A hajdani honti megyeszékhelytől nyugatra, ahol az Ipoly ma sem képez országhatárt, tehát a folyó két partján települt az egykoron igen jelentős helység, Ipolyvisk.
Még vár is állott itt a XIV. század elején, a község pedig vásároshely, illetve vámhely volt, sőt egy időben városi rangra is emelkedett. Okleveleinkben 1266-ban szerepel Wysk alakban a falu neve, de egyes források a helység 1156-os írásos előfordulásáról szólnak. (Wikipédia lexikon; Harminc, 1969:432; Historia Domus) A falu lakottsága azonban még régebbi: határában őskori kőedényeket és kőeszközöket tártak fel, de előkerültek bronzkori leletek is. Virágzott errefelé a vonaldíszes, a magyaradi, a lengyeli és a halstadti kultúra. A rómaiaknak táborhelyük volt itt (a Historia Domus szerint a Mahér dombon), s előkerültek avar településnyomok, temetkezési helyek is.
A mainál régebbi temetőről szó esik az egyik Historia Domusban is, melyben többek közt azt írják, hogy „Az ipolyviski templom 1798-ban épült részben a vallásalap, részben az akkori kegyúr (Forgács és Eszterházy grófi családok) költségén. A torony későbbi időből való, s valószínűleg 1811-ben emeltetett. A régi templom a mostani helyén állt, s temető vette körül. E temetőt környékező fal nyomai itt-ott még ma is láthatók“. S lehet, hogy ennek a temetkezési helynek a központi keresztje volt a szlovákiai műemlékeket nyilvántartó kiadványban még említett feszület, melyről azt olvashatjuk, hogy sokáig a templom mellett, (azaz e régi temetkezési hely térségében – Cs.K. megj.) állt egy XVIII. századi oszlopon.
A szakrális kisemlék későbarokk stílusú korpuszos kereszt volt. (Harminc és koll., 1969:433).
A mai temető a falu északnyugati felében található, nem messzire a közeli, INRI-feliratos, kihegyezett szárvégű öntöttvas, korpuszos feszülettel ellátott kisviski kereszttől, melynek hosszú szárán egy gömbölyű vastábla látható. A szöveg azonban sem ezen, sem a téglalap alakú kő oszlopon, nem olvasható. A szakrális alkotást kovácsoltvas kerítés keretezi.
A mai központi temetőkeresztet néhány évtizede állították. A szürke műkőből készült, egylépcsős, INRI-feliratos, egyenes szárvégű kereszt oszlopán fekete márványtábla van, rajta ezzel a dedikációval: „Isten dicsőségére/ eszt a keresztet/ állíttatta/ Á.M./ Dicsértessék/ az Úrjézus Krisztus/ 1967“. A kereszt szárán ezüstözött֊öntöttvas korpusz függ. Valószínűleg egy régebbi központi kereszt helyén, vagy annak közelében állíthatták ezt, mert a feszület környékén régebbi és újabb sírhelyek egyaránt találhatók.
A sírok egy része pedig észak-déli (ilyen a központi kereszt is), másik része kelet-nyugati tájolású. Vannak itt keresztalakban végződő, díszes régi homokkő és gránit sírjelek, akárcsak újabb keletű, műkőből vagy márványból emelt, Krisztus-fejjel, angyalszoborral s az elhunyt képével díszített síremlékek. Ebben a temetőben még meglepően sok szép fa, sírvirág, bokor is látható.
Ritka, hogy a falusi temetőkben a sírkereszteken, illetve a különféle geometriai alakzatú, ilyen-olyan rekvizitumokkal díszített sírjeleken kívül egyéb, például nagyméretű szoboralakzatok is láthatók. Az ipolyviski temetőben a kereszt alakú sírjelek mellett láthatunk néhány más emléket is. Az egyik síron például egy egészalakos szürke kő Krisztus-szobor áll. A Megváltó keresztútjelenetét ábrázolja a szobor: Krisztus töviskoronás fejjel áll előttünk, jobb vállán a keresztet tartja. A talapzaton álló műkőlépcső fekete márványtábláján ezt olvassuk: „Itt nyugszik I.B. Mészáros Imre/ 1935-2007/Nyugodjon békében“. A másik táblán pedig ez áll: „Itt nyugszik I.B./ Sebestyén Mária/ Nyugodjon békében“.
