Viszolajszky Károly (1843-1929) egyházi író, nagy műveltségű vidéki plébános és buzgó zarándok több mint fél évszázadot (1874-1929) töltött lelkipásztorként a Hont megyei Alsószemeréd plébániáján. Eme hosszú idő alatt örömben és bánatban egyaránt volt része, de munkakedvét, Istenbe vetett hitét, a világ s egyházközségének dolgai iránti érdeklődését sohasem veszítette el.
Érsekújvárott született 1843. november 3-án egyszerű szülők gyermekeként. Budán és Esztergomban végezte a gimnáziumot. 1862-től Nagyszombatban filozófiát, majd Esztergomban teológiát tanult. 1868-ban pappá szentelték, s több mint fél évtizedig káplánként tevékenykedett Hontnádason, Szénaváron és Zselízen. (Mináč, V. főszerk., 1992. 331. l.)
A jeles egyházi személyiség termékeny papi szolgálata, gazdag plébánosi tevékenysége mellett sokat utazott a nagyvilágban; íróként is ismertté vált: gazdag publicisztikai tevékenységet fejtett ki, s megjelentetett néhány önálló kötetet is. Történelmi, egyháztörténeti írásai az Egyházi Lapokban, az Esztergomi Ujságban, a Magyar Koronában, az Alkotmány és a Magyar Állam című lapokban jelentek meg. Ezek a munkák egyik méltatója szerint még alapos feldolgozásra várnak. (Kiss L., 1966. 59–63. l.)
A Viszoljaszky Károly idejében felszentelt alsószemerédi templom (Fotó: Balázs Vendel)
A Szlovák biográfiai szótár jegyzi Viszolajszky 1868-ban Budapesten kiadott első önálló kötetét, melynek címe: Isten ujja némely feltűnő, de való eseményben. Ugyancsak említik két útikönyvét, az Egy zarándoklat élményei Egyiptom, Jeruzsálem és Rómában címűt /Budapest, 1887./, valamint a Szellemi böngézés Svéd-Norvégia és Oroszországban című munkáját /Érsekújvár, 1905./. Az elsőben megannyi dokumentumértékű leírást találunk, élményszerű beszámolót olvashatunk.
A mű értékét növeli, hogy a szerző a háromhónapos utat nemcsak mint egyszerű vagy épp tudományos felkészültséggel rendelkező utazó mutatja be, hanem mint zarándok is elénk tárja. Kiss László Viszolajszkyt méltató írásában kiemeli a Szentföldön járt teológus ama érdemét is, hogy felhívta a figyelmet a Pater noster templomból hiányzó magyar nyelvű Miatyánk-szövegre, és sürgette annak pótlását is. (Kiss L., 1996. 61. l.)
Másik könyvében Észak- és Kelet-Európa tájait hozza közelebb az olvasóhoz Viszolajszky. Bevezetőjében a világlátás fontosságát hangsúlyozza, többek közt így:
„Minden kornak megvan a maga törekvő eszméje, mely úgy befolyásolja szülötteit, mint az uralkodó planéta a csillagjárást! A mi korunk uralkodó planétája az utazás! /…/ Ha ujítást akar a magyar ember közéletünkbe behozni, rámutat arra, hogy igy van Franczia-, Angol-, Spanyol- és Németországban is. Az országgyűlésen elhangzott érvelések jó része csupa külföldre való hivatkozás.” (Viszolajszky K., 1905. 3. l.) Íme, egy Isten háta mögötti faluban élő pap nyitottsága a világmindenségre. Útikönyve igazi „szellemi böngézés”, hisz nemcsak tájakat, természeti szépségeket, városokat mutat be, de közel hozza a távoli népek kultúráit, szellemi-lelki világát is.
A templom szentélye az oltárképpel 2007-ben (Fotó: Csáky Károly)
Az alsószemerédi Historia domus feljegyzései szerint Viszolajszky 1874. XII. 11-én érkezett a faluba. Külön nagy érdeme, hogy az elődje, Fábián János plébános által vezetett plébániatörténetet szorgalmasan és példásan írta tovább. Nagy kincset hagyott így az utókorra, hisz feljegyzései értékes forrásai a múltnak. Kiolvashatók belőlük a paraszti társadalom viselkedési normái, az adott közösség rendje, mindennapi életének apró eseményei, a mikrotársadalom erkölcsi-vallásos szokásai stb. Ugyanakkor sok-sok adatot találunk benne a templomépítéssel kapcsolatban, illetve a szakrális kis emlékekre, tárgyakra vonatkozólag is.
Viszolajszky első feljegyzése 1875 húsvétjáról szól. 1876 végén egy összegzést készített, melyben szomorúan konstatált bizonyos dolgokat. Tapasztalatait így sommázta: „Sz. Szilveszter napja. Mint lelkiatya ha visszatekintek a lefolyt évre, igazán elszomorodik a szívem azon erkölcsi süllyedésen, melyet híveim közt egy egész éven át tapasztaltam.” A tények azonban nem torpantották őt meg: haláláig azon serénykedett, hogy a rábízott nyáj emberi tartását pallérozza, erkölcsi életét egyengesse.
