Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma

Több mint három év után közvetített újra magyar nyelvű szentmisét a szlovák közszolgálati televízió, Mindenszentek főünnepén, november elsején a galántai plébániatemplomból. Az ünnepi misét Kiss Róbert püspöki helynök celebrálta. Alább a szentmisén mondott prédikációja olvasható.

„Mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek minket, és azok is vagyunk!” (1Jn 3, 1). Szent János apostolnak az imént elhangzott szavait nagyon jól megértették és megélték azok a testvéreink, akiket a mai napon a szentek közösségében ünneplünk.

Ők engedelmesen hagyták, hogy a Szentlélek vezesse lépteiket. Meg voltak győződve arról, hogy  „akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm. 8, 14), és csak így, az Ő segítségével lehet teljességgel megvalósítani Isten szent akaratát.

„A krisztusi üzenet – ahogyan azt a II. Vatikáni Zsinat is hangsúlyozza -, nem vonja el az embereket a világ építésétől, hanem még erősebben kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak” (Gaudium et Spes, 34. sz.). A ma ünnepelt üdvözült lelkek a Szentlélek segítségét kérték, hogy benső életükkel, az Istennel kialakított élő kapcsolatukkal Isten felé emeljék a világot és azt belülről alakítsák át.

Kedves Testvéreim!
A szentekről tudjuk, hogy a mennyország örökösei, akik a földi élet fizikai és lelki próbatételei közepette formálódtak szentekké. Ugyanis senki sem születik szentnek, ki-ki azzá válhat, formálódhat, ha együttműködik az Isten által felkínált ajándékokkal, kegyelmekkel.

A szentek példaképeink, akik nem elégedtek meg a mulandó földi élettel, hanem ehelyett a maradandó örök élet elnyeréséért minden áldozatra képesek voltak.
Magukra vették Istennek a megszentelődésre hívó felszólítását: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (Lev 19, 1). Bosco Szent János a következőt tanácsolta fiainak: „Legyetek engedelmesek és szentek lesznek belőletek.“

Kedves Testvéreim! Az engedelmesség minden erény alapja. A szentek az engedelmesség által eljutottak az Istennel való személyes kapcsolatra. Felfedezték és boldogan teljesítették az Istennek rájuk szabott szent akaratát, s készen álltak, hogy hatékony eszközzé váljanak az Ő kezében. A történelemben már számtalanszor bebizonyosodott, hogy ahol szentek élnek, ott újjászületik az Egyház. A szentek érdeméből sok büntetéstől lett megkímélve az emberiség, rajtuk keresztül bőven árad a világra az Úr áldása. Felajánlott életükkel az egész emberiség jótevői: segítségükkel testi-lelki gyógyulásban, szabadulásban, hatékony imameghallgatásban részesülhetünk.

Mindenszentekkor nemcsak a hivatalosan szentté avatott szenteket ünnepeljük, hanem azokat a névtelen szenteket is, akiket Ferenc pápa a „szomszédunkban élő” szenteknek nevezett, akik Isten kegyelmével mindennapi életükben igyekeztek tettekre váltani az evangéliumot, s haláluk után a mennybe jutottak.  Ezeket a testvéreinket a szeretet irányította, és megtalálták minden számításukat. Nem szalasztottak el egy alkalmat sem, amikor Isten lehetőséget adott nekik a jóra. Volt bátorságuk megvallani hitüket és meggyőződésüket. Nagy bizalommal Isten kezébe helyezték életüket. Tudták, hogy fáradozásuk gazdag jutalommal jár, ha Jézus nevében történik.

Kedves Testvéreim! E névtelen szentek között lehetnek szüleink, nagyszüleink, rokonaink, ismerőseink. Hálásnak kell lennünk nekik, de főleg Istennek – aki túlszárnyalja minden kívánságunkat -, hogy példaképül nekünk adta, mellénk állította őket. Imádni csak a Szentháromságot illeti, azonban a szenteket tisztelnünk és utánoznunk érdemes.
Követnünk kell erényes életüket, kérnünk kell közbenjárásukat: elsősorban védőszentjeink és ismerős szentjeink közbenjárását, hiszen rajtuk keresztül rendkívüli kegyelmekben részesülhetünk.  Figyelmesen olvassuk életrajzaikat, tartsuk meg ünnepeiket, helyezzük ki tiszteletre: képeiket, szobrukat, ereklyéjüket. Kereszteléskor, bérmáláskor közülük válasszunk nevet gyermekeinknek. Ezáltal még közelebb kerülhetünk hozzájuk, még hatékonyabban segíthetnek bennünket.

Kedves Testvérek! Sokan úgy élik le az életüket, hogy eszükbe sem jut a rájuk váró örök élet. Más gondok és szükségletek kötik le minden figyelmüket. Olykor saját hibájukon kívül – de fogalmuk sincs arról a méltóságról, arról a vég nélküli boldogságról, amelyre Isten őket is meghívta. Kérjük az Úrtól, töltsön el minket buzgalommal. Legyünk tudatában annak, hogy az imádsággal és az önmegtagadással sokakat segíthetünk közelebb kerülni Istenhez. A Szentlélek lobbantsa lángra szívünket, segítsen megtapasztalnunk a felebarátaink üdvösségéért való buzgalmat és adja meg, hogy az apostolkodás örömteli kötelesség és lehetőség legyen számunkra.

Végül halljuk meg az Úr Jézus biztató szavait: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját… A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon”(Jel 2, 10; 3, 21). Ámen.