Polyóka István (+1927) és Balla Borbála sírköve téglalap alakú, melyet két csavart díszítésű oszlop fog közre, teteje félköríves lezárású, azon díszített szárvégű korpuszos kereszt van. Az észak-déli tájolású sír kövén egy szomorúfüzes díszítés is látható még. Mellette áll a Bali-házaspár újabb műkőkeresztje egy fekete márvány táblával, rajta gravírozott keresztúti jelenet: Krisztust ábrázolja, amint elesik a kereszt terhe alatt. Ugyancsak közelében láthatunk egy kihegyezett szárvégű régebbi kőkeresztet s néhány újabb, porcelán Krisztus-fejjel ellátott műkőkeresztet.
Gravírozással egyébként más sírjeleken is találkozhatunk. Ilyet láthatunk Kádasi György és Molnár Rozália műkő sírjelének fekete márvány tábláján. Erre a Szentcsaládot ábrázoló képet: Máriát, Józsefet és a gyermek Jézust gravírozták rá.
Papsírok is találhatók a temetőben. Könözsy Béla esperesplébános (1910-1982) síremléke szürkés műkőből készült. A négyzet alakú lap bal oldalán fekete márványkereszt van. Őt 1933-ban szentelték pappá, s 1945 után ipolyviski plébánosként ő is az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyar papok közé tartozott.
Bartal Lajos esperesplébános (1917-1990) síremléke fekete márvány. A lap bal oldalán magasabb keresztalakzat látszik, melyen vaskorpusz van. A sírjel alján ez a felirat olvasható: „Uram, kezedbe/ ajánlom lelkemet“. Bartal Lajos 1936-ban érettségizett az ipolysági magyar gimnáziumban, 1941-ben szentelték pappá. A háború utáni jogfosztottság őt is hontalanná tette.
Az ipolyviskiek is tiszteletben tartják jeles szülötteik, hőseik emlékét. A templomkertben, illetve a templom melletti szép parkban több ilyen emlék is látható. A kereszt közelében áll az első világháború viski hőseinek emlékműve. Az ötlépcsős magas, lánckerítéssel körülvett talapzaton áll a téglalap alakú, nyers kockakövekből épült emlékoszlop.
Ennek tetején egy kettőskereszttel ellátott hármashalom-alakzat látható. Az oszlop egyik oldalán nagyméretű fekete márványtáblán olvasható a huszonnyolc viski katona neve, akik az emléktábla szerint is „Hősök voltak,/ a hazáért haltak“. A magas oszlop déli oldalán még láthatóak azok a vaskarikák, melyek a visszacsatolás után az országzászlót tartották, ugyanis ez az emlékmű töltötte be akkor a zászlótartó szerepét is.
Az emlékműtől keletre egy másik alkotás látható. A szürke műkőből készült obeliszk tetején nagy barna kereszt áll, a háromszögcsúcsban pedig egy kisebb feszület kapott helyet. Ez alatt, a nagy fekete márvány emléktáblán ez olvasható: „Tisztelettel emlékezünk/ a világháborúban / elhunyt polgárainkra“. A táblán huszonkilenc viski neve olvasható, akik a második világháború katona és civil áldozatai voltak. E nevek alatt ez áll: „Nyugodjanak békében/ Ipolyvisk lakosai/ Ipolyvisk 1993“.
A parkra néző nyugati templomfalon ama viski szülöttek fekete márványtáblája látható, akik egyházi téren jeleskedtek. Valamennyien e kis községben látták meg a napvilágot a XIX. században. Név szerint König Mór teológiai doktor, egyházi író; Fehér Ipoly tanár, pannonhalmi főapát; Rajner Lajos püspök, egyházi író. Emléktáblájukat 1994-ben állították e sorok írójának kezdeményezésére.
