A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban november 30-án újra felavatták Holló Barnabásnak a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását ábrázoló restaurált gipszmodelljét, melynek bronzformája a budapesti MTA épületének ékessége is.
Oľga Bodorová, a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója elmondta, hogy Holló Barnabás domborműve hosszú éveken át a múzeum raktárhelyiségében hevert. „Az európai jelentőségű, monumentális mű restaurálása nagy kihívást jelentett. Több feltételnek kellett teljesülnie, mind anyagi, mind szakmai téren, míg 41 év elteltével a múzeum ezen történelmi és művészeti szempontból is legértékesebb tárgya újra kiállításra kerülhetett” – nyilatkozta az igazgató.
A gömöri születésű szobrászművész, Holló Barnabás (1865-1917) „Az akadémia megalapítása 1825. november 3-án“ című felújított gipsz domborművének rimaszombati újraavatásán részt vett Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország szlovákiai nagykövete, aki a fővédnökséget is vállalta. Az ünnepségre az apropót gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója, illetve a 2016-os Széchenyi-emlékév adta.
Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet hangsúlyozta, hogy már a Széchenyi István apja, Ferenc által alapított (1802) Magyar Nemzeti Múzeum is a Kárpát-medence sokszínű és több nyelvű kulturális értékeinek védelmét, fenntartását, megőrzését és bemutatását tette az utókor számára lehetővé. Kiemelte, hogy Széchenyi elemi követelménynek tekintette, hogy a különböző tudományok kialakítsák a maguk szakmai nyelvét. Ugyanakkor heves kritikával utasította el a nyelv erőszakos terjesztését, s tévesnek ítélte, ha a nyelv felszínes terjesztésével az ország más nyelvű lakóit a sajátjaikká kívánták tenni.
Elmondta, az itt újra felavatott domborművel emlékeztek a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, az alkotó életműve mellett Széchenyinek arra a tevékenységére is, amellyel a Kárpát-medence polgáraira hatást gyakorolt. Az egy-egy régió kulturális életét, hagyományait bemutató múzeumok, így a Gömör-Kishonti Múzeum alapítói is példaként tekinthettek a tudományos háttérintézményekre.
„A most leleplezett domborművel a Gömör-Kishonti Múzeum ismételten hozzájárult Közép-Európa kulturális sokszínűségének a bemutatásához. A felújítás kapcsán köszönet illeti a magyar és a szlovák kulturális kormányzat támogatását, ugyanakkor erre nem kerülhetett volna sor a múzeum munkatársainak áldozatos és kezdeményező tevékenysége nélkül. Legyen ez a dombormű a kulturális hagyományaink és tárgyi emlékeink bemutatása érdekében végzett közös erőfeszítéseink mellett a nemzeteink egymásrautaltságának a szimbóluma ” – mondta Czimbalmosné Molnár Éva.
Az ünnepség résztvevőit levélben üdvözölte Miroslav Tibor Morovics, a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) elnökségének a tagja. Levelében kifejtette, hogy annak ellenére, hogy az SZTA létrejötte nincs összefüggésben a Széchenyi által alapított intézménnyel, tisztelik Széchenyi Istvánt, hiszen intézményesítette a tudomány fejlődését Magyarországon. „Holló Barnabás műve az MTA egyik jelképévé vált, örömünkre szolgál, hogy ma Rimaszombatban megemlékeztek e kiváló szobrászról, valamint Széchenyiről és magáról az akadémiáról. A Szlovák Tudományos Akadémia elnöksége szívélyes üdvözletét küldi, s további sikeres munkát kíván a Gömör-Kishonti Múzeumnak” – írta.
Az avatáson megjelentek és köszönetet mondtak a leszármazottak, a dédunoka Farkas Ildikó és családja, valamint Delényi Éva, Holló Barnabás rokona, aki tárogatón is játszott. S nem utolsósorban eljött a Széchenyi Alapítvány elnöke, Buday Miklós is.
Elmondta, a felújított gipsz dombormű Rimaszombatban is felfedi és megsokszorozza Széchenyi üzenetét:
„Fogjunk tehát magunk a magunk dolgaihoz, segítsünk magunk magunkon! Ur Isten, kire várunk? Más mozdítsa e elő önnhasznunkat ‘s más iparkodjék hevesen érettünk, míg mi hidegen nézzük hátramaradásunkat? Csak a’ rossz Kertész vár mindenkor essőre; öntözzük magunk gyenge plántáinkat. Megáld még egykor Gyermekeink háládatos szíve; ‘s az, ki életében, sok gyümölcsfát nevelt, a’ föld alatt is csendesebben nyugszik.”
