Ötven évvel ezelőtt, 1965. szeptember 1-én kezdte el tanácselnökként Veresegyház község vezetését, majd a rendszerváltást követően folytatta polgármesterként Pásztor Béla. Igazi hungarikumként 50 éve rendületlenül és sikeresen irányítja település fejlődését és mindennapjait.
Pásztor Béla Ipolybalogon született 1938-ban, a mai napig megtartotta a felvidékhez fűződő szeretetét, polgármesterként is a jó kapcsolatok ápolása mellett foglal állást. Ennek elismeréseként többek között Ipolyság Város Díszpolgára tiszttel tüntették ki 2013-ban.
1946-ig élt szülőfalujában, ott kezdte az iskolai tanulmányait. A háborút követően 1946-ban előbb Ipolyvecére került a család, majd 1948áprilisában Veresegyházán telepedtek le. Mint korábban megjegyezte: „Ipolyvecei tartózkodásunk során átszöktünk az Ipolyon, hiszen régi pajtásaim ott őrizték a libákat, a szlovák oldalon. A fináncok sem tudták, hogy nem „odavaló” vagyok, nem bántottak engem. Ez a fajta kaland természetes volt, főleg nyáron. Aztán mikor elkerültünk távolabb, Veresegyházára, akkor a szüleimmel együtt látogattunk el a szülőfalumba. Bizonyos idő elteltével a látogatások átalakultak, elhunytak azok a családtagok, akikhez jártunk. Ám kialakult egy baráti kapcsolat ipolybalogi emberekkel, előjárókkal. Megismertük egymás, hiszen együtt gyerekeskedtünk, régi történeteket meséltünk. Az utóbbi időben nagyon szorossá vált ez a kapcsolat, főleg a Magyar Szent Korona Ipolybalogra hozatalát követően. A szülőföld visszahúz mindenkit, engem is. Ha oda visszatérek, megpihennek, a régi emlékek előjönnek. Megnyugszom, azt mondom hazajöttem, otthon vagyok!”
Gyermekként számtalan élményt szerzett felvidéki településeken. Erről a következőképpen vall: „Ipolyságon éltek a rokonaim. Nagynéném és az ő férje, aki városi juhász volt. Amikor ide átjöttünk a nyáron, segítettem neki a nyáj terelésében. Ezen túlmenően ellátogatunk ide a búcsúba, elsőáldozásokra. Ipolyság volt az első város, amiben én megfordultam és megismertem. Tizenhat kilométerre lévő Ipolybalogtól gyalog tettük meg az utat. Emellett Nagytúron is éltek rokonaink, a hozzájuk vezető út is a városon keresztül haladt. Szóval több szálon kapcsolódok a környékhez. Most is élnek itt idősebb és fiatalabb rokonaim. Tehát úgy a szívemhez nőtt az Ipoly mente, hozzám tartozik. Örülök, ha itt visszafogadnak.”
Polgármesterként is gyümölcsöző kapcsolatot ápol a felvidéki településekkel. Többek között támogatója volt az ipolybalogi Szent Korona hitelesített másolatának kivitelezésének és a Szent Korona Ünnepek megszervezésének. E méltóságos ünnep állandó díszvendégeként és támogatójaként ma is jelen van Ipolybalogon. Vezetése alatt a Pest megyei kisközség a sikeres fejlesztéseknek köszönhetően várossá fejlődött.
„A felvidéki magyar ember az magyarabb, mint a Magyarországon élő ember. Ez adódik abból, hogy a mi életünk az természetes magyar. Míg az itteniek életében, akár rossz szándékból fakadóan megjelenhet megjegyzés, minősítés és hátrébbsorolás magyarságuk miatt. Ilyenek előfordulnak sajnos, pedig nem szabadna előfordulni, mivel egyforma emberek vagyunk. Itt megőrizni a magyarságot sokkal inkább természetes a mindennapokban, mint odaát megélni, ahol mindannyian magyarok vagyunk. Én és a társaim igyekszünk minél többet tenni annak érdekében, hogy az itteni magyarok a magyarságuk megtartásában erősödjenek – jegyezte meg a polgármester.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
Fotó: Peter Paulenka
