Az elmaradott régiók gazdasági kitörésének egyik legjobb lehetősége nem más, mint a gyökerekhez, a hagyományokhoz való visszatérés. A legjobb példa erre a széles körű élelmiszer-termékcsaládot piacra dobó székely Góbé-projekt, amelyhez megfelelő árusítási láncot, egyéni marketingarculatot alakítottak ki. E mintára jött létre Felvidéken a Kukkonia-projekt.
A székely kezdeményezés olyannyira sikeres, hogy már nemcsak az értékesítési körbe tartozó és bekapcsolódó üzletekben, hanem szinte mindenhol kaphatóak a székely termékek, sőt egyre inkább beszivárognak az áruházakba is. A Góbé termékek mellett pedig egyre több más portéka lát napvilágot, követve az irányvonalat: helyi termék, székely jelleg, magyar feliratok. Ezek szinte mind óriási sikernek örvendenek (gazdasági szempontból is) – lásd a legékesebb példáját mindennek: az Igazi Csíki sört.
Csak egy kis öntudat kell hozzá…
E székely minta alapján jött létre a Felvidéken is a Kukkonia-projekt (Kukkonia Csallóköz legendabeli népies elnevezése), ami a Csallóköz értékein alapul, s szinte ugyanazt a profilt követi, mint erdélyi társa. Igaz, a kínálatban egyelőre csak 28 termék szerepel (tej-, hús-, gyümölcs- és zöldségtermékek), de a koncepció biztató jeleket mutat. Persze, a Világi Oszkár érdekeltségébe tartozó termékcsalád még csak az út elején jár, hiszen a székelyföldihez hasonló széles körű értékesítési mód még messze nincs kialakítva (jelenleg 35 értékesítési pontjuk van a honlap szerint), de a márka már elég szépen kiépült, ami jó alapja a fejlődésnek és a terjedésnek.
A hivatalos honlapon szinte minden megtalálható ezzel kapcsolatban: néveredet, történelmi áttekintés, hagyományok, kultúra, anekdoták, gasztronómia, turisztikai érdekességek. Mindezeknek a hálózata, kapcsolódási pontjai tehát megfelelő alapok, melyek kiránthatják a gazdasági kátyúból Nyugat-Felvidéket (vagy akár az egészet).
Mégis van egy szépséghibája a dolognak, ami szálka vagy inkább gerenda az itt élő magyarok szemében. Bármennyire is a miénk, bármennyire is a mi ízvilágunk, az itteni emberek keze munkáját dicséri, az ittenieknek jelent bevételt, és hiába van minden egyéb ezzel járó pozitívuma, ha nyelvében csak szlovákul kínáltatik a portéka. Ellenben a Góbé-termékeken nemcsak, hogy a magyar a domináns felirat (persze van román is), de nekik még a rovásírás is belefér. Lehet, hogy ez (is) a siker titka?
A vállalkozást Világi tavaly személyesen is bemutatta a Martosi Szabadegyetemen, ahol egy érdeklődő kérdésére ígéretet tett, hogy pótolják a hiányzó magyar feliratokat. Nos, az azóta eltelt közel egy év alatt erre még sajnos nem került sor. Remélhetőleg hamarosan megteszik, hiszen a szimpatikus kezdeményezésnek igazából csak így lenne értelme, s jó példával előállva akár folyamatgerjesztő hatást is elérhetne, amennyiben valódi sikertörténetet futna be. Rajtunk, felvidéki vásárlókon biztosan nem múlna, amennyiben magunkénak érezhetnénk…