Mint Buday Miklós kiemelte, Holló Barnabás alkotása érzékeny ábrázolása az akadémia alapításáról a korabeli problémák velejét ragadta meg, amikor Széchenyi az adományozásra sok követőre talált, köztük a Gömör szülötteire is. „Nagyszerű dolog, hogy Rimaszombat rendelkezik egy ilyen fontos relikviával, s hogy e híres dombormű restaurálását elvégezték. Köszönet és hála, hogy ezzel is ápolják Holló Barnabás és Széchenyi István emlékét. Az elvégzett munka mindenki számára példaként szolgáljon, s buzdítson bennünket a közjó szolgálatára” – mondta beszédében.
Kolár Angelika, a Gömör-Kishonti Múzeum művészettörténésze ismertette Holló Barnabás értékes szobrászati alkotásának a történetét. A dombormű 1918-ban került a Gömör-Kishonti Múzeumba, a művész özvegyétől vásárolták meg. „Az akadémia megalapítása 1825. november 3-án” című dombormű nagyméretű (445×193 cm) gipszmodelljéről van szó, mely alapján a bronzöntvény 1893-ban készült, és amelyet a budapesti Magyar Tudományos Akadémia székhelyének oldalsó falán helyeztek el, ahol a mai napig látható” – mondta Kolár Angelika.
Holló Barnabás 1865-ben született Alsó-Hangonyban (ma Hangony, Magyarország) és 1876-tól a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban tanult. Később a budapesti Iparművészeti Akadémiára került, majd 1889 és 1892 között Stróbl Alajos (1856-1926) neves magyar szobrásznál tanult.
„Már mint fiatal, ígéretes szobrász 1891-ben jutott a jelentős megbízáshoz, hogy készítsen egy domborművet, mely a tudományos akadémia megalapítását ábrázolja, vagyis azt a jelenetet, amikor 1825. november 3-án Széchenyi István (1791-1860) a pozsonyi országgyűlésen nagylelkű adományával megalapozta a magyar tudományos intézet létrejöttét” – vázolta Kolár Angelika.
A relief kompozícióját 17 alak alkotja. Közülük a Gömör-Kishont régió számára leginkább a bátkai Máriássy István (1753-1830) érdekes, aki a gyűlésen mint Gömör vármegye követe volt jelen, valamint Andrássy György (1797-1872), aki ekkor Torna vármegye követe, később mint Gömör és Kishont főispánja (1838-1844 között) került be a történeti köztudatba.
Mint megtudtuk, az eredeti gipszmodellt Holló Barnabás már 1891-ben elkészítette. Halála után azon a hagyatéki kiállításon volt látható, melyet az 1917-ben elhunyt művészek tiszteletére rendezett a Képzőművészeti Társulat Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás végeztével a művet Rimaszombatba, az akkori Gömörmegyei Múzeumba szállították át, miután a reliefet a múzeum Holló Barnabás özvegyétől 3 000 koronáért megvásárolta.
„A háború utáni évek azonban nem kedveztek egy ilyen nagy méretű alkotás elhelyezéséhez és felállításához, ezért az 1930-ig darabokban hevert a ládákban, amelyekben szállították. A kicsomagolásnál derült ki, hogy a mű jelentősen megrongálódott és restaurálni kell. Akkor a restaurátori munkák vezetésével egy helyi festőt, Makovits Jenőt (1896-1967) bízták meg. 1930 júliusában a már restaurált domborművet a múzeumunk kiállítótermében helyezték el.
Itt állt egészen 1975-ig, amikor is a múzeum felújítása alatt eltávolították a helyéről, és újra néhány darabra szedték. Rendkívül rossz állapota miatt a továbbiakban már nem volt alkalmas kiállítási célokra. 2012 és 2016 között került sor a mű átfogó restaurálására, amely három szakaszban zajlott” – vázolta Oľga Bodorová múzeumigazgató.
A restaurátori munkálatokat a Restauro Atelier Kft. végezte Mgr. art. Štefan Siváň vezetése alatt. Az első szakasz finanszírozását a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap forrásai biztosították a határon túli projektek támogatása keretén belül 2012-ben. A második szakaszra 2015-ben a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a harmadikra pedig a múzeum fenntartója, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat jóvoltából kerülhetett sor.
A domborművet Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet, Oľga Bodorová múzeumigazgató és Peter Černek, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat kulturális és idegenforgalmi részlegének a vezetője leplezték le. Ez utóbbi, megyei fennhatóság alá tartozó részleg november 30-val megszűnt.
