Nagy port kavart fel, hogy az év utolsó hónapjában, Párkányban Vlagyimir Putyin orosz elnök, Erzsébet királynő, Bush elnök, valamint a pápa fotói lesznek láthatók a Párkányi Városi Múzeumban. A kiállítás látogatói megismerkedhetnek az érsekújvári származású, Londonban élő Mr. Deme Dániel fotós munkásságával. A vizuális élmény mellé életútjáról és a fényképezésről is szívesen beszél majd a kiállítás megnyitójára érkező vendégeknek. Londonban az evangélikus teológiai karon szerzett doktori címet. Oktatott harcművészetet, és japán nyelvtudásának köszönhetően Prágában idegenvezetőként is dolgozott. Tizenöt éve foglalkozik fotózással, diplomáciai fotósként vált ismertté. Rendezvényeken is fotóz, és számos felkérést kap a sajtótól. A párkányi közönség a trónörökösökről, politikusokról készült felvételeket láthat a Párkányi Városi Múzeum falain. Vlagyimir Putyin orosz elnök portréja mellett helyet kapott egy Peléről készült felvétel, egy másik képen Erzsébet királynő száll ki hintójából lakájok kíséretében. Deme Daniel fotózta az angol királyi család tagjait, lencsevégre kapta Dustin Hoffmant, Michael Jacksont, Robbie Williamst, Arnold Schwarzeneggert, Mick Jaggert, Mickey Rourket, Naomi Campbellt, Yoko Onot, Rihannat, vagy a világ legjobb golfjátékosát, Tiger Woodst, hogy csak néhányat említsünk a végtelenül hosszú listáról.
Tegyük még hozzá, három amerikai elnököt is fényképezett. A kiállítás fővédnöke Ing. Eugen Szabó, Párkány polgármestere, a kiállítást megnyitja PaedDr. Kornélia Slabáková alpolgármester, a rendezvényen közreműködik a Dallamvilág duó Párkányból. Mr. Deme Danielt Londonban sikerült elérnünk, ahol készséggel adott interjút.
-Tavaly szülővárosában, Érsekújvárban volt kiállítása, az idén nyáron Esztergomban, majd Búcs után Párkányban. Mit gondol, idegenben nagyobb kihívás ez a kiállítás?
A kiállítás anyagát eredetileg szülővárosom közönsége számára válogattam össze. Egyrészt a helyi fiataloknak szerettem volna ezzel elmondani azt, hogy Újvárból arra vezet az út, amerre az ember megálmodja, csak el kell indulni. Másrészt pedig a ‘hát te mit csinálsz abban a nagy Londonban, Danikám’ kérdésre akartam kielégítő választ adni a régi ismerősöknek. Ha tudtam volna, hogy Esztergomban, vagy másutt is kiállítják ezt az anyagot, akkor talán máshogy válogatom, de talán lesznek így is a látogatók között, akik örömüket lelik a képekben.
– Volt már az életében kínos pillanata?
Volt már olyan helyzet, hogy besült egy gép, és ez garantáltan mindig a legrosszabbkor történik, ezért is lóg manapság a vállamon mindig két gép. Néhány éve a Cannes-i filmfesztiválra készültem, amikor az indulás előtti napon munka közben megcsúsztam, és a fényképezőgépemet teljes erőből a földnek csaptam. A gép és az objektív azonnal tönkrementek, így nem tudtam, mivel fogok Cannesban a következő két hétben fotózni. Szerencsére a Nikon egyik szponzorált fotósa vagyok, és ők léptek közbe, hogy megmentsék az irhámat.
– Portrékat is fotóz. Londonban van műterme, ahol ismert személyiségek bemehetnek önhöz fotózkodni, vagy ön szokott a megbeszélt időben megjelenni a találkozók helyszínén?
Nem, én megyek helyszínre a felszerelésemmel, néha asszisztenst is viszek magammal, és ott készítjük a fotókat. Ez mindig érdekes kihívás, mert néha a környezet nagyon látványos, megkönnyíti a dolgomat, de legtöbbször unalmas, sötét irodaházakban fotózunk, és ott nagyon meg kell erőltetnem a fantáziámat, hogy abból valami szépet hozzak ki.
– Sok emberről készített fotót, portfóliót, milyennek ismerte meg őket?
A híres ember is csak ember, vannak köztük nagyon kellemes fotóalanyok, de akadnak olyanok is, akiknél be kell vetnem minden kedvességemet, hogy elkezdhessünk együtt dolgozni. A kliensek általában elégedettebbek a fotós munkájával akkor, 
ha a fotóssal megtalálják munka közben a közös hangot.
– Egy fotós, egy újságíró tud barátságot kötni ismert személyiségekkel?
Ez nem jellemző. Szerintem egy lakatlan szigeten kéne hajótörést szenvednem valami hírességgel, hogy ebből maradandó kapcsolat legyen, de így is nagyobb valószínűségét látom annak, hogy inkább kannibalizmussal végződne az együttlét.
– Nagyon sok sztori és történet rejtőzik minden fotója mögött, elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer a fotói egy könyvből köszönnek majd ránk?
Ezt nem nagyon tartom elképzelhetőnek, a fotós könyveknek ugyanis lecsengett az ideje, mindent meg lehet tekinteni az interneten. Nem is érzem ennek szükségét, képeim a napilapok oldalaira készülnek, nem galériába vagy könyvbe.
– Meséljen néhány érdekes és izgalmas helyzetet…
Egy erőműnél voltunk Dél-Angliában fotózni környezetvédők tüntetését, amikor a tüntetők a rendőrkordont áttörve megrohamozták az erőművet. Mi is próbáltunk utánuk menni, de az épület árokrendszerrel volt körülvéve, amelyben víz volt. Két kollégámmal elkezdtük keresni az átjárót, amely kilométerekre volt, de az egyik fiúnak az az ötlete támadt, hogy átgázol a vízen teljes felszereléssel. Próbáltuk lebeszélni, de csak nevetett rajtunk. Fölhúzta térdig a nadrágját, és elindult két vadonatúj géppel a kezében. Amikor derékig volt vízben, még mindig mosolygott, és mutogatott nekünk mindenfélét, amikor viszont már nyakig merült, kicsit lehiggadt. Úgy húztuk ki a vízből, de a felszerelését már nem lehetett megmenteni, vagy 15 000 eurós kára lett.
– Sokszor hallani, hogy bizonyos sztárok nehéz természetűek, mi erről a véleménye?
Ez így van, csak általában nem azok, akikről ezt írják. De én is hisztis lennék, ha állandóan sikító tinédzserek közt kéne átverekednem magam, és az utcára évekig nem mehetnék ki.
– Bízom benne, hogy a kiállítása elég sok ember érdeklődését felkeltette. Ön az egyetlen felvidéki magyar, aki ilyen szép karriert mondhat magáénak?
Több tucat szlovákiai fotós rendelkezik az enyémnél sokkal, figyelemreméltóbb életművel, sőt, Újvárból, szülővárosomból, is származik egy, akinek a nyomába se érek. Aigner Lászlónak hívták.
– Kiállításához és a további munkájához sok sikert kívánok.
Telek Lajos, Felvidék.Ma
Fotók: Mr. Daniel Deme fotóalbumából 
