Nézve koalíciós kormányunk vezetőit, ahogy egymásnak sajtótájékoztatókon üzengetve bemutatják a politikatechnológia penetráns, bűzös lépéseit, adják a csámcsognivalót a nagyérdeműnek, az a kérdés jutott eszembe, hogy mitől is válik naggyá egy politikus. Mert amivel ezek hárman már egy hete szórakoztatnak minket, az semmi más, mint egójukban frusztrált percemberek kisstílű húzásai.
Egy nagy sakkjátszmát indítottak ketten a koalícióból, hogy a hirtelen felbukkant EU-s pályázatok körüli botrányokat elfedjék. A harmadik félre, a mi Bélánkra pedig ráosztották a küldönc szerepét, hiszen az ő puttonyára is árnyékot vethet egy háromszázezer eurós elhagyott hátizsák közelmúltbeli esete.
A több mint egy hete tartó sakkjátszma tökéletesen bemutatta szereplőinek stratégiai tudását, tapasztalatát és erejét, és azt is, hogy ez a játszma nem múlt hét hétfőn kezdődött. Mivel nem tisztem őket minősíteni, hogy ki játszik a fehér bábukkal és ki a sötétekkel, ezért inkább fogalmazzunk úgy, hogy a piros színekkel játszó tapasztalt játékosunk már jó ideje érzékelte, hogy közöttük az eddigi játszma egymás gyalogjainak (választóinak) megszerzéséről szól. A piros nagy stratéga több megvezetős lépést tett a kék játékos felé, belehúzta egy kapitányi kinevezésbe, és láthatóan ügyesen mozgatta a külső játékosokat is a kékek lejáratására.
Amikor a sorozatos botrányok már a kékek egyik tisztjét veszélyeztették, a kék bábukkal játszó fél vezércselhez folyamodott. A bemutatott lépéssorozata viszont láthatóan kiforratlan volt, indulatból történt, egyben megmutatta a kékek erőtlenségét és a piros játékos stratégiai tapasztaltságát, illetve kegyetlenségét. A koalíciós szerződés felmondásával a kék fél azt remélte, hogy nyilvánvaló zsarolással, az idő előtti választások rémképével elérheti pozíciójának megerősödését, de ezzel a vén róka piros játékost nem lehetett a falhoz állítani, csupán a mi Bélánk rezelt be tőle.
Hatalomtechnikai szempontból zseniális húzásokat láttunk a piros bábukkal játszótól. A kimondott szó megtartásán eddig is sikerrel túllépett, ha ez a politikai haszon kategóriájában esetleg többet hozott a konyhára, de emellett most tökéletesen használta ki a pszichológia nyújtotta lehetőségeket. Gyönyörű volt látni a piros játékos fantasztikus lépését, amikor betegségre hivatkozva eltolta a nagy kiegyező-show első fordulóját pár nappal, időt adva az ellenzék azon csoportjának fellépésére, amely már eddig is olyan kérlelhetetlenül támadta a kékeket. Mindenesetre a kékek játékosa azzal vádolta a pirosakat, hogy muníciót szolgáltatnak nekik őellenük. Ennek igazságtartalmáról annyit, hogy ellentétben a többi ellenzékivel, ők kitartóan csak a kékeket támadták, pedig mindhárom kormánypártnak lenne mit felróniuk. (Azt a kijelentésüket már értelmezni sem tudom a játszmában, hogy ők is tudnának kormányszerepet vállalni.)
A kékek vezére pár nappal később szintén megpróbálta a betegség lépését megjátszani, de úgy látszik, a kékek csapatának ez már sok volt és a vezér nélkül megegyezett a koalícióban a kormányzás folytatásáról. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy különösebb arcvesztés nélkül lezáródik a játszma, hiszen sikerült eredményként felmutatni, hogy a koalíció tovább él. Mivel az új feltételekről a döntést későbbre halasztották, így senkinek sem kellett engednie, senki nem veszített, igaz nem is nyert, talán a kékek egy kicsit, mert mégiscsak beszélni fognak a feltételeikről.
Erre robbantott a pirosak vezére, aki egyoldalúan leütötte a kékek sokat támadott tisztjét. Ettől a küldöncnek, a mi Bélánknak is leeshetett végre a tantusz, mert a sajtótájékoztatójukon társaival úgy ültek, mintha a megszólalás előtt még egy gyors miatyánkot mormolnának az elhunyt lelki üdvéért.
Látszólag a kékek mattot kaptak. De a politika azért is szép, mert a kapott matt után is folytatni lehet a lépéseket. Így tett a kék bábuk játékosa is. Mivel más lehetősége nem maradt, a játszmát a moralitás pályájára próbálta emelni. Ez még akár szimpatikus is lehetne, csak ennek hitelességét megkérdőjelezi a pirosak vezérével eltöltött kormányzati időszak. Próbálkozása persze akár még üdvös is lehetne, mert ha a kékek játékosa szavatartónak bizonyul, a moralitás beemelése a politikába javára válna ennek az államalakulatnak.
Most van négy napunk, hogy körmünk lerágva várjuk az újabb fejleményeket. Mindenesetre a pártok sem pénzügyileg, sem technikailag nincsenek felkészülve egy újabb választásra, ezért kell kommunikálni az egyetlen lehetséges kormány mantráját, sőt az új igét, hogy csak most, ebben a pillanatban és csak ez a kormány viheti be Szlovákiát abba a mag-Európába, ahova ugye, soha nem fogunk bekerülni. Bár úgy néz ki, a szponzorok sem nagyon akarják a lapok újraosztását, lehet, hogy egy ember morális megközelítése, önérzetében való sértettsége végül mindent felülír.
Összegzésül: a játszma eddig bonyolult és szép volt, egy nagy baj van vele, a mi bőrünkre megy. Egy biztos, a politikusi nagyságról nem ezek hárman lesznek számomra az etalon. Mert amikor semmi más nem számít, csak hogy birtokolja a hatalmat, megtartsa a kormánypozíciókat, amikor nem számít az adott szó, sem a partner tisztelete, akkor ez csak hatalomtechnikai szakértelem, nem a választók érdekében történő kormányzás.
