Az Egy Jobb Komáromért polgári társulás és az Endresz csoport szervezésében május elsején az 1919-es komáromi áttörés áldozataira emlékeztek az észak-komáromi katolikus temetőben az áldozatok tömegsírjánál.
A történelmi egyházak részvételével hazai, illetve magyarországi politikai pártok és polgári társulások képviselői koszorúzással emlékeztek meg arról a 102 névtelen áldozatról, akik 98 évvel ezelőtt újraegyesíteni próbálták a kettészakított várost. A csehszlovák megszállók azonban hatalmas fölénnyel közbeléptek és több száz embert mészároltak le.
A Komáromi Lapok gyászkeretben tudósított az eseményekről
1919 májusa fekete májusként vonult be a történelembe. Május 10-én gyászkerettel jelent meg a Komáromi Lapok, mely a következőket írja: „ A Seregek Ura kinyújtotta bal kezét Komárom felett… Örök fájdalom éjszakájaként írja be a történelem Musája ezt a május elsejét Komárom krónikájába. E sokat szenvedett város történetének lapjaiban is külön gyászkeret illeti ezt az éjszakát, mely az enyészetnek és pusztulásnak lett szentelve… A jövő számára, melyben nem lankadó hittel, törhetetlen bizakodással kell bizakodnunk a jövő számára, mely egybeolvadást, megértést, verejtékes munkát kíván tőlünk, szegény magyaroktól…”
A Komáromi Lapok gyászkeretes cikke (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Események, melyek az áldozatok számát tekintve kisebbek, mégis ismertebbek a köztudatban
Az I. világháborút követő időszakból két jelentősebb esemény ismert a közvélemény előtt: a balassagyarmati felkelés és a nyugat-magyarországi felkelés. Balassagyarmat Csehszlovák megszállás alá került, azonban 1919 január végén magyar győzelemmel ért véget a hősi felkelés. Ezzel a Legbátrabb Városként kerültek be a magyar köztudatba. A másik közismert történés a Leghűségesebb Várost érintő történelmi események. Nyugat-Magyarországot az antanthatalmak Ausztriának ítélték, beleértve Sopront és környékét is. 1921-ben azonban felkelőcsoportok szerveződtek, amelyek felvették a harcot a bevonuló osztrák csendőrökkel. A magyar felkelők elérték, hogy Sopron és környéke népszavazás útján megmaradjon Magyarországnak.
Nem halok meg egészen (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A komáromi áttörés évtizedekig elhallgatott esemény volt
1919. január 9-én, az Antanthoz tartozó, két legionárius századból álló csehszlovák hadsereg bevonult a bal parti Komáromba, melyet Csehszlovákiához csatoltak és ezzel kettéosztották a várost és Komárom vármegyét is. A város katonai közigazgatás alá került. A résztvevők, de legfőképpen az áldozatok számát tekintve az előzőekben említett felkeléseket jócskán felülmúlta az 1919. május 1-jén történt komáromi áttörés. Ez egy spontán, önszerveződő kísérlet volt: komáromi, győri, tatai, tatabányai emberek fogtak össze, hogy Komáromot újra egyesítsék. Tragédiába fulladt próbálkozás volt, melynek mészárlás lett a vége. Eredménytelen és évtizedekig elhallgatott esemény ez a magyar történelemben.
Kegyetlen kínzások és halottgyalázások
1919. április 30-án este önkéntesek egy csoportja Dél-Komáromból indulva fegyveresen próbálta visszafoglalni az akkor már megszállt Észak-Komáromot. Kegyetlen harc bontakozott ki közel száz évvel ezelőtt. A Cseh Légiók a felkelőket és az őket segítő civileket az Erzsébet-szigetre szorították vissza, ahonnan csak kevesen tudtak elmenekülni. Az akkor élve elfogott felkelőket és az utcáról elhurcolt lakosokat megkínozták és meggyilkolták. A kínzások, halottgyalázások annyira kegyetlenek voltak, hogy 102 áldozat holttestét azonosítani sem sikerült. Ők közös sírban fekszenek a révkomáromi katolikus temetőben.
A tömegsír felirata (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Komárom: két ország, egy város
Az áldozatok tömegsírja még évekkel ezelőtt is teljesen elhanyagolt állapotban volt. A 2010-ben alakult Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás (EJK) és a dél-komáromi Endresz csoport 2011-ben önerőből újították fel az emlékhelyet. A két független társadalmi összefogásból szerveződött társulás a kettészelt Komárom közös életének jobbá tételéért dolgozik, a tudatos polgári cselekvés szabad eszközeivel. Bázisuk a városi civil szféra tagjaiból áll össze, és céljuk, hogy egy széles támogatottságú polgári mozgalommá nőjenek.
1919-ben meddő kísérlet volt a város egyesítése, ma már elérhetőnek látszik, hiszen évről-évre több közös programot valósít meg Észak-és Dél-Komárom és ebből rendre kiveszi a részét a két társulás: az Egy Jobb Komáromért, valamint az Endresz-csoport. Egy jobb, élhetőbb, a múltunk miatt szorosan összefonódó, egymástól elidegeníthetetlen közös Komárom gondolatisága egyre több emberhez eljut és a társulások tagjai abban bíznak, hogy hamarosan mindenki természetesnek fogja venni, hogy Komárom egy város. Két ország, de egy város.
Az idei megemlékezésen Zetényi Csukás Ferenc író, a Horthy Miklós Társaság elnöke mondott beszédet, majd a megemlékezés 14 órától a koppánymonostori vasúti híd déli hídfőjénél levő Áttörés-emlékműnél folytatódott, ahol Waszlavik Gazember László előadóművész katonadalokat adott elő.
