A korrupció a társadalom egyik legégetőbb problémája. Az uniós alapok megjelenésével a közvélemény körében két nézet alakult ki: egyrészt a korrupció elnyeli az európai pénzek jó részét, illetve az európai alapok hozták magukkal a korrupciót. Ezt a kérdéskört járta körül az „Europa Cafe” nevű vitafórum, amely Szlovákia nagyvárosaiban állandó jelleggel szervez beszélgetéseket különböző égető kérdésekben.
A héten rendezett pozsonyi beszélgetésen részt vett Peter Pellegrini, a fejlesztésekkel és az digitalizációval megbízott miniszterelnök-helyettes és Pavel Sibyla, az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány igazgatója.
A korrupció általánosan a hatalommal való visszaélést jelenti – az egyén javára. A polgárok elsősorban a nagy visszaéléseket érzékelik és Szlovákiát az egyik legkorruptabb országnak tartják. Egyértelműen korrupciósnak ítélik meg az uniós támogatások kérdését, lényegében az összes szinten, de elsősorban a nagy tételű projekteknél. Ez azért is nagyon veszélyes, mert az uniós alapok körüli korrupció hazai megoldatlanságából fakadó csalódottság nagyon könnyen átvetíthető arra az uniós intézményrendszerre, amelytől a pénz érkezik.
Szlovákia lényegesen többet kap vissza az európai költségvetésből, mint amennyit befizet. Pellegrini szavai szerint: „Ha Szlovákiában nem használnánk ki az uniós alapokat, akkor valószínűleg az elmúlt három évben nem lett volna forrás a közberuházások 80%-ra. A strukturális alapoknak köszönhetően 2007 és 2013 között sok egyéb mellett 155 km autópálya épült, 1976 km utat újítottak fel, 24 ipari parkot támogattak, megépült 1518 km szennyvízelvezető hálózat, megújult 28 kórház, 586 köztér, illetve településközpont.”
A közvélekedésben mégis egyre inkább eluralkodnak azok a nézetek, hogy az uniós alapok csak a korrupciót hozták magukkal.
Pellegrini elismeri, hogy Szlovákiában jelenleg a korrupció az egyik legnagyobb probléma, de ebben a kérdésben is megjelenik a szlovák társadalomra jellemző pesszimizmus és a probléma felnagyításának hajlama. „A korrupció nagyságának érzete és a korrupció valós mértéke nem feltétlenül függ össze arányosan. Ezért nem elég küzdeni a korrupció minden szintje és minden formája ellen, de szükséges a lakosság vélekedését is javítani ebben a kérdésben” – mondta a miniszterelnök-helyettes.
Szerinte a fő probléma az, hogy a nagy korrupciós botrányok elszámoltatásai hosszan húzódnak, mivel nehézkes a bizonyítás az ilyen ügyekben. A másik oldalon viszont a kisebb visszaélések gyorsan lezárulnak, így az emberek azt érzik, hogy csak a kis halak akadnak fenn az igazságszolgáltatás hálóján. Ezért lenne fontos, hogy a törvény mindenkire egyformán vonatkozzon, és gyorsan a végére járjanak azoknak az ügyeknek, melyek ma a társadalmat traumatizálják. „Le kell zárni a nagy korrupciós botrányokat minél hamarabb, és megbüntetni azokat, akiket kell” – mondta a SMER miniszterelnök-helyettese.
Pavel Sibyla szerint viszont a társadalomnak nem a korrupció nagyságának érzetével van gondja, hanem magával a korrupcióval. Az EU korrupcióellenes ügynöksége, az OLAF jelentésére hivatkozott, amely szerint az európai támogatások merítése Szlovákiában az egyes érdekcsoportok között logisztikailag a legkisebb részletekig ki van dolgozva. Ezek az érdekcsoportok regionálisan szétosztották a befolyási övezeteket, sőt, maguk keresik fel a megfelelő jelölteket az egyes kiírásokra és biztosítják a túlárazott projektekre a „teljes körű szolgáltatást” az előkészítéstől a jóváhagyásig, a döntési jogkörökkel bíró megkörnyékezett személyek segítségével.
Sibyla szerint ezért nem elég az igazságszolgáltatás gyenge hatékonyságában vagy a polgárok közvélekedésének megváltoztatásában keresni a megoldást. Egyértelműen rendszerszintű változásokra van szükség. Hiányzik az egész kérdéskörben az átláthatóság, az ügyek meglehetősen bonyolultak ahhoz, hogy az egyszerű emberek megértsék az összefüggéseket, és hiányoznak azok az újságírók is, akik fel tudnák tárni a bonyolultabb eseteket.
A helyzetet tovább súlyosbítja az is, hogy nem háborodunk fel a parttalan pénzszóráson, túlárazáson, hiszen ezek brüsszeli pénzek, így nem fájnak senkinek sem. Ez viszont a források kihasználásának alacsony hatékonyságához vezet. Jól hangzik, hogy megújult 586 köztér, viszont ezeket látva mindenki érzi az ilyen beruházások felesleges voltát, még az ott élők is, akik a tereket használják. Ezért a korrupció elleni harcban nem elég a kenőpénzekre összpontosítani, a korrupció más formái ellen is fel kell venni a harcot.
Peter Pellegrini munkakörébe tartozik a strukturális alapok merítésének koordinációja, ezért teljes mértékben támogatja a korrupció elleni harcot, és teljes átláthatóságot szeretne bevezetni a pályázatok körül. A hivatala további 250 ezer eurót szán arra, hogy a civil szervezeteket bevonják a pályázatok ellenőrzésébe. Megszületett a törvény, amelynek alapján az állam képviselői a monitoringbizottságokban kisebbségbe kerülnének, készülnek az adatok nyilvánosságra hozatalára és az új rendszerben az elbírálókat véletlenszerűen fogják kiválasztani.
Pellegrini reméli, hogy sikeres lesz a korrupció elleni harcban, mivel az idén már jogköre kiterjed a pályázati kiírások ellenőrzésére, sőt bizonyos esetekben kényszerfelügyeletet is gyakorolhat a minisztériumok fölött.
A vitát végighallgatva látható, hogy a rendszerszintű intézkedések elmaradnak. Továbbra is maradnak a projektíró ügynökségek a 30-40%-os sikerdíjukkal, akiknél a későbbiekben már átláthatatlan a sikerdíj további felhasználása. Ezért azután szükségszerűen marad a túlárazás kényszere és az álságos közbeszerzési folyamat. Tehát ennek alapján a közeljövőben ne várjuk, hogy a korrupció vagy a korrupcióérzetünk kisebb legyen.
