„Még mindig úgy gondolok Bécsre, mint az egyetlen városra, ahol élni tudtam volna. Látom utcáit, hallom tájszólását, emlékszem nevetésére, fülemben cseng dallama” – ezeket a sorokat Márai Sándor vetette papírra álmai városáról, Bécsről. Két évvel ezelőtt Kresnye András is találkozott ezzel a Duna-parti világvárossal, s ha már ott járt, akkor meg is örökítette a város nevezetességeit, a hangulatát.
Bécs ezer szállal kötődik hozzánk, magyarokhoz. Igaz, nem mindig pozitív értelemben, hiszen a Habsburgok nemcsak örömet, hanem oly sok bánatot is okoztak nekünk az évszázadok folyamán. Mohács, Világos, Trianon – de ma már, lassan száz évvel túl az Osztrák-Magyar Monarchia végóráján, Bécs ismét a kedvesebbik arcát mutatja, és ne tagadjuk, Bécs csodaszép város. S ezt a titokzatos szépséget látta meg benne Kresnye András is, aki immár második kiállítását nyitja meg a Rimaszombati Városháza Galériájában.
De aki nem találkozott volna még vele – szóljunk pár szót az alkotóról, aki 1997. május negyedikén született Rimaszombatban, de születése óta Nagybalogon él. Tavaly szerzett inaslevelet a rimaszombati Magán Szakközépiskola fodrász szakán, s az idei tanévben érettségizik Tornalján. Több száz fotója kering a közösségi oldalakon, s első közös kiállítása után (amely Nők a tájban címmel került megrendezésre a Gömöri Fotóklub galériájában Micsuda Andrással és Mihályi Szabolccsal) tavaly a Városháza Galériájában első önálló kiállításával (Bangyó fele) jelentkezett, amelyben kedvenc képeit válogatta össze.
„Kresnye András nagyon érzékeny fiatalember, valószínűleg ezért is fontos számára az érzések megjelenítése a képein, legyen az portré vagy tájkép. Harmónia, csendes öröm, szomorkás nosztalgia – ezek emelik ki a képeit a mindennapok kliséiből, s adnak nekik különös ünnepi hangulatot” – írja róla méltatója, Marta Hlušíková írónő.
Kresnye András két éve járt először egyik ismerősénél látogatóban Bécsben, s annyira elvarázsolta őt Ausztria fővárosa, hogy többször is visszatért oda, hogy fényképezőgépével megörökítse Közép-Európa egykori központját. A Városháza Galériájában mintegy harminc bécsi képeslapot állít ki, amelyekkel egyértelműen üzeni mindannyiunknak, főleg azoknak, akik még nem jártak az Osztrák-Magyar Monarchia egykori központjában: irány Bécs.
A kiállításra meghívást kapott Michael Häupl bécsi főpolgármester is, aki ugyan személyesen nem tudta tiszteletét tenni, de levélben köszöntötte a gömörieket, a város lakóit, s nem utolsósorban az ifjú fotográfust. A megnyitón Juhász Dósa János méltatta Kresnye András tárlatát, amelyet bécsi hegedűmuzsikával tett még hangulatosabbá Botos Renátó.
Kresnye András kiállítása november végéig tekinthető meg a Városháza Galériájában.
