Széchenyi a magyar nemzet kiemelkedő alakja, maga is nagyvonalú ember volt: a nemzeti liberális reformmozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége. Egész életét a haza és a nemzet szolgálatába állította.
Célja az ország gazdasági és kulturális életének fellendítése volt. Ezért teremtette meg a korszerű gazdálkodáshoz szükséges tőkét, építtetett vasutat és hidakat, indította el a dunai gőzhajózást stb. Ezért alapított Akadémiát és Nemzeti Kaszinót, járt oly gyakran tanulni a fejlett Nyugat-Európába. A legnagyobb magyart Ipolysághoz és Hont megyéhez is fűzték kapcsolatok. Járt többek közt Ipolyságon és Felsőszemeréden, s a megye hajdani székhelyén emléktáblát is kapott.
Az alábbiakban eme kapcsolatairól, az emléktábláról s a két helyen tett látogatásáról szólunk röviden.
A Honti Kaszinó épülete és gróf Széchenyi István emléktáblája Ipolyságon
Ipolyság városközpontjától északra, nem messzire a Fő tértől egy szép műemlék jellegű épületet láthatunk, amely ma a Fegyvereki Ferenc Katolikus Iskolaközpont otthona.
Még 1888-ban épült városházának, klasszicista stílusban. A kétszintes épület közepén előreugró homlokzat van, a főpárkány felett pedig korlatbábos felfalazást látni. A középrizalit előtt oszlopos erkély áll. Az ablakok felett háromszög alakú párkánydíszek vannak. A termek sima mennyezetűek. A folyosó régi lépcsőit korabeli kovácsoltvas korlát szegélyezi.
Az épületben kapott helyet a századforduló táján a város művelődési egylete, a Honti Kaszinó is, amely a történelmi Magyarország legrégibb ilyen intézményei közé tartozott. 1834-ben alakult, első otthona pedig a rozsnyói káptalan fogadójában, volt textilüzlet (ma ez is más célt szolgál) helyén állt.
1913-ban a kaszinó összes helyiségeit, közgyűlési termét és bútorainak nagy részét bérmentesen átengedte a gimnáziumnak, amelyért évtizedeken át harcoltak az ipolyságiak és a Hont megyeiek. Ez volt tehát a főgimnázium első épülete is, melyben 1913. szeptember 1-jén indult az oktatás.
1916-ban a Honti Kaszinó emeleti helyiségein kívül már az épület földszintjének termeit, a községi tanács hivatali helyiségeit is elfoglalta a gimnázium. Az intézmény 1926-ig volt ebben az épületben. Utána különféle hivatalok kaptak benne helyet. A második világháborút követően, az ötvenes évek közepén itt indult újra a magyar tanítási nyelvű gimnázium. Egészen 1981-ig folyt itt az oktatás. A leromlott épület felújítása csaknem egy évtizedig tartott.
Az épület külső festését 1993. júliusában fejezték be a helyi önkormányzat és a Műemlékvédelmi Felügyelőség útmutatása szerint. 1993. április 7-én a Városi Önkormányzat, az ipolysági székhelyű Szondi György Alapítvány és a budapesti Széchenyi Társaság jóvoltából gróf Széchenyi István tiszteletére egy szép emléktáblát helyeztek el az épületen.
Az emléktáblát Vetró András szobrászművész Széchenyit ábrázoló, 57 cm átmérőjű bronz plakettje díszíti.
A nagyméretű szürke márvány táblán ez olvasható: „Gróf Széchenyi István /1791-1860/ 1830-ban Hont megye táblabírójává/ választották Ipolyságon/ Az emléktáblát Ipolyság önkormányzata/ a Szondy György Alapítvány és a/ Széchenyi Társaság állíttatta 1993-ban”.
Széchenyi portréja felett az alábbi tőle vett idézetet olvashatjuk: ”Csak a gyáva szereti önmagát , az erős nemzeteket hordoz szívében.”
Az ipolysági emléktáblát František Mikloško akkori szlovák parlamenti képviselő és Kálmán Attila magyar művelődési államtitkár leplezte le, Bíróczi István esperes-plébános szentelte fel, az ünnepségen pedig szerepelt az új intézmény énekkara.
Széchenyi honti barátai és felsőszemerédi látogatása
Bár Széchenyi nem volt elragadtatva a régi megye székhelyétől 1830-ban, amikor táblabíróvá választották, de sok jó barátja volt a tájról. Köztük például a borász és gazdasági szakíró, Gyürky Antal, a kiváló katonatiszt és író Ivánka Imre, vagy a felsőszemerédi Steinlein család.
Felsőszemeréden hajdan több kastély, illetve kúria is volt. A legnagyobb, a Wilczek-kastély – romos állapotban bár, de még ma is áll. A monumentális épületet a főút melletti hatalmas angolparkban építették 1763-ban. Eredetileg barokk stílusú volt, a XIX.században azonban klasszicista stílusúvá alakították. Az U alakú, középrizalitos kastély timpanonja alatti balkont négy pillér tartja.
A horizontálisan tagolt homlokzat földszinti és emeleti részét záróvonalas párkány választja el, alatta és fölötte 15-15 ablak van. Az alsó ablaksor felett párkánydísz húzódik. A kastély emeleti szalonjában porosz mennyezet látható, némelyikükben egykor tükrös boltozat volt. Az épületet néhány éve nyeregtető fedte, sajnos, ma anélkül áll a kastély, kitéve az enyészetnek. /Itt jegyezzük meg, hogy az egyébként kiváló Felvidéki kastélyok lexikonában a szemerédi kastély építésének dátumát – bizonyára tévesen – 1673-ra teszik, s építtetőként Hellenbach Györgyöt és feleségét, Ujfalussy Polixéniát jelölik meg. Nos, Hellenbach György 1734–1804 közt élt, s feleségével együtt a szemerédi családi sírboltban pihen. Tehát a megjelölt időpontban semmiképp sem építhettek kastélyt a faluban./
A szemerédi kastély eredetileg a Hellenbach családé volt. Hellenbach János /1659–1728/, a kiváló selmecbányai orvos, Rákóczi Ferenc barátja, híve és kezelőorvosa kapott érdemei elismeréséül földesúri jogot Felsőszemeréden. Az ő leszármazottja volt Hellenbach Zsuzsanna, akit Stainlein-Saalenstein Eduard bajor nemes vett feleségül. Így kerül a kastély e család birtokába. /Az említett két személy is a szemerédi kriptában pihen./
Egykor komoly társadalmi életet éltek itt; az előkelő családok révén a helynek gazdag művelődéstörténeti emlékei vannak. A Stainlein családnak volt jó barátja többek közt Széchenyi István is, aki 1832. július 10-én járt a kastélyban, s kellemes élményekkel távozott a „kiváló emberek” közül.
