Lánczos József festőművész tárlatát nyitja meg Csáky Károly (Fotó: CSK archívuma)

Pedagógiai pályámon mint osztályfőnököt, az igazgatók gyakran maceráltak azzal, hogy nem elég „hatásos” a faliújságunk, nem aktualizálom azt megfelelő időben, nem reagálok az időszerű eseményekre-évfordulókra, főleg a politikai jellegűekre nem.

Egyébként sok helyen a hatalmas és ormótlan iskolai folyosók is a sivárságot tükrözték elsősorban. A falakat megrakták jelszavas transzparensekkel, propagációs anyagokkal, a mindennemű versenyeken szerzett berámáztatott oklevelek garmadájával. Sok iskolában már a tablóknak sem jutott hely, a képzőművészeti alkotások pedig ritkák voltak, mint a fehér hollók.

1992-ben, amikor igazgatója lettem Ipolyságon az újonnan szervezett Fegyverneki Ferenc Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskolának, elhatároztam, hogy nem fogom beosztottjaimtól számon kérni a sok helyen jól bevált faliújságosdit, a száraz adatokat tartalmazó papírhalmazok falra biggyesztését. Helyettük valami mást teszünk majd oda, ami esztétikus, gyönyörködtető és figyelemkeltő.  Kapcsolataim révén sok ilyen anyaghoz hozzájutottam, úgyhogy nem volt gondunk a „díszítéssel”, a hosszabb távra elhelyezett értékesebb munkákkal.

A tanulók karácsonyi képei a Galériában (Fotó: Csáky Károly archívuma)

A felújított történelmi épület szép aulájának falait például Dalos Hana grafikusművész Miatyánk-illusztrációinak másolatai, a gyönyörű fekete-fehér linómetszetek díszítették. Ezek a Balassagyarmati Honismereti Kör ajándékaként  kerültek ide (a körnek már akkor tiszteletbeli tagja voltam). A faburkolatú fal tárlóiban régi imakönyveket, latin és magyar nyelvű egyházi irodalmat, liturgikus könyveket állítottunk ki. Itt kapott helyet a környék búcsújáróhelyeit bemutató kis kiállítás is, valamint ide kerültek a tanárok publikációi és az iskola kiadványai.

A földszinti folyosót a szlovákiai várakról készült régi metszetek díszítették, s ugyanitt kapott helyet az a három tabló, amely a régi Ipolyságról készült képeslapokat, az iskola történetét és névadóját, valamint városunk, illetve a vidék jeles szülötteit mutatta be.

A tantestületi iroda falán Farkas Árpád balassagyarmati festőművésznek Az ember tragédiájához készített linómetszeteit állítottuk ki. Az iroda melletti folyosón egy állandó jellegű Balassi-dokumentumkiállítás kapott helyet Kovalcsík András helytörténész rendezésében.

Az egyik néprajzi kiállítás részlete (Fotó: Csáky Károly)

Az emeleti folyosó falain helyeztük el továbbá a magyar, a szlovák és a szlovákiai magyar (az utóbbiak M. Nagy László fotói) írók, költők, valamint a világhírű magyar zeneszerzők portréit. Pedagógiai programomban kiemelt szerepet kapott a képzőművészeti nevelés. Ezt a tárgyat természetesen képesített tanerő oktatta már a kezdetektől fogva, s jó volt az együttműködésünk a szomszédban tevékenykedő Művészeti Alapiskolával és a városi galériával is. Tárlataikat rendszeresen látogatták diákjaink, s mi magunk is létrehoztunk az emeleti részen egy Iskolagalériát.

Itt rendszeresen rendeztünk mini tárlatokat. Kiállítottak nálunk a város amatőr festői: Pokorný Lajos, Rondík József, Gyurász Lajos, Lánczos József, de volt itt kiállítása a városi galéria névadójának, Simonyi Lajosnak festőművésznek  és a Hont megyéből származó budapesti Zórád Ernő festőművésznek is. Az utóbbitól az iskola megkapta az Arany János Toldijához készült csodálatos illusztrációinak másolatait is.

A galériánkban kiállított festők pedig egy-egy képet adományoztak nekünk. Ezek kezdetben az igazgatói iroda falát díszítették. Terveim közt szerepelt, hogy ha majd elegendő kép gyűlik össze, létrehozunk egy állandó jellegű saját galériát is.

Tárlatnyitás (Fotó: Csáky Károly)

Kiállítóterünkben helyet kaptak időnként a diákok számára  meghirdetett versenypályázatok díjazott munkái is. Úgyszintén rendeztünk itt tematikus kiállításokat, s volt például bemutató a tanulók által gyűjtött néprajzi tárgyakból is. Később természetesen a nyolcosztályos gimnázium tanulói is bekapcsolódtak a képzőművészeti tevékenységbe. Munkáik helyet kaptak az Iskolagaléria kiállításain, többen látogatták a Művészeti Alapiskola rajztagozatát, részt vettek több képzőművészeti versenyen. Úgy gondoltam akkor, hogy ezt a művészeti tárgyat, akárcsak a zenei nevelést, oktatni fogjuk majd a gimnázium felső tagozatában is, pontosabban lehetővé tesszük annak fakultatív oktatását, mivel manapság a nevelés eme területe nálunk eléggé háttérbe szorult.