Emlékezhetünk még rá, hogy 20-30 évvel ezelőtt útjaink sokkal jobb minőségűek voltak. Tudjuk, hogy azóta megnőtt az autók száma, a teherforgalom, de mintha abban az időben többet foglalkoztak volna a karbantartással…
Ma az útkarbantartás üteme több okból sem bírja követni az útromlás nagyságrendjét. Nem csak az a baj, hogy kevés az erre fordított pénz, de az is, hogy az ország útjait több szervezet kezeli. Az autópályákat a Nemzeti Autópálya Társaság (NDS), az első rendű főutakat a Szlovák Útkezelő Vállalat (SSC), a másod- és harmadrendű utakat a megyék, és a még alacsonyabb szintűeket az önkormányzatok.
Az új közlekedési miniszter, Roman Brecely (Sieť) kicsit más szemlélettel indította el tevékenységét. A beruházásoknál bevezette az „Értéket a pénzért” programot. Az „Értéket a pénzért” egy, a beruházások ésszerű finanszírozását segítő módszer, amelyet Martin Filko, Stefan Kiss és Ódor Lajos fémjelezte csapat dolgozott ki. Lényege, hogy a kormány különböző analízisek, összehasonlítások és elemzések segítségével maga keresse a legeffektívebb megoldásokat. Minden felelős vezetőnek jobb, ha egy beruházást firtató kérdésre a „hatályos törvények alapján cselekedtünk” válasz helyett, a „legjobb lehetőséget választottuk”-kal felelhet. A program nemcsak az invesztíció tervezésekor, hanem a beruházás befejezése után, az üzemeltetéskor is elemzi a felhasznált források hatékonyságát, és összehasonlítja más intézmények beruházásaival.
Ennek a munkának az egyik első lépéseként az ország elsőrendű főútjainak minőségét mérték fel. Az elemzők szerint 2005 óta sokat romlott az utak állapota, főleg 2012-ig. Azóta érezhető csekély javulás – állapította meg az állami megbízatással készült elemzés.
Az elemzők szerint hosszútávon érdemesebb többet szánni a még jó állapotban lévő utak karbantartására, mint később egy drágább beruházással felújítani a már akár balesetveszélyes szakaszokat.
Az elsőrendű főutak a Szlovák Útkezelő Vállalat (SSC) kezelésében vannak. 2009 és 2015 között 779 millió eurót költöttek az utak felújítására (főleg tavaly, amikor az állam kampányszerűen költötte az EU pénzét). Ez az összeg már segített abban, hogy 2012 óta fokozatosan javuljanak útjaink, de még mindig rosszabb a helyzet, mint 2005 előtt volt.
Az elemzők becslése szerint 1400 km elsőrendű főút szorul javításra, azaz ezen a téren emelni kellene a kiadásokat, mert az évi átlagosan 46 millió eurós ráfordítás könnyen oda vezethet, hogy újra lesznek olyan utak, amelyek jóval drágább felújításra szorulnak.
Nemzetközi összehasonlításban az elemzők megállapították, hogy az SSC erre a célra kevesebbet áldoz, mint az európai átlag. Ellenben az autópályák kezelője, a Nemzeti Autópálya Társaság (NDS) a javításokra jóval többet költ, nemzetközi viszonylatban is.
Az utak építése és felújítása mindig és mindenhol – fogalmazzunk így – a legnehezebben ellenőrizhető beruházások közé tartozott. Sok országból számos példát lehet felsorolni, amelyeket a korrupció szele meglegyintett. Rendet rakni és jó értékgazdálkodást vinni ezekbe a viszonyokba, emberpróbáló feladat lesz.
Tehát várhatjuk, hogy a felmérések tovább folytatódnak más intézményeknél is, és egy ésszerű felhasználást fognak felvázolni az adóink elköltésére. A Roman Brecely miniszter pedig új seprűként, ha azt még nem is mondhatjuk, hogy jól, de legalább másként seper.
