Nagy örömmel és megelégedéssel vettem a hírt, hogy Szent István ünnep alkalmából, Pogány Erzsébet magas kitüntetésben részesült a magyar államtól. Nem tudok e jó hír mellett csöndben elmenni, hiszen a kitüntetettet a 90-es évek elejétől ismerem és szeretem.
Két ember volt eddig az életemben, akinek a munkához való elkötelezettsége, felelőssége, temperamentuma, következetessége számomra, munkám során példaértékű volt, s ma is az. Az egyik Őszi Irma, egykori Csemadok érsekújvári járási titkára, igaz, ő még a szocialista rendszer embereként volt kénytelen a magyar közösség érdekében dolgozni. Nevét ma is emlegetik, akik ismerték, és még most betegen és egyedüllétében is, ha hetente beszélgetünk, érdekli őt a magyarság, helyzete, sorsa. Vele 20 évig dolgoztam együtt.
Pogány Erzsébet a másik, akinek sokat köszönhetek, sokat tanultam tőle, és jó volt vele együtt dolgozni, sőt még ma is. Hisz regionális társulásunk is az egyik tagszervezete a SZAKC-nak.
Nem az én tisztem értékelni munkáját, de azért pár gondolatban le merem írni,(amiről csak én tudok), milyen érdemei vannak a szlovákiai magyarság megmaradásáért tett munkájával. Pár epizóddal idézném fel a múltat.
Emlékszem, amikor még a MVSZ alkalmazottjaként ő általa jutottunk el a magyarok világtalálkozójára egy autóbusznyi polgármesterrel, csemadokossal, csak az érsekújvári járásból (s persze a többiből is). Felejthetetlen élmény volt, sokan emlegetik még ma is.
Az ő határozott, következetes és kitartó hozzáállásának köszönhetően indítottuk el a Tavaszi Hadjárat emléktúrát, székelyekkel, hazaiakkal, anyaországiakkal, és csodaszép kísérő programokkal. Mindezt a legvadabb Mečiar-időszakban, amikor a felvidéki „vonalon”, senki nem társult a szervezéshez, de Pogány Erzsébet biztatására (a MVSZ alkalmazottjaként) az akkori szőgyéni polgármester és a Csemadok Érsekújvári TV támogattak minket.
A státusztörvény gyakorlati kivitelezése pár hónap alatt indult be a Felvidéken. Nem tudom elképzelni, hogy ily rövid időn belül zökkenésmentesen ment volna-e Felvidék szerte, ha az ezzel járó feladatokat nem Pogány Erzsébet irányítja. Közbenjárásával Csemadok-, és magyar házak romos épületei, egyházi iskolák váltak működőképessé pár hét, hónap leforgása alatt.
Hihetetlen tempóval – s amit oly kevesen tudnak – kemény harccal kellett mindenért megküzdenie, a pénzforrások lehetőségeit elérnie, mert nem ment mindez mindig simán.
Ilyen eredményeket, értékeket csak olyan egyéniséggel, következetességgel, munka morállal, állandó képzéssel lehet elérni, mint amilyenekkel Pogány Erzsébet rendelkezik. Mindig ezt várta el beosztottjaitól is. S bizony vannak, akik még az ő példáján sem látják be, hogy „dolgozni csak pontosan szépen…” S folytathatnám József Attila sorait, de a „pontosan és szépen” imperatívusza ma már nem elég a Felvidéken. Egymásért tenni, mindennap alázattal cselekedni és áldozatot hozni – erre kell törekednünk.
Pogány Erzsébetnek a megérdemelt kitüntetéshez gratulálok magam és a társulásom nevében, s adja Isten, hogy soká tegye a dolgát értünk és közösségünkért.
Dániel Erzsébet, a Limes Anavum polgári társulás elnöke
