Dicsőség a legyőzöttnek! Ezzel a címmel rendezi emlékünnepségét huszonöt éve a Rákóczi Szövetség a Budapesti Műszaki Egyetemen, amely az 1956-os forradalomból szabadságharccá váló leveretésében is dicsőséges küzdelem kiinduló pontja volt.
Amikor az első megemlékezéseket tarthatták, már akkor életük delén jártak, vagy azon is túl az egykori diákok, így született a gondolat, hogy a fáklyát tovább kell adni az új meg új nemzedéknek, s így alakult ki annak az évről évre ismétlődő ünnepségsorozatnak a forgatókönyve, amelyben egyre több határon túli régióból érkező diák vesz részt együtt magyar társaikkal.
Az idei program szombaton kezdődött, amikor korai vacsora után a középiskolások a Nemzeti Színházban a Körhinta előadását nézhették meg, az egyetemistákat pedig budapesti városnézésre és hajókirándulásra vitték. Vasárnap délelőtt a középiskolások a Nemzeti Múzeumba mentek, illetve a történelmi vetélkedő résztvevői a középdöntőben versenyeztek a másnapi döntőbe jutásért. Az egyetemisták ugyancsak a Műegyetemen töltötték a délelőttöt, ahol meghallgatták Illés Boglárka, ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár és Menyhárt József, MKP elnök előadását.
Menyhárt József, Illés Boglárka, Csáky Csongor és Dr. Halzl József az előadóteremben (Fotó: Cservenka Judit)
Az egyetem egyik hatalmas auditóriumában mintha egy láthatatlan kötelet húztak volna ki: a hátsó sorokban szorosan ültek a fiatalok, a terem első felébe csak a tudósítók „merészkedtek”. Ezt a furcsa látványt Menyhárt József oldotta fel azzal, hogy Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára rövid üdvözlő szavai és dr. Halzl József elnök bevezetője után azt ajánlotta, menjenek közelebb ők, az előadók a hallgatókhoz. Egyúttal megmagyarázta, hogy miért ő beszél a hölgy előtt, miért változtattak a meghirdetett sorrenden. Az államtitkár asszony ugyanis gyakorlati oldalról fogja megvilágítani azt, amiről a politikus néhány elvi gondolatot szeretne mondani.
Mint a máglyán, úgy kell égni
Menyhárt József néhány személyes megjegyzéssel kezdte: visszautalt saját nyitrai egyetemi tanári múltjára, mint egyik okra, amiért szeret fiatalokhoz szólni, megemlítette, hogy a közösségért való munkát a rendszerváltozás után a cserkészetben kezdte, majd politikusként folytatta a Magyar Közösség Pártjában, amelynek másfél éve elnökévé választották. Hiszi azt, hogy a jelenlévőknek küldetésük van otthon, azokban az országokban, ahonnan érkeztek. Itt önmagát félbeszakítva megkérdezte, hogy kik tanulnak bölcsészkarokon, majd azt, hogy kik járnak műszaki vagy közgazdasági egyetemekre. A felemelt kezekből örömmel látta, hogy fele-fele az arány.
Ezután arról szólt, hogy „’56-ban egységes volt a magyar abban, hogy mit nem akar, mert egyébként mi már a nyeregkápában hoztuk a széthúzást. De ’56 a bátorságról is szólt, és önöknek bátraknak kell lenniük abban a tekintetben, hogy azt a tudást, amit most szereznek, a szülőföldjükön kell kamatoztatniuk. Persze, ha nincs otthon lehetőség, akkor hiába mondjuk: maradjanak otthon, mert elmennek. Aztán 10-12 év mosogatás után vagy hazamennek, vagy az a külföldi gyorsétterem nyer egy diplomás mosogatót. Ezért fontos, hogy a magyar kormány olyan nemzetpolitikát folytat, amellyel segít lehetőséget teremteni otthon. Tekintsék ezt akár kortesbeszédnek: bátraknak és otthonmaradóknak kell lenniük, mert önökön múlik a következő 15-20 év. A tanulásban a kisebbségi magyarnak jobbnak kell lennie. Van előnye a kétnyelvűségnek, mert a másik nemzet kultúrájának megismerése új kapukat nyit. Ezt kéri önöktől a szülőföldjük. És azt, hogy vállaljanak dolgokat, amiket senki nem kér, de ami belefér ebbe a tíz-tizenöt évbe. Legyenek gyerekeik, a tüzet őrizni kell!”
