A Nemzetpolitikai Kutatóintézet friss tanulmánya az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma által évi rendszerességgel készített emberi jogi országjelentéseket – közülük is a Kárpát-medence országait érintő megállapításokat – teszi vizsgálata tárgyává. Az elemzésből kiderül: a Birodalom alapvetően elégedett Szlovákia emberi jogi teljesítményével, értékeli Fico „elfordulását” a nacionalizmustól, s csak szinte a rend kedvéért említ fel egy-két kellemetlenebb, még ki nem hunyt ügyet.
Az elemzés szerint az amerikaiak évről-évre kizárólag a Most-Híd parlamenti jelenlétét emelik ki, éspedig arra való hivatkozással, hogy „a törvény tiltja az etnikai alapú adatgyűjtést.” A tavalyi évre vonatkozó jelentés pedig már egyáltalán nem is tartalmaz a kisebbségek politikai képviseletére – pláne annak minőségére – vonatkozó megállapításokat. A Most-Híd szerepét is letudja annyival, hogy a párt „közeledést hirdet a magyar és a szlovák közösségek között.”
Ami a szőnyeg alatt heverő „zűrös” ügyeket illeti: a jelentések állandó szereplőjeként említhető a máig lezáratlan Malina Hedvig-ügy. Ez minden évben szerepel a külügyminisztérium jelentéseiben, s minden alkalommal bővül egy kicsit a história – annak megfelelően, hogy a szlovák hatóságok a zaklatásnak épp milyen újabb módját eszelik ki.
Állandó szereplő a nyelvhasználat ügye is, sőt, az utóbbi két évben megjelent a külügyi jelentésekben a vasúti nyelvhasználat ügye, vagyis hogy a szlovák hatóságok nem engedélyezik a vasútállomások kétnyelvű feliratozását.
A civil akcióknak nyilvánvalóan komoly szerepük van abban, hogy ezek a témák a figyelem középpontjába kerültek és „kiérdemelték” az USA külügyi elemzőinek figyelmét is.
Látványosan ejtették azonban az amerikaiak az állampolgárság kérdését: legutóbb a 2013-as jelentés foglalkozott a Fico-kormány állampolgársági ellentörvényének következményeivel. Vélhetően megnyugtatónak találták, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elfogadhatatlannak minősítette két érintett panaszát – a szlovák alkotmánybíróság döntésképtelensége s az emiatt előállt bizonytalan helyzet már nem éri el az ingerküszöböt.
A jelentések alapján úgy tűnik, végül Robert Fico is feloldozást kapott, hiszen úgy írnak róla, mint aki már „szakított a korábbi nacionalista, magyarellenes retorikával, és sokkal békésebb hangnemet üt meg a szomszédsági viszonyokban”.
A pozitív csend, valamint a két ország kapcsolatainak történelmi csúcspontja mint állandó szerkezet, úgy tűnik, meghozta gyümölcsét: immáron az amerikai külügyi jelentések is megnyugodva veszik tudomásul, hogy néhány porszemtől eltekintve alapvetően semmi hiba sincs a gépezetben.
Így aztán ne csodálkozzunk, ha a Nagyok értetlenül fogadják a szegény kisgyermek panaszait…
