Dr. Herdics György, PhD. habil., rendkívüli egyetemi tanárral, címzetes apáttal Somorján beszélgetünk kávé mellett. Ő Pozsonyba siet ügyeket intézni, tanítani, én Komáromba készülök az Aranyember-szobor avatására. Olyan sok közös témánk van, hogy a rövid idő alatt csak a legfontosabbakat tudjuk érinteni, a beszélgetést egy következő alkalommal kell elmélyítenünk.
A szlovákiai magyar papjaink közt minden bizonnyal Herdics György nevét kell a legtöbb tudományos fokozattal leírni, és ha nem akarok minden titulust felsorolni a neve előtt és után, akkor zavarba jövök, hogy vajon melyik az a tisztség, amit semmiképp nem illik elhagyni a neve mellől. Az életrajzi adatok közt látom, hogy 1991-ben végezte el a pozsonyi teológiát, és pappá szentelése után is folyamatosan tanul, és főként 2011-től egymás után nyeri el a díszdoktori címeket, habitált doktori fokozatot.
A sok tanulás, kapcsolatépítés minden bizonnyal azzal függ össze, hogy hat évvel ezelőtt, 2011-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével indult a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola dunaszerdahelyi kihelyezett tagozatán az oktatás szlovák és magyar nyelven. Nem titkolt büszkeséggel beszél arról, hogy a főiskola magyar nyelvű akkreditált képzést kínál a szociális munka iránt érdeklődő hallgatóknak, nappali és levelező képzési formában egyaránt. Ahol jelenleg 5 évfolyamban mintegy 200 diák tanul, és fokozatosan alakult úgy, hogy a mostani elsősök közt már csak magyar diákok vannak. Okkal lehet büszke erre, hiszen a közösségünket egy új intézménnyel gazdagítja.
Csak érinteni tudjuk, bővebben körüljárni nem, hogy miként alakult ki a lengyelországi Varsói Menedzsment Egyetemmel a kapcsolata, aminek köszönhetően a varsói egyetemnek is van dunaszerdahelyi és bősi kihelyezett tagozata, ahol közigazgatási ismereteket lehet tanulni, magyarul. És felhívja a figyelmet, hogy Lengyelország és Szlovákia közt zavartalanul működik a megállapodás az egymás akadémiai fokozatainak kölcsönös elismeréséről, ez is hozzájárul a képzésük sikeréhez.
Legutóbb Bakán szolgált papként, címzetes apátként, de ahogy szélesedik a főiskola kapcsolatrendszere, úgy nőnek a feladatok, a plébánia mindennapi ügyei mellett lehetetlen megfelelni az elvárásoknak, mondja György atya, ezért az elmúlt év nyara óta nem szolgál plébánián, de rögtön hozzáteszi, a főiskolán viszont ő látja el a hallgatók, oktatók lelki gondozását.
Köztudott, hogy rendszeresen használja a modern kommunikációs eszközöket, a saját Facebook oldalán kiterjedt levelezést folytat, és rendszeresen oszt meg elmélkedéseket, prédikációkat. Nem csak írásban, hanem rövid videó-felvételeken is: lelkesen újságolja, hogy a legutóbbi vasárnapi „lelki morzsáit…” egy nap alatt több mint kétezren nézték, hallgatták meg.
A főiskola hallgatóit szeretné a szeretetszolgálati feladatokba bevonni, hogy megtapasztalhassák, milyen lelket melengető élmény valakinek a rászorultságban segíteni. Legutóbb egy csallóközkürti, beteg fiúról gondoskodó családnak vitték el a főiskola hallgatói által összegyűjtött adományt, erről a nemes cselekedetről portálunk is hírt adott.
És itt azonnal felmerül közös problémánk, a szlovákiai magyar média áldatlan helyzete, hiszen a felvidéki magyar katolikusok egyetlen hetilapjának, a Reménynek indulása óta munkatársa, az alapító Koller Gyula után pedig a főszerkesztője. Fontolgatja annak lehetőségét, hogy az általa irányított intézményekben elindítaná az újságíró képzést. Nem könnyű hétről hétre tartalmas lapot adni az olvasók kezébe, és ezt csak tetézi, hogy újságíró hiány mellette az anyagiakat is egyre nehezebb előteremteni. Ezért támogatási lehetőségekről, kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésről váltunk pár szót.
Felvetem a kérést, ami miatt személyesen találkoznunk kellett, hogy legyen a Remény hetilap a médiapartnere a királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya szobor felállításának és a közadakozásnak. Rieger Tibor gyönyörű bronzszobrára az összefogást január 22-én hirdettünk meg.
Boldogan mond igent a kezdeményezésre, a Reményben a felhívás már megjelent, szívesen foglalkoznak a fejleményekkel is. Felidézi, hogy a hetilap 1996 óta szervezi a Máriavölgyi zarándoklatot, a Magyarok Nagyasszonyának napja, október 8-a tiszteletére, idén már adott az dátum: október 7-én szombaton lesz a hagyományos zarándoklat. És azonnal felmerül a következő közös ügyünk: A Máriavölgyben az október 8-i ünnepi alkalmakkor egykor a férfi zarándokok vezetője Esterházy János volt, ezért halálának 60. évfordulójára emlékezve az idei zarándoklaton a mártír politikusról is megemlékeznek.
Vég nélkül folytathatnánk volna, mennyi közös tennivalónk van még. Kézfogással azt erősítjük meg, hogy az iskola, a hetilap és az internetes portálok fejlesztése, közösségünk épülése érdekében összefogunk, együtt keresünk kapaszkodót. Legközelebbi találkozásunkkor itt folytatjuk.
