Februárban jelent meg az Élő Vidék című havilap bemutatkozó, első száma. A tervek szerint havi rendszerességgel megjelenő, országos terjesztésű lap a vidéken élőknek szól, de nem csak a vidékről. Életrehívói hiánypótlónak tartják a jelenlegi nyomtatott felvidéki magyar sajtóban a konzervatív havilapot. Cikkünk végén, a lap bemutatása után megszólal a lapigazgató, Balázs F. Attila is.
Az első szám előszavában az Élő Vidék lapigazgatója, egyben felelős szerkesztője, Balázs F. Attila úgy fogalmaz, hogy az állandó mezőgazdasági rovattal jelentkező havilapban teret kapnak majd a gazdasági témák, ezzel is segítve a szlovákiai magyar kisvállalkozókat. A közéletet érintő hírek sem maradnak el; közlésre kerülnek a lapban az érdekességek, eredmények és események a tudomány és kultúra területéről. Szintén foglalkoznak gyermekirodalommal, gasztronómiával, de még a divattal is. Rendszeresen írnak majd a Kárpát-medencében élő magyar közösségeket érintő, avagy velük kapcsolatos történésekről.
Balázs F. Attila, író, költő, műfordító, komoly tapasztalattal rendelkezik a lapindítás terén, de több éve foglalkozik lap- és könyvkiadással is. A lap fontosságáról, indításáról így fogalmaz az Élő Vidék hasábjain: „Hiszünk a vidék fellendülésében, életképességében, és a magunk eszközeivel nem csak a vidéki életforma népszerűsítői szeretnénk lenni, de a befektetők, politikusok figyelmét is fel szeretnénk hívni a vidék nyújtotta lehetőségekre“.
Gazdaság – Agrárium, avagy a sajtónyelvi mezőgazdaság
A 24 oldalas, színes kiadvány bevezetőjében az egyik szerkesztő, Samu István (az MKP elnökségi tagja) osztja meg gondolatait arról, hogyan lehetne „Dél-Szlovákia újra a Felvidék mezőgazdasági éléskamrája“. Majd megkezdődik a Gazdaság rovat, melyet kötőjellel Agráriumként is felcímkéztek: talán divat, talán a felvidéki magyar csak így ért a szóból. Azaz, az agrárium tulajdonképpen az indokolatlanul hosszú szót, a mezőgazdaságot rejti. Tehát az Agrárium rovatban (szeressük meg!) Pikáli Róbert (a lap felelős kiadója) tollából olvashatunk egy kisgazdával – a hitelesség kedvéért József gazdával – készített hosszabb interjút a vidéki élet nehézségeiről, buktatóiról és a hagyományos gazdálkodás fenntarthatóságáról.
Délvidéken működő, pozitív példáról ad hírt Kónya-Kovács Otília írása – szintén az Agrárium rovatban. Császárkert címmel mutatja be a nyolc éve – eleinte civil szervezetként – működő kft.-t, amelyben a szorgos kisgazdák összefogásának sikeréről olvashatunk. A közép-bánáti termelők, kertészek együttműködéséből nőtte ki magát az eredményes Császárkert Kft. A Gazdaság rovatban olvasható még Matus Tibor (a gazdasag.sk munkatársa) írása, melyben arról értesülünk, mely nagyberuházásokat kívánja támogatni a gazdasági minisztérium – nem feltétlenül a kkv-k javára. A rovat utolsó híre a március elején a Felvidéken megrendezendő kárpát-medencei református borászok versenyének felhívása.
Közélet Mihályi Molnár Lászlóval és Kövesdi Károllyal
A Közélet rovatban Mihályi Molnár László jegyzetét olvashatjuk a magyar sorsról és a magyar észjárásról. A sajt(ó)szelet szellemes megnevezése tulajdonképpen a sajtószemlének felel meg, melyben most Vörös Szabolcs vizsgálja a magyar- és lengyelországi családpolitika előremutató fejlődését, szemben a szlovákiaival – egészen személyes felfogásban. Ebben a rovatban helyet kapott még Kövesdi Károly publicisztikája a „Ketyegő emberi jogok“-ról és Mihályi Molnár László, a Felvidék.ma oldalon is publikált írása, Száz év halál címmel.
