy, tizenheten szerzetesek. Az utóbbiak koporsói dísztelenek, egy kivételtől eltekintve névtelenek. A többiek esetében a koporsó anyaga és minősége, valamint a díszítésük változatos. Három elhunyt apáca a polgárok között nyert elhelyezést.
Amint belépünk, a Károli Biblia idézetére esik tekintetünk: „Eljött az óra.” A tárlat röviden ismerteti a város történetét. Buda török alóli felszabadulása után (1686) Vác romokban hevert. Füstölgő romok, kóbor kutyák, elmenekült családok… Dvornikovich Mihály (1655-1706) váci püspök (1699-1704) „kedvezmények kilátásba helyezésével, főként német nyelvterületről, cseh, morva vidékről, katolikus vallású kézműves, iparos családokat csábított a városba.” A régi lakosok egy része visszatért és a Felvidékről is érkeztek betelepülők.
Eva Sitášová, a múzeum Természettudományi Szakosztály vezetője az érdeklődők számára ismertette a leleteket. A kassai kiállítás is három részből áll. Az elsőben azt mutatják be, hogyan nézett ki a kripta. Az egymásra, némi összevisszaságban elhelyezett koporsókat láthatjuk. Felettük kifeszítve az elhunytak névsorát. A második részben a sorsok elevenednek meg. Weiskopf József (~1725-1785) tobakosmesternek (tímár), aki halála előtt részesült a szentségekben, hat gyermeke született. Úgy tűnik, József nevű súlyosan beteg fián kívül egyik sem érte meg a kétéves kort. Első gyermeke születése után felesége, Kompin Terézia is rövidesen meghalt. Még ebben az évben elvette Szigvárt Teréziát. Az ő földi maradványait is itt láthatjuk. Nagyjából 42 évet élt. Sírjan felirat: „Adj neki Uram, örök nyugodalmat.”
Az utolsóról gyermekéről, Katalinról nincsenek adatok. A 18 éves ifj. Weiskopf József (1767-1785) részlegesen mumifikálódott testének radiológiai felvételén a csonttuberkulózis nagyfokú gerinctorzulása látható. Az ő csontvázát is tanulmányozhatjuk. A csigolyák szivacsos állományát a baktériumok eltüntették, aminek következtében a csont rendkívül törékennyé vált.
Az összeroppant csigolyatestek rendellenes helyzetben, másodlagosan összecsontosodva jellegzetes TBC-púpot alkottak. A felvételen az ő combcsontja és összehasonlításul egy 18 éves egészséges fiatalé. A beteg fiú egy 13 éves gyermek fejlettségi fokán állt.
Majd Fazekas Mihály versét olvashatjuk: „Hej de már hogy meghervadtam,/ Ha lehajtom fejemet,/ Azt súgja a föld alattam,/ Hogy maholnap eltemet./ Sorsom így ha képzelem,/ Elgyalít a félelem.// De ha nézem a temérdek/ Csillagokkal tölt eget/ És tanácsot tőlle kérdek:/ Ő magához integet,/ Hol kinyílva tölthetem/ Újra munkás életem.”
Tauber Antónia (1747-1786) földi maradványai különböznek a többitől. Arcát szemfedél takarták, tán azért, hogy az ijesztő halálsikoly következtében eltorzult arcát ne láthassák. Drága, díszes keményfakoporsóban pihen. Bárónőként az Angolkisasszonyok rendjébe tartozott. Halálát a „morbus hungaricus” (magyar betegség, TBC; Mycobacterium tubercolosis) és a súlyos gerincferdülés okozhatta. Ez a mellüregi szerveket összepréselve súlyos szív- és keringési, valamint légzési nehézségeket okozott. Ez legyengítette az immunrendszerét, ami a fertőzés kialakulását okozta s ez együttesen halálához vezetett.
A gümőkór a XIX.-XX. sz.-i Európát sújtotta. Angliában mint a vámpirizmus egy fajtájára tekintettek rá. Az ilyen beteg holttestét kiásták, kivágták a szívét és elégették. A leggyakoribb idült betegség volt a kontinensen. Főleg a városi szegénység körében szedte áldozatait. A streptomycin csak 1946-ban jelent meg. A TBC-t a második világháború után megjelenő gyógyszereknek hála sikerült visszaszorítani. Már úgy tűnt, ettől a kórtól az emberiség megszabadult. Ám ez a betegség alattomosan feléledt. A szegény országokban évente 2 millió ember hal meg benne. Az is gondot okoz, hogy olyan baktériumtörzsek alakultak ki, melyekre az antibiotikumok nem hatnak.
Simon Antal (1772.1808) pap, gyógypedagógus is fiatalon hunyt el. A Pankotai Boldogságos Szűz Mária apátja és a Siketnéma Intézet igazgatója volt. Trencsénben lépett be a piarista rendbe és Nyitrán is tanított. Simon életrajzával is megismerkedhetünk és láthatjuk korabeli portréját. Úttörő jelentőségű munka került ki keze közül. Az Igaz mester a’ki tanítván’ait rövid idő alatt, minden unalom nélkül eg’s’erre irni és olvasni is megtanítja (Buda, 1808) c. fonetika szakkönyve. Ezen a szakterületen ez az első nyomtatott munka a világon. Ő már anyanyelvén írta pedagógiai dolgozatát kortársaitól eltérően. Egyedülálló módszerével, az írva- olvasással lerövidítette ennek elsajátítását, mert korábban először az olvasást tanították, majd az írást. Siketnéma gyerekeket tanított meg írni és olvasni.
Fischer Antal (~1714-1775) seborvos nagyjából 61 évet élt. Vérhányásban halt meg. A holttest vizsgálata során nem találtak olyan sérülést, vagy betegséget, netán elváltozást, mely halálára magyarázatot adhatna.
A harmadik részben a tudástár tárul elénk. Milyen vizsgálatokat végeztek és milyen eredményekhez jutottak. A makroszkopikus vizsgálat a szabad szemmel végzett megfigyeléseket osztályozza. A radiológiai viszont a röntgenfelvételeket értelmezi. A komputertomográfiai (CT) vizsgálódás, mely képzeletbeli szeletekre bontja a vizsgált szervet és az endoszkópos (a tápcsatorna szerkezetének vizsgálatánál alkalmazzák) mintavétel is gyarapítja tudásunkat.
12 éven alattiaknak nem ajánlják ezt a tárlatot, de ezt nem tartják szigorúan be. Egy asszony Budapesten a vendégkönyvbe azt írta, köszöni a kiállítást, mert először az életében tudott unokájával a halálról beszélni.
Az emberben meg önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon minket is egyszer így fognak mutogatni?
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek ITT érhetők el. {iarelatednews articleid=”55034″}
