Az ECHO televízió hamarosan bemutatja T. Nagy Imre legújabb dokumentumfilmjét „Tompa Mihály édes anyanyelve” címmel, amelyben a Bódva-völgyi Stúdió a hanvai költőről elnevezett országos vers- és prózamondó versenybe enged bepillantást. Erről és pályafutása állomásairól is vall a stúdió alapítója.
A karácsonyi készülődés idején figyeltem fel arra, hogy a felvidéki nézők számára kevésbé ismert magyarországi kereskedelmi ECHO televízió műsorában reggel felvidéki arcokat látok. Megpillantva Kolár Pétert, a kassai Thália Színház nyugalmazott igazgatóját és feleségét, természetesen ott ragadtam a képernyő előtt. A dokumentumfilm végén a feliratban örömmel fedeztem fel, hogy felvidéki műhelyben, T. Nagy Imre Szepsiben működő Bódva-völgyi Stúdiójában készült.
Néhány nap múlva Havasi József, a kassai Szent Erzsébet-dóm kántor-orgonistája, a Csermely kórus karnagya tűnt fel, a vele való beszélgetést sem lehetett félbehagyni. Szerencsém volt, még egy filmet sikerült elkapnom, amely ismét lenyűgözött: a közismerten nehezen kitárulkozó Reiter István hegedűművész vallott szülővárosához, Kassához fűződő viszonyáról, majd a pozsonyi évek megpróbáltatásait követő nemzetközi sikerről. Könnyebben szólal meg a kezében a hegedű, mint maga a művész, gondoltam, s a riportert dicséri, hogy mégis szóra bírta…
Mielőtt szó érné a ház elejét, hogy csak kassai személyiségek kerültek sorra, egyik reggel a somorjai Fórum Intézet néhai igazgatóját, Tóth Károlyt ismerhettem meg olyan oldaláról, amelyről keveset tudunk: a szülői házat, családját, gyermek- és fiatalkorát idézve. Tóth Károly sajnos fiatalon hagyott itt bennünket, a film értékét emeli, hogy ez a vallomása fennmarad az utókornak.
Ezután gyorsan áttanulmányoztam a televízió műsorát. Az ECHO karácsony előtt kilenc estén át sugározta az „Ahonnan elindultam…” sorozatból T. Nagy Imre egy-egy alkotását, másnap reggel pedig megismételték. Az említetteken kívül, amelyeket sikerült elkapnom, szerepelt még a műsorban Lipcsey György, Cs. Tóth Erzsébet, Kövesdi Szabó Mária és Pólos Árpád, Tóth László, valamint a Hodossy Gyula közéleti, művészi indíttatását bemutató film.
Nívódíjjal is jutalmazták T. Nagy Imre rendezői munkásságát
Pótolnom kell a lemaradásomat, mielőbb meg kell néznem a teljes sorozatot, ez volt az első gondolatom. Jelezni kell az ECHO televíziónak, milyen jó, hogy teret adnak a felvidéki értékek bemutatásának, ismerjük be, kereskedelmi csatornától ez szokatlan. Mindenekelőtt azonban fel kell hívnom T. Nagy Imrét, hogy megköszönjem neki a filmélményt, gondoltam.
Mi tagadás, egy ideje szem elől tévesztettem, pedig tudom, hogy Szepsiben, a Bódva-völgyi Stúdióban a fiaival együtt az elsők között vágtak bele a filmgyártásba a kilencvenes évek elején, otthagyva a sikert és biztonságot nyújtó rádiózást.
„Ami a rádiós múltamat illeti, műsorvezető-szerkesztőként kezdtem Pozsonyban, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségében 1979-ben. Előtte hat évig tanító voltam, azt hittem, onnan vonulok majd nyugdíjba, de nem így történt. A rádióban 16 évet töltöttem el, ennek nagy részét Kassán, főállású kelet-szlovákiai szerkesztőként. Életem nagyon szép időszaka volt ez, egyben hasznos előkészítő gyakorlat a további budapesti rádiós és televíziós munkához. A Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában 1990-től lettem külső munkatárs, majd a Duna Televízió Régiók műsorát és az MTV2 Palackposta című műsorát tudósítottam a Felvidékről. Komolyabb félórás ismeretterjesztő dokumentum- és portréfilmeket 1998-ban kezdtünk készíteni, a Duna Televízió főszerkesztőségének megrendelései alapján” – számol be T. Nagy Imre a szakmai grádicsról.