Végül Márait idézte, hogy mint a máglyán, úgy kell égni, majd egy könnyed fordulattal megköszönte, hogy ennyien meghallgatták anélkül, hogy közben mobilapplikációikat nézegették volna.
A magyar kormány a szülőföldön való boldogulást segíti
A dörgő taps után Illés Boglárka, ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár is a padsorok közti lépcsőn állva beszélt, említve, hogy ő végzettsége szerint jogász, ezért kíváncsi, hogy jogászok vagy társadalomtudományokkal foglalkozók is ülnek-e a sorokban. (Néhányan jelentkeztek). Ő is 56 üzenetével kezdte: a magyar a szabadság népe, van, hogy a szabadságért fegyvert kell ragadni, van, hogy – mint napjainkban – ideológiai színtéren kell küzdeni, közösség formálással, amikor a társadalom pillérei inognak Európában. A demográfiai kihívással kapcsolatban ismertette annak a felmérésnek az eredményét, amelyben 200 itthoni és határon túli magyar fiatal vett részt. A megkérdezettek 90%-a családban képzeli el a jövőjét, és az is pozitív eredmény, hogy a szülőföldön való boldogulásban a család, a barátok és a nemzet szeretete mögé sorolták csak az anyagi szempontokat. Ezért fontos, hogy az első három tartópillér erős legyen, különben mi tarthatna egy fiatalt otthon.
A diákok a hátsó padsorokban ültek (Fotó: Cservenka Judit)
Ezután ismertette mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel a magyar kormány a szülőföldön való boldogulást segíti. Tavaly a külhoni vállalkozók éve volt, idén a családi vállalkozóké, jövőre a családoké. Oktatásban, ösztöndíjakban, tehetséggondozásban számos lehetőség nyílik a határon túli fiatalok számára is, sajnos sokan nem ismerik ezeket. Tájékozódjanak, éljenek vele! „Maradjatok a szülőföldön, és bizonyítsuk be, hogy a szülőföld a miénk is, és az is lesz!”
A lelkes taps ezután az előadás után sem maradt el, de Csáky Csongor buzdítására sem tettek fel kérdéseket, inkább az ebéd előtti szabadidőt választották.
Koszorúzás és fáklyásmenet
Ebéd után a Műegyetem központi épületének aulájában került sor a hagyományos emlékünnepségre. Bár 61 év telt el az emlékezetes nap, a forradalom kezdetét megelőző diákgyűlés óta, még számos akkori résztvevő el tudott jönni vidékről is, külföldről is. A széksorokat megtöltő ősz urak és hölgyek jelenlétükkel üzenték: még itt vagyunk, emlékezünk. Felállásukkal tisztelték meg 1956 jelképét a lyukas zászlót, és a mögötte bevonuló vezetőséget. Az egyetem zenekarának kíséretével elénekelt Himnusz után Józsa János rektor köszöntötte a vendégeket, emlékezett a 61 évvel ezelőtti eseményekre, amelyeknek hangulatát Gérecz Attila mártírköltő megzenésített verse idézte Ferenczi György és a Rackajam előadásában.
Az ünnepség első szónoka dr. Halzl József volt, aki elmondta, hogy 56-ban az egyetem gépészmérnöki karának hallgatójaként vett részt az eseményekben, amelyeket azóta is élete legfontosabb fejezetének tekint. Ezért is határozta el, amikor a Rákóczi Szövetség elnökévé választották, hogy névadójuk szellemében a 20. századi szabadságharc emlékét őrizni kell. Ezért tartják meg minden évben itt a Műegyetemen ezt az ünnepséget az egykori résztvevőkkel, s hatodik éve a Rákóczi Szövetség tevékenységének középpontját jelentő fiatalok bevonásával. Mikor elmondta, hogy idén 2000 középiskolás és egyetemista fiatal érkezett a határon túlról, és felsorolt számos nagy és kis települést is, hatalmas taps ismerte el a szándék jelentőségét.
Régi teherautón a fáklyásmenetben (Fotó: Cservenka Judit)
A másik ünnepi szónok, Simicskó István honvédelmi miniszter köszönte a megtiszteltetést, hogy ilyen történelmi évfordulón szólhat. Felidézte a 20. század magyar tragédiáit, veszteségeit, majd Deák Ferenc ismert figyelmeztetését az időről és a kedvező szerencséről kiegészítette a magyar nép szabadságvágyával. Szabadságunkat, szuverenitásunkat meg kell védenünk ma is azokkal a brüsszeli erőkkel szemben, akik nem értik, hogy az európai értékek, a kontinens léte a keresztény kultúra hagyományaira épül.
Az aulában tartott ünnepség záróakkordjaként ’56 zenei jelképévé vált Beethoven: Egmont nyitányának hangjai mellett megkoszorúzták a Műegyetem hősi halottainak az emléktábláját. Majd változott az ünnepség ritmusa: az egyetem előtti téren a fiatalok a fáklyákat osztó szervezők körül tolongtak, hogy aztán meggyújtva a fáklyákat megpróbáljanak sorokba rendeződni az egykori októberi napokra emlékeztető teherautók mögött, és elindult a hosszú menet – mint 61 évvel ezelőtt – a Műegyetemtől végig a rakparton a Bem térig.
Tisztelet az 1956-os hősöknek (Fotó: Cservenka Judit)
A Gloria Victis középiskolai vetélkedő eredményei
„A Műegyetem hallgatói által megfogalmazott 16 pontos kiáltvány indította el a forradalmat. A világban csodálattal és elismeréssel néztek azokra, akik készek voltak az életüket adni a szabadságért. Innen, a Műegyetemről indult a forradalom alapja, gyökere pedig a szolidaritás volt a poznani munkásokkal. Lengyelországban szintén a kommunista diktatúrával szemben, a szabadságért léptek fel a munkások és az irántuk érzett szolidaritás vitte a budapesti egyetemistákat az utcára” – jelentette ki Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője a Rákóczi Szövetség műegyetemi megemlékezésén, Budapesten. Az ő, majd a Kónya Imre előadását követően került sor a Rákóczi Szövetség Gloria Victis középiskolai vetélkedőjének záróeseményére, a szóbeli vetélkedőre.
A vetélkedő témája az idén „A reformáció és a katolikus megújulás” címet viselte, hiszen Luther Márton 500 éve, 1517. október 31-én szegezte ki Wittenbergben a vártemplom falára 95 tételét és ezzel kezdetét vette a reformáció, amelyet követett az ellenreformáció. A vasárnapi írásbeli vetélkedőt követően a diákok hétfőn nemcsak Kálvin János és kortársai, református, unitárius, hanem katolikus hitszónokok, így Pázmány Péter szerepét eljátszva vehettek részt a Gloria Victis idei megmérettetésén, a szóbeli vetélkedőn, amely végül eldöntötte a csapatok közötti végső sorrendet.
Dr. Halzl József gratulál (Fotó: Gecse Géza)
Az eredményhirdetés előtt Gecse Géza felhívta a figyelmet a Nemzetpolitika – szorítóban 2002-2017 című új kötetre, továbbá a Száz év tükrében a nagy háború 1917-2017 történelmi ismeretterjesztő kisfilmvetélkedőre, amelynek határideje december 31-e. A nyitórendezvényen elhangzottak az említett kötetben is szerepelnek, s jó támpontul szolgálnak, ha valaki sikeresen kíván pályázni 2-4 perces első világháborús témájú kisfilmekkel.
A döntőbe jutott hatvan csapat közül az első tíz az idén erdélyi kiránduláson vehet részt. Meglepetést okozott, hogy az idén viszonylag kevés határon túli magyar középiskola kapcsolódott a vetélkedőbe és az első tíz helyezett között sem volt közülük egy sem. Igaz, a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium csapatát csupán négy pont választotta el attól, hogy az első tíz közé kerüljön – ők voltak a határon túliak között egyébként a legeredményesebbek. Ziff Stellára, Gyurkovics Gergőre és Kurák Alexre nem csak felkészítő tanáruk, dr. Kulcsár Mónika lehet büszke. Összesen hatvanan kerültek be a döntőbe. Első helyen az egri Gárdonyi Géza Cisztercita Gimnázium csapata, a másodikon a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium és a harmadikon a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium csapata végzett.
Versenyzők (Fotó: Gecse Géza)
A közönségnek szánt villámkérdések megválaszolására is mód volt – ilyet maga a bírálóbizottság elnöke, Takaró Mihály irodalomtörténész is feltett a megjelenteknek. A pozsonyiak egyébként annyira siettek, hogy a nekik szánt csomagot sem vették át Halzl Józseftől, a Rákóczi Szövetség elnökétől, aki valamennyi résztvevőnek személyesen gratulált a vetélkedőben nyújtott teljesítményéért. (gg)
Diákutaztatás – az együtt ünneplés céljával
A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal hirdette meg idén a Kárpát-medencei középiskolák számára az október 23-i Diákutaztatási Programot. Ennek keretében 145 középiskola mintegy 7000 diákja ünnepelhet különböző Kárpát-medencei helyszíneken.
A program célja, hogy a Kárpát-medence magyar középiskolásai ellátogassanak legalább egy határ átlépésével egy másik magyar középiskolához, és ott emlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire. A program kiemelt célja az is, hogy a látogatás során minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között.
A programot pályázati formában hirdette meg a Szövetség, és feltétele az volt, hogy a Kárpát-medence egy másik országában működő magyar középiskolához látogasson a pályázó középiskola utazó csoportja és közös programot szervezzenek az október 23-i nemzeti ünnep kapcsán. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazásának támogatását biztosította a Rákóczi Szövetség.
A sikeresen pályázók listájáról kiemeltük a felvidékieket, eszerint a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola Tatabányára, a Kereskedelmi Akadémia Nagymegyer Bácsalmásra, a Közös Igazgatású MTNY Iskola, Szenczi Molnár Albert MTNY Gimnázium, MTNY Szakközépiskola Mosonmagyaróvárra, a Základná škola-Alapiskola, Nagycétényi Alapiskola Székesfehérvárra, a Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola – Komárom Győrbe, , Magán Szakközépiskola Nagymegyer Székesfehérvárra, Pázmány Péter Gimnázium Százhalombattára, Stredná zdravotnícka škola – Egészségügyi Középiskola Pannonhalmára, Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége a Nagykéri Alapiskola és Óvoda mellett Székesfehérvárra, Óvoda, Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola Rozsnyó Putnokra, Stredná odborná skola Szakközépiskola Dvory n. Zitavou Hajdúböszörményre, SOŠ J. Szakkayho – Szakkay József Szakközépiskola, Grešákova 1, Košice – Kassa Kisvárdára látogatott, míg a Nagykaposi Gimnázium, a PAVOL JOZEF ŠAFÁRIK GIMNÁZIUM Rozsnyóról, a Magán Szakközépiskola Hidaskürtről, a Magán Szakközépiskola Diószegről és a rimaszombati Obchodná akadémia – Kereskedelmi Akadémia Budapesten töltheti az ünnepet.
