Idén két rendkívüli esemény tanúi lehetünk mi, felvidéki magyarok: augusztus tizenkilencedikén Királyfiakarcsán felavatják a Magyarok Nagyasszonya egész alakos, két méter magas bronzszobrát, bő egy hónappal később, szeptember huszonharmadikán pedig a zoboralji Alsóbodokon az Esterházy János Emlékhelyet. Talán nem tévedek, amikor úgy érzem, hogy megfogyatkozott hazai magyar nemzetiségi közösségünk második világháború utáni, történelmi jelentőségű napjai lesznek ezek az ünnepségek, mert megerősíthetik jövőbe vetett hitünket.
Ezúttal a Magyarok Nagyasszonya-szoborról essen szó, hiszen azt május tizenharmadikán este a máriaremetei Kisboldogasszony Bazilikában megtekinthetjük. (A kegytemplom plébánosa, Esterházy László kanonok szól majd Rieger Tibor szobrászművész remekmívű alkotásáról.)
Rieger Tibor 1940-ben született. Nem sokkal később édesapja Királyfiakarcsán nyert alkalmazást, így a család ebben a csallóközi falucskában telepedett le. Fiacskája, aki napjainkban a legjelesebb magyar szobrászaink egyike, első öt esztendejét itt töltötte. Talán még ma is itt élne, ha a második világháború befejezésekor a csehszlovák hatóságok nem utasítják ki a családot, amely így az ismét csonkává vált Magyarországon találta magát.
Ez az öt esztendő mély nyomokat hagyott Rieger Tiborban. Megszerette a Duna mentét, a Karcsákon élő embereket, a tájbölcsőt. Bizonyára meséltek neki Tündér Ilonáról, gyönyörködhetett a ringó, arany búzatáblákban, otthonra talált a szívélyes csallóközi emberek között. A család hosszú időn át nem léphette át az ismét lezárt államhatárt, de az emlékek még mindig élénken éltek szívükben.
A megváltozott politikai viszonyok következtében aztán lehetővé vált, hogy a hajdani kisfiúból Kárpát-medence-szerte ismertté és megbecsültté vált művész ismét ellátogasson gyermekkora helyszínére. Ekkor fogant meg benne a gondolat: szobrot ajándékoz Királyfiakarcsa magyarjainak, de nem csak nekik: a környékbeli Karcsák népének, a csallóközieknek, mindnyájunknak.
Ezért jön el hozzánk a Magyarok Nagyasszonya, hogy mindörökké velünk maradjon. A Boldogasszony hármas halmon áll majd, kezében párnán Szent Koronánkat tartja, mintha szavak nélkül mondaná: „A magyar királyok beavatási ékessége, a jézusi Új Szövetség törvénytáblája, a szeretet és a békesség jelvénye, az Ég és a Föld egybekapcsolt képe. Minden ember és minden nép számára mutatja a boldogulás felé vezető egyetlen utat, a békét.”
A Magyarok Nagyasszonya szobor a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás és a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma együttműködésének eredményeként, a Szoborbizottság fővédnökeinek és tagjainak közreműködésével, sok jó szándékú ember támogatásának köszönhetően kerül augusztus tizenkilencedikén hozzánk.
Hála és köszönet érte!