Mindehhez tartozik, hogy 2003. december 11-én, a nemzeti kisebbségek emléknapja alkalmából a Duna Televízióban rendezői nívódíjat kapott.
Az ECHO TV vezérigazgatójával, Farkas Boglárkával kollégák voltak a Duna Televízióban, aki megkereste őt, arra kérve, adjon a televízió műsorfolyamába illeszthető filmeket. Az „Ahonnan elindultam…” sorozat kilenc fejezete ment most, és az együttműködés töretlenül folytatódik. Nemsokára a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt bemutató dokumentumfilmet tűzi műsorára az ECHO, ezt még sehol nem láthatta eddig a közönség. (T. Nagy Imre megígérte, amint pontos időpontot tud, értesít bennünket, hogy felhívhassuk olvasóink figyelmét is a műsorra.)
Amikor a többi televízióval való kapcsolatáról kérdeztem, elmondta, hogy a magyar közszolgálati Duna és Duna World csatorna is gyakran sugározza a filmjeit, 2016. július 10-től az „Ahonnan elindultam…” sorozatból több portréfilmet láthattak a nézők: Gál Sándor, Grendel Lajos, Dráfi Mátyás, Mács József, Duba Gyula is bemutatkozott a nézőknek a Bódva-völgyi Stúdió jóvoltából.
„Egyébként a Szlovák Televízió magyar szerkesztősége is kért és sugárzott tőlünk származó filmeket, de úgy látom, itt nincs annyi műsoridő, mint a magyarországi televíziókban” – összegzi a helyzetet T. Nagy Imre, mi pedig azt tehetjük hozzá, hogy elég nagy baj, pedig szlovákiai magyar értékmentésről van szó. Magyarországon eddig a Bódva-völgyi Stúdió valamennyi munkája képernyőre került, vajon az adóinkból fenntartott szlovák médiában miért nem?
Családi „vállalkozásban” készülnek az alkotások
„Évente általában három félórás dokumentumfilmet készítünk, megjegyzem, a legutóbbi film elkészítése hét hónapot vett igénybe. Napjainkban már csak pályázatok alapján tudunk filmeket készíteni. Minden évben benyújtjuk terveinket a szlovák kormányhivatal kisebbségi kultúrák támogatására kiírt pályázatára. Magyarországon az MTVA Mecenatúra által meghirdetett pályázatokkal is próbálkozunk” – avat be a Bódva-völgyi Stúdió menedzselésének titkaiba.
Munkatársai egyben a családtagjai: fiai Imre (1973) és István (1976), illetve a felesége Erzsébet. A fiúk főállásban pedagógusok. István a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Óvoda, Alapiskola és Gimnázium igazgatója.
„Amikor elkezdtük, a fiaim még csak gimnazisták voltak. Az első perctől fogva minden filmezéssel kapcsolatos munkát elvégeztek. Igaz, a leforgatott nyersanyagnak eleinte csupán a töredékét tudtuk hasznosítani, és ma már csak mosolygunk a kezdeteken. Ha minden jól megy, itt-ott a werkfotózásba már az unokák is besegítenek” – mondja nem titkolt büszkeséggel a családfő, aki a hat unokát a faggatásomra közelebbről is bemutatja: Imre és István családjában egy-egy kislány és két-két fiú született.
„A két kislány rövidesen „munkára fogható” a stúdióban, jó narrátorok lehetnek. Egyelőre Julcsi elsős gimnazista Budapesten, Gabika hetedikes Szepsiben a Salkaházi-ban. Gyermekszínészként mindketten játszanak a Pesti Magyar Színházban, a Valahol Európában című musicalben. Julcsinak ez már a második évada, ő a Muzsika hangja musicalben is szerepel. Ami a fiúkat illeti, kiváló sportolók, Mátyás negyedikes gimnazista, három éve szlovákiai bajnok lett. László másodikos gimnazista, a fitneszben jeleskedik. István fiai közül András másodikos gimnazista, szintén fitneszguru, Dániel kilencedikes és ötpróbában 2016-ban az országos bajnokságon szintén első lett, nem is akartuk elhinni, de így van” – sorolja a büszke nagyapa.
Jó hallani a sok sikerről szóló örömteli beszámolót. Végül nem marad más hátra, mint hogy megköszönjem T. Nagy Imrének, hogy ezúttal ő vallott arról, honnan indult a Bódva-völgyi Stúdió vezetője. Kívánom, hogy még sokáig mentse a menthetőt és alkosson értékes filmeket, azzal a nyugalommal, hogy azt is tudja, merre tart, hiszen van utánpótlás!
