Pár hónapja váratlanul átalakult egy újságosbódé a rimaszombati Fő téren, s újságok és dohányáru helyett a várost is reklámozó ajándéktárgyak kerültek a kirakatba. Az apró dobozok, üvegtárgyak és más szellemes ajándékok felkeltették a város lakóinak, de a turistáknak az érdeklődését is. Mint kiderült, a boltot a Kiút a jobb életbe polgári társulás működteti, és a boltban megvásárolható ajándéktárgyakat a szervezet tagjai maguk állítják elő, mégpedig többnyire hulladékokból.
A szervezet tamásfalai központjában Maxi kutya fogad, vakkant egyet-kettőt, de aztán már csak a farkát csóválja. Szántó Sándor, a Kiút a jobb életbe PT. alapítója, lelke, mindenese fogad a múlt század második felében épült, s felújításra váró épületben, amelyben jártam már nem egyszer, mivel a tamásfalai városrészi bizottság itt ünnepli a nőnapot, meg más jelesebb alkalmakat.
A Kiút a jobb életbe nem egy vadonatúj társulás, még 2005-ben alapította Csobo Alica és az Ózdról családi okokból áttelepült Szántó Sándor. Hittek abban, hogy az itt élőknek is joguk van az értelmesebb életre, s nem kell ahhoz több száz kilométerre költözniük, hogy emberhez méltó életet éljenek. A szlovák állam sem előtte, sem azóta nem tett sokat a történethez, de ők nem adták fel, munkahelyeket teremtettek, s még az állam által kitalált, semmiről sem szóló ún. aktivációs munkát is megpróbálták élettel megtölteni.
Példás együttműködés
Csobo Alica abban az időben városi képviselő is volt, így szinte önként adódott az együttműködési lehetőség a városrészi bizottság és a társulás között. Ez a kapcsolat az idők során elmélyült, s nem törte meg Csobo Alica váratlan halála sem. A városrész jelenlegi képviselőivel (Jozef Tóth, Cziprusz Zoltán és Sliva Tamás) is remek a kapcsolat, Jozef Tóth felesége Szántó Sándorral együtt intézi a társulás napi ügyeit is. Az elnöki teendőket pedig Szántó fia látja el, aki a nem messzi mezőgazdasági iskolában végzett autószerelőként, és most az érettségi megszerzésén fáradozik.
„Két éve felvettem egy közepes méretű kölcsönt, hogy egyáltalán folytatni tudjuk” – mondja Szántó, akinek szemmel láthatóan szívügye ez a vállalkozás, mintha csak be akarná bizonyítani az államnak, hogy annak minden akadékoskodása ellenére is lehet(ne) észszerűen is gazdálkodni.
Halott a jelenlegi rendszer
„Napi kapcsolatban vagyunk a munkaügyi hivatallal, s felvállaltuk a Dúsa úti és tamásfalai munkanélküliek koordinálását is” – mondja Szántó Sándor, aki végigvezet az épületen, és az egyes műhelyeken. Az emeleten elsősorban lakberendezés-kiegészítőket és ajándéktárgyakat állítanak elő, míg a földszinti helyiségben levestészta készül. Minden munkalehetőséget felhasználnak, amit a hivatal kínál, az önkéntes munkától kezdve az Esélyt a munkára programig.
„Csak az a baj, hogy mindegyik program véges, és mire sikerül betanítani az embereket, addigra lejár a szerződésük” – mondja Szántó, akinek az év elején még 15 betanított embere volt, de március elsejétől már csak öt maradt. Pár éve kidolgozott egy hosszú távú szociális programot is, de az egyik szlovákiai szakember szerint mindez legfeljebb diplomamunkának lenne jelen pillanatban alkalmas, mivel gyökereiben változtatná meg a jelenlegi szociális rendszert.
1989 óta több generáció nőtt már fel, akik nem dolgoztak egy percet sem, s nem egy fiatalember akadt a Dúsa úton, aki nem hitte el, hogy tisztességes munkából meg lehet élni. Mi az a bér? – kérdeztek vissza, hiszen megszokták, hogy segélyből és némi koldulásból vagy alkalmi feketemunkából sokkal jobban meg lehet élni, mint becsületes munkával keresett fizetésből.
Szántó programja szerint civil szervezetek kapnának pénzt, akik például a városi hivatal felügyelete alatt 3-5 éves ciklusokon keresztül foglalkoznának hátrányos helyzetű emberekkel. Természetesen több feltételnek is meg kellene felelniük azoknak, akik a programban részt vesznek. Így elsődleges lenne a gyerekeik kötelező iskolalátogatása (ennek elmulasztása a programból való kizárással, illetve a támogatás megvonásával is járhat), de a felnőttek kötelező oktatása (természetesen olyan szakmák elsajátításáról lenne szó, amelyekre igény is van) és a társadalomba való bekapcsolásuk szintén a program részét képeznék.
Szántó szerint nagyon fontos az is, hogy senki semmit ne kapjon adományként az államtól, ahogy jelenleg ez történik, s így nincs is becse semminek. Lásd például a szociális lakásokat is, amelyeket pár év alatt lelaknak, mert biztosak benne, hogy úgyis kapnak másikat.
Nagyon jó példának tartja a Magyarországon már működő önfenntartó falukat, és el tudná képzelni, hogy a segélyre szorulók odahaza a kertjükben dolgoznák le a kiszabott munkaidőt, így önmagukat is eltarthatnák zöldségekkel (esetleg állatokkal), de akár a közösségnek is jutna belőle.
Már a nőnapra készülnek
Évek óta hagyomány, hogy a Kiút a jobb életbe a városrészi bizottsággal közösen köszönti a tamásfalai hölgyeket, s az idén sem lesz ez másképp. Már készül az ajándék, amely nem más, mint egy, eredetileg zöldséges láda deszkájából elkészített kedves kis üzenet, amelynek lesz magyar és szlovák változata is.
„Nem is gondolná, hogy szinte kizárólag hulladékokból dolgozunk, kidobott zöldséges ládákból, üvegekből, szórólapokból. Mit gondol, mi lehet ezen az üvegen a díszítőanyag?” – vizsgáztat Szántó, de miután fogalmam sincs, mosolyogva válaszolja meg a kérdését: tojáshéj, amelyet a tésztaműhelyből kölcsönöznek.
Benyitunk a szabóműhelybe is, ahol két varrónő serénykedik, éppen gyerekotthonoknak varrnak papucsokat. Az egyik varrónőtől, Révész Mártától megtudom, hogy eredeti szakmája varrónő, de később biztosítási ügynökként dolgozott, ám ötven felett már nem kellett sehová. S most, 25 év után visszatért az eredeti szakmájába, itt pedig dolgoznak megrendelésre is. Tamásfalán nagyon sokan hordják hozzájuk a megigazításra váró vagy szakadt ruhát.
A városrészi bizottság is elégedett
Szántó mellett a társulás másik motorja Helena Tóthová, a városrészi bizottság elnöke, aki nem is titkolja, hogy remek az együttműködés a két szervezet között, s mint bevallja, van még bőven tartalékuk. Úgy léteznek, mint egy nagy család, s ahogy meséli, éjjel-nappal a tamásfalaiak érdekében dolgoznak. „Nem egyszer kiabálnak be még ünnepnap is az ablakunkon, hogy erre vagy arra lenne szükségük.”
Nagyon jó a kapcsolatuk a várossal és a három helyi képviselővel is, és rengeteg tervük van, amit a közeljövőben szeretnének megvalósítani. Az épületre is ráférne már egy alaposabb felújítás, de használják a kertet is, ahol évek óta haszonnövényeket termelnek. Kisebbfajta játszóteret szintén szeretnének kialakítani, s havonta egyszer kézműves piacot is működtetnének. Nagy vágyuk, hogy megszervezzék a tamásfalusi napokat, ehhez és a többi tervükhöz ugyancsak várják más szervezetek csatlakozását is.
Ami pedig a kézműves termékeket illeti, ugyan az első hónapok még nem voltak nyereségesek, hiszen nagyjából annyi bevétel jött be az eladott termékekből, amely a bódé bérleti költségeit fedezte, de derűlátóak, s tervezik, hogy idővel az internetes piacot is beindítják.
„Voltak osztrák és angol vevőink is, akik szívesen vásároltak a várost ugyancsak reklámozó termékeinkből” – teszi még hozzá büszkén Szántó Sándor, és azt is elárulja, hogy tavaly a Városháza galériájában is bemutatkoztak. De megtaláljuk a társulást a www.vplz.sk oldalon is, ahonnan tájékozódhatunk a legfrissebb terveikről és tevékenységükről.
