A mai nap ünnep, szabadnap. Nincs munka, nincs még iskola; így hát sokan elmenekülnek még egyszer utoljára a hétköznapoktól. Élvezik az emberek a nyár utolsó napjait. Én sem szoktam ez alól kivétel lenni, de ez az év más. Bezárkózva az íróasztalom mögött ülve merengek egy irat felett. Az iraton csupán egy név szerepel, vaskos betűkkel: Kassai Gyula.
Készülök a tárgyalásra, amely felperesét, Kassai Gyulát képviseljük a szlovák rendőrséggel, mint alperessel szemben. A lévai református lelkész bűne, hogy felvette a magyar állampolgárságot és nem kívánkozik megválni a szlováktól. Az Alkotmány ugyebár kimondja: senkit sem szabad megfosztani állampolgárságától. Ennek ellenére az állampolgársági törvény ezt kegyetlenül megteszi. Ha Kassai Gyula idegen állampolgárként igényelt volna szlovák állampolgárságot, lehetne kettős állampolgár; ha idegen állampolgár lenne a kedves neje, lehetne kettős állampolgár. Kassai Gyula viszont önként, saját elhatározásból szeretne magyar állampolgár és szlovák állampolgár is lenni. Nem lehet. Az Alkotmány kimondja továbbá: senkit nem szabad hátrányosan megkülönböztetni.
Az Alkotmány Napján merengek tehát az alkotmányosságon, az Alkotmányon. Hogyan lehet egyáltalán hatályos az állampolgársági törvény, amelynek vitatott rendelkezése nyíltan alkotmányellenes? Mindennek tetejében hátrányosan megkülönbözteti és kategorizálja a polgárokat: 1. Akik lehetnek többes állampolgárok / 2. Akik nem lehetnek többes állampolgárok. Az, hogy az alkotmányosságot őrző szervünk – az Alkotmánybíróság – ebben a kérdésben alibista módon nem döntött, csupán hab a tortán.
Lehet így ünnepelni az Alkotmányt? Lehet így megemlékezni a jogállamiság diadalán??? Én inkább visszamerülök az irataimba, remélvén, hogy kálváriánk vége egyszer majd az alkotmányosság győzedelme lesz.
JUDr. Nagy Dávid, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55814,55595,54718,54668,54227,53691,53520,53129,52218,52084,51621″}