Ezt az építkezést szolgálták a más téren elért eredmények, létrehozott eszközök is. Például az 1885-ben megáldott új alsószemerédi templom, az ugyanakkor felszentelt zárda, az 1897-ben felállított községbeli fakereszt, a templomnak adományozott sok-sok kegytárgy stb. Emögött bizony ott volt Viszolajszky emberpallérozó munkájának az eredménye is. De jó példát mutatott e téren saját maga is.
Bor. Szt. Károly oltárképe (Fotó: Csáky Károly)
A templom főoltárának képét már a templomszentelés előtt (1884) elkészíttette, hisz 1877-ben az alábbiakat jegyzete fel róla a plébános: „Szeptember havában csináltattam az alsószemerédi főoltár képét, festette Bokkelen Ságon lakó festő, a költséget pedig özv. Gróf Steinlein Lajosné adta. Került 35 frtba.“ (9.p.)
A mellékoltárok 1886-ban készültek. Mint Viszolajszky írta:
„a templomban Alsószemeréden lévő két mellékoltárt ez évben készíttettem. Famunkája a kettőnek került 100 frtba. Erre 50 frtot gr. Chorinszky úr adott. A másikat pedig mint védszentem oltárát, hálám kifejezése s megörökítése jeléül, hogy a sz.földi utamban megoltalmazott s szerencsésen visszavezérelt, én emeltettem. A képet Ébert Endre leányvári esperes festette; rámáját Bécsből hozattam, az egész oltár fáját pedig egy sághi asztalos készíté. Bor. Szt. Károly oltárában, egy üveg ajtós tabernákulumban helyeztem el a sz.földi s lourdi utazásaimban gyűjtött emléktárgyaimat.“ (11.p.)
Viszolajszky tehát nem önmaga vagyonát gyarapítgató pap volt. Amikor papsága 25 éves jubileumát ünnepelték, akkor sem fogadott el ajándékot saját maga számára. Az összegyűjtött pénzen egy Jézus- és Mária-szív szobrot, keresztúti képeket és kelyhet vetetett a templomnak. Amint a Historia domusban megörökítette:
„Aug. 2-án tartottam 25 éves jubileumomat, mint 25 éves pap. A hívek nagy meglepetésben részesítettek. Drozdek Vilma kedves testvér kezdeményezésére az alsószemerédiek gyűjtést rendeztek, melyből Jézus és Mária szent szíve két szobrát vették, melyeket a sanctoriumban állítottam föl. Azon keresztúti képeket is ekkor s ebből a gyűjtésből vették, melyek a templomban láthatók“. (14.p.)
Viszolajszky szentföldi útikönyve (Fotó: Csáky Károly)
Viszolajszky feljegyzéseinek néprajzi értékei is felbecsülhetetlenek. Erről részletesen beszámoltam egy hosszabb dolgozatomban, megköszönve Viszolajszky kései utódjának, Herdics György akkori plébánosnak, hogy a még meglévő Historia domust áttanulmányozhattam. (Csáky K., 2000/1–2. 155–171. l.)
A tudós falusi plébános 1929-ben hunyt el Alsószemeréden. Síremlékét Kiss László mutatta be a Magyar Vasárnap Kalendáriumban (Kiss L., 1996. 63. l.), megemlítve, hogy a szemerédiek, értékelve „leghűségesebb” papjuk munkáját, értük kifejtett tevékenységét, sírhalma fölé egy embernagyságú, a Jó Pásztort ábrázoló szobrot emeltek. Itt jegyezzük meg, hogy a Historia domusban a síremlékkel kapcsolatban azt olvassuk, hogy a nyughelye feletti művészien kidolgozott síremléket az itteni zárda nővérei állították 1932-ben. A feljegyzésben szó szerint még ez olvasható:
„Viszolajszky Károly esperes-plébános minden vagyonát a zárdára hagyta, s eddig még síremléke nem volt. Ezért elhatároztuk, hogy méltó emléket állítunk neki. Hosszabb tárgyalás után megállapodtam Weisz Ferenc szobrásszal (Hořice pod Krkonoši) egy szoborban, amely a Jó Pásztort ábrázolná a bárányokkal. Az emlékmű szeptemberben el is készült, s fel lett állítva a temetőben. Az ára mindennel együtt 10 000 Kč.“ (25b)
Viszolajszky Károly plébános síremléke (Fotó: Csáky Károly)
Az egész alakos szobor tehát Jézust, a Jó Pásztort ábrázolja, kezében pásztorbottal, lábánál két báránnyal. Mellette egy magas kőkereszt áll. A fekete márványtáblán ezt a dedikációt látjuk: „Itt nyugszik Istenben boldogult Viszolajszky Károly esperesplébános, 1843. XI. 3. – 1929. VI. 7. Tu es sacerdus in aeternum secundum ordinem Melchisedech.”