Kultúra válogatás nélkül – színház, irodalom és társadalom
A kultúrából sem marad ki az Élő Vidék olvasója. Hogya György, a királyhelmeci Bodrogközi Színjátszócsoport nagy sikerrel játszott legújabb darabjáról ír – a Színház rovatban – legalábbis a címke szerint. Ezt a logikát követve, az Irodalom rovatban találjuk – a nem kicsit pikáns, ám egyben komikus – Bányai Tamás esszéjét, amely szintén helyet kapott a havilapban. Fiatalokat érintő, főleg a külföldre való kivándorlásról értekezik a Társadalom rovatban Varga Dávid. A következő oldalakon Gágyor Péter rendező, drámaíró, publicista novellája olvasható: Béla, piros strandpapucsban kesereg az ünnepek, felvonulások feleslegességéről, melyek rossz emlékeket ébresztenek benne. Szomorúan, de beletörődve viseli, hogy a nem is oly távoli múlt megbélyegezte őt is.
Van Közlekedés rovat is
A könnyedebb, szórakoztatóbb témák után Kurucz Zsozsó József írása a közúti balesetekre hívja fel a figyelmet (statisztikai adatokra hivatkozva), melyek legnagyobb része odafigyeléssel, körültekintéssel megelőzhető lenne. Majd újból Matus Tibor egyik szatirikus írását olvashatjuk a „Csallóközbe“ eltévedt autópályáról és a döntéshozók szűkös szellemi képessége által okozott következményeiről.
Idegenforgalom rovat
Az idegenforgalom témájának szánt rovatban Varga Tibor arról értekezik, hogy Szlovákia keleti régióinak pozitív jövőképe a vidéki turizmus által kínált lehetőségekben rejlik. Az írás korábban az Önkormányzati Szemlében megjelent – annak aktualizált változata.
Tudományosság helyett Családi fészek
Az Élő Vidék utolsó lapjain helyet kapott a sport: a téli horgászat sajátosságait véve górcső alá. A Családi tűzhely című rovatban olvashatunk a masszázs jótékony hatásairól (Pikáli Gyöngyike írása) és arról, hogy akár télen is támadhat az allergia, melyet nem szabad összetéveszteni a náthával – mindenféle áltudományosság nélkül, a források megjelölésével (vital.hu, ötvenentúl.hu). A gyermekeknek szánt oldalon rövid magyar népmesével, valamint találós kérdésekkel kedveskednek a szerkesztők a legkisebbeknek.
Kik a szerkesztők és ki a kiadó?
A lap szerkesztői: Hogya György, Kövesdi Károly és Samu István. Főmunkatársak: Gágyor Péter, Mihályi Molnár László, Brogyányi Mihály, Balassa Zoltán, Szabó Ottó, Varga Tibor és Fecsó Yvett. Felelős szerkesztő, lapigazgató Balázs F. Attila író, költő, műfordító. Kiadja a Ruris Kft. (egyelőre nem található a bejegyzett cégek jegyzékén), melynek ügyvezető igazgatója Pikáli Róbert. Ugyanez a személy annak a BionisKft.-nek az igazgatója, amelynek a lap teljes hátoldala reklámot szentel. A lapot a Print-Invest Magyarország-HZrt. nyomta. Sajnos, a lap nem nyújt pontos információt a példányszámról, sem arról, mennyibe fog kerülni és hol lehet majd megvásárolni.
Ezeket az adatokat ugyanis nem tüntették fel az első évfolyam első számában. Viszont megkeresésünkre készségesen válaszolt Balázs F. Attila lapigazgató, aki elmondta, egyelőre az Ung-vidéken és a Bodrogközben kiépített a terjesztői hálózat, ahol Hogya György szerkesztő vállalta a terjesztést. A többi régióban jelenleg is folynak az egyeztetések, tárgyalások a terjesztés módjáról, lehetőségeiről.
Az első szám ingyenes, de a következő számok ára sem haladja meg az egy eurót
Amit megtudtunk a példányszámról, három-négy megjelenés után tudják csak felmérni az igényeket, ezért nem hajlandóak arról nyilatkozni. Az ára biztosan nem haladja meg a szimbolikus egy eurót. A lapigazgató úgy érvelt, hogy a túl magas ár akadálya lehet annak, hogy éppen azokhoz jusson el a lap, akiknek szánják. Viszont az első szám költségeit teljesen önerőből finanszírozták. „A lap jövője azon fog múlni, hogy mennyire tartják fontosnak egy ilyen országos terjesztésű konzervatív lap létét az illetékesek, akár itthon, akár Magyarországon“- nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Balázs F. Attila. Hozzátette, a Szabad Újság megszűnése óta nincs nemzeti konzervatív nyomtatott lapja a Felvidéknek.
A bemutatkozó, első lapszám tehát ingyenes. Az érdeklődők igényeiket az elovidek@gmail.com e-mail címen jelezhetik a szerkesztőségnek.
