A Mátrától a Táráig: Közép Európa látképe a Duna két partjáról címmel szerveztek beszélgetést Közép-Európa múltjáról, jelenéről, jövőbeli kilátásairól Kiss Gy. Csaba József Attila-díjas irodalom- és művelődéstörténész, egyetemi docens, valamint Anton Hykisch próza-, drámaíró részvételével a pozsonyi Quo Vadis Házban, április 7-én. A rendezvény társszervezője a pozsonyi Magyar Intézet volt.
Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész szerint Európa egy új korszak határán van. Mint kifejtette, Közép-Európa nem történelmi kifejezés, a mai felfogásban a volt Monarchiát nevezik annak, és sokan úgy tekintenek rá, mint amely sem Nyugat, sem Kelethez nem tartozik. Emlékezetünkben még él a két totalitárius hatalom, amely meghatározza identitásunkat, miközben valljuk, mi európaiak vagyunk – mondta.
A török elleni harc összefogta a Közép-Európában élő nemzeteket
Anton Hykisch ezt a gondolatot tovább fűzve hozzátette: a közép-európai ember két világnézet ütközetési területén él. Az egyik a nyugati, közelebbről: a német világnézet, a másik egy ismeretlen, amely általában keletről közelíti meg ezt a területet, és sokszor veszélyezteti is. Két olyan világ között létezik ez a közép-európai térség, amely mindig le akarta igázni az itt élő kisebb nemzeteket. Azokat a nemzeteket, amelyek együtt küzdöttek a török ellen – vélekedett Hykisch.
Hozzátette, tisztában van azzal, hogy a magyar és a szlovák történészek ezt az időszakot nem egységesen ítélik meg, hiszen a magyar történészek gyakran elítélően írnak a Habsburg császári családról, míg a szlovákok inkább pozitívan ítélik meg őket. De nyilvánvaló, hogy a török elleni harc összefogta az itt élő nemzeteket. A térséget a nyugati államokban sokszor csak kelet-közép európai térségnek hívják, miközben a kelethez való tartozást ezek az államok legszívesebben megtagadnák – mutatott rá.
A migránsválság szorosabbá fűzte a V4-ek együttműködését
Közép-Európát több szakember is a visegrádi országok együttműködésén keresztül ítéli meg. A négy országot összeköti a geopolitikai helyzete, s több olyan gazdasági kérdés is van, amely együttműködésre készteti Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia vezetőit. Ilyen többek között az energiaellátás is – véli Kiss Gy. Csaba, rámutatva, a migránsválság is szorosabbá fűzte a négy ország együttműködési hajlandóságát.
Kiss Gy. Csaba szerint a négy ország huszadik századi fejlődése is több hasonlóságot mutat. A modern nemzetté válás folyamatát például a kommunista diktatúra Csehszlovákiában, Magyarországon és lengyelországban is lelassította.
Anton Hykisch is úgy látja, több hasonlóság van a V4–ek országai között, mint különbség. Kiemelte többek között, hogy a térség minden állama demográfiai válsággal küzd, de a politikai kultúra is sok hasonlóságot mutat. Az a hatvanhárommillió ember, aki ezekben az országokban él, olyan erő, amivel Brüsszelnek is számolnia kell, ezért jó, ha a V4-ek közösen tudnak fellépni az Európai Unióban – hangsúlyozta.
A szlovákok jobban ismerik a magyarokat, mint a magyarok a szlovákokat
A nemzetek békés együttélésének kérdése is felmerült a beszélgetés során. Kiss Gy. Csaba szerint ebben óriási szerepe van a sajtónak, és az egymás megismeréséhez vezető útnak. Óriási gond, hogy nem ismerjük egymást – vélekedett. Mint kiemelte, a szlovákok jobban ismerik a magyarságot, mint fordítva. De a csehek is gyakrabban fordulnak más – nyugati – kultúrák felé.
A megbékélés egymás múltjának és kultúrájának megismerése és elfogadása nélkül elképzelhetetlen. Ezért is lenne fontos egy közös történelem tankönyv kidolgozása – emelte ki Kiss Gy. Csaba, hozzátéve, egymás nyelvének ismerete nélkül egymás megismerése is nehézkesebb.
Egymás nyelvének elfogadása, emlékeink megismerése vezethet a megbékélés felé
Anton Hykisch a beszélgetés során feltette, milyen oka lehet egy szlováknak magyarul és egy magyarnak szlovákul tanulni? Véleménye szerint a szlovákok a magyar nyelvtől azért távolodnak el, mert az számukra teljesen idegen, miközben a szomszédban élő csehek nyelvét jól ismerik. A csehek felé fordulásnak történelmi alapja is van, s a szlovákok még mindig a kisebb testvér szerepében érzik magukat a csehekkel szemben – véli Anton Hykisch.
A beszélgetés mindkét résztvevője egyetértett abban, hogy a két nemzet megismerése, egymás nyelvének elfogadása, emlékeink megismerése és megbecsülése vezethet a megbékélés felé.
