„Több mint három éve tart a helyben topogás a végelgyengülés előtt álló oktatásügy körül Szlovákiában. Pontosabban: a nemzetiségi (értsd: magyar) iskolák „tizedelésének” tárgyában – mert értelemszerűen minket ez izgat elsősorban, bár szlovák alapiskolákat is érint, ám azok esetében „csak” logisztikai problémáról van szó –, amire a hírhedt Čaplovič-féle törvény tette fel a koronát a szomorúan ismert osztálylétszámokkal. Ezek úgy lettek kötelezőek, hogy ugyan nagylelkűen megengedték az önkormányzatoknak, tartsák el az iskolát, de majd a minisztérium dönthet a létükről. Az osztálylétszámok gyalázatos ötletét azóta is mindenki úgy járta vagy kommunikálta körbe, hogy hosszú távú (komplex) megoldási javaslatot nem alakított ki.
Az alkotmányellenes „reformot” azonban alapból azóta sem támadta meg senki, csak a toldozás-foldozás, ötletelés zajlik folyamatosan.
A mostani kormány aztán (amely programjában állítólag „összesimította” a négyesfogat prioritásainak kilencven százalékát) nekiveselkedett, és azt hitte, átvágta a gordiuszi csomót: nagy kegyesen javasolja, hogy érvényteleníti a minimális osztálylétszámra vonatkozó megkötést, maradhatnak tehát a kislétszámú osztályok. Alapfokon, alsó tagozaton. Aztán egyszer csak, honnan, honnan nem, kiderült, hogy az alapiskolás gyerekek képzése nem fejeződik be a negyedik osztályban. Hanem: van ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik, sőt kilencedik is. Legalábbis a teljes szervezettségű alapiskolákban, amelyekben a létszámlimit megmaradt. Erre lép ismét a kormány. Jöhet a következő módosítás, amely várhatóan itt is eltörli azt a bizonyos alsó „plafont”.
Csakhogy, ezzel a sok ötleteléssel, tili-tolival igazából nem oldódik meg semmi. Mert az alapvető gond, az iskolák finanszírozása továbbra is megoldatlan marad.
(…)
Pillanatnyilag úgy fest az egész, mint amikor a beteget otthagyják a kórházi ágyon, és nem adnak neki gyógyszert. Gyógyuljon meg, ahogy tud. Mi megadtuk neki a lehetőséget, mondja a kormány. Ha nem gyógyul meg, majd az agyonterhelt önkormányzatokban találjuk meg a bűnbakot, mint már annyiszor az elmúlt években. Végső soron nincs új a nap alatt: idestova nyolc éve az állam pazarlását is nekik kellett összetakarékoskodniuk.”
Őry Péter: Haljon meg a beteg? (Forrás: Őry Péter blogja)
