Csehszlovákia szétesése negyedszázaddal ezelőtt elkerülhetetlen volt. A szövetségi állam már nem volt működőképes és az 1992-es parlamenti választás eltérő eredményének Csehországban és Szlovákiában egyértelműen ez volt az üzenete – állapította meg egybehangzóan hétfőn Prágában az akkori cseh, illetve szlovák kormányfő Václav Klaus és Vladimír Mečiar egy nyilvános vitafórumon, a volt szövetségi parlament épületében. Az épület ma a Cseh Nemzeti Múzeum tulajdona és egyik székhelye.
Mindketten hangsúlyozták: a csehek és a szlovákok viszonya ma rendkívül jó, s ez nagymértékben az 1993-ban létrejött önálló cseh és szlovák államnak is köszönhető.
Csehszlovákia megalakulását 1918-ban a két politikus eltérően értékelte. Klaus szerint a történelem megmutatta, hogy „a Csehszlovákia projekt mesterséges volt és nem volt természetes”. Mečiar szerint a szlovákok Csehszlovákia megalakulását üdvözölték, mert nemzeti létük és nyelvük megmentését jelentette, de a közös állam később nem váltotta be a szlovákok hozzá fűzött reményeit.
„Nem igaz Vladimír Mečiar állítása, hogy 1918-ban a szlovákok a nemzeti megszűnés határán voltak. A helyzet nem volt ennyire rossz” – kommentálta később Jan Rychlík, cseh történész az egykori szlovák miniszterelnök kijelentését a közszolgálati televízióban. Rychlík ugyanakkor Václav Klaus azon állítását is cáfolta, hogy a kommunista rendszer alatt a szlovák kérdésről nem lehetett beszélni. Leszögezte: a múlt század nyolcvanas éveiben Pozsonyban élt, és tudja, hogy erről nemcsak az értelmiségi körökben, de a sajtóban is beszéltek és írtak. Példaként a Literárny týždenníket idézte.
Mečiar a magyarok bűneit sorolta
A szlovák önállósodási törekvésekről szólva Vladimír Mečiar beszédében egyebek között megemlítette a szlovákok fellépését a magyar szabadságharc ellen 1848-ban, amelyet szerinte a század második felében „kemény magyarosítás követett”. Magyarország 1918-ban is elfoglalta Szlovákia egy részét, s a magyarokat csak a cseh-szlovák légiók űzték ki. Ahol a légiók megálltak, ott van ma a szlovák-magyar határ. Nem tudni, miért adták ki a parancsot, hogy éppen ott álljanak meg a csehszlovák katonák – tette hozzá. „Ne feledjük, hogy 1918-ban Zsolnán még magyarul tanácskozott a városi tanács” – jegyezte meg. A szlovák politikát szerinte később is magyarpárti politikusok irányították. A 2. világháború alatti szlovák államot fasisztának minősítette, s elítélte a zsidók elleni erőszakot.
A 2. világháború idején Hitler és a nyugati nagyhatalmak segítségével Szlovákia déli részét újra elfoglalták a magyarok. „A szlovákokat elűzték onnan, egy napot kaptak, hogy 15 kilós csomagjaikkal elmenjenek úgy, hogy soha vissza se térhessenek otthonaikba” – ecsetelte a szlovákokat ért sérelmeket Mečiar, aki saját szavai szerint 19 év után látogatott el ismét Prágába.
Vladimír Mečiar megköszönte a cseheknek, hogy 1918-ban és a későbbiekben is segítséget nyújtottak a szlovákoknak, támogatták fejlődésüket. Konkrétumok nélkül kifejtette: szlovák-magyar problémák voltak 1992-ben Bős körül is, amit a cseh tábornokok segítettek megoldani. A szlovákiai magyar kisebbségről Mečiar beszédében nem szólt. Ellenben megemlítette, hogy a múlt századi jelentős szlovák politikusok Vavro Šrobár és Andrej Hlinka is „megjárták a magyar börtönöket”.
Élesen bírálták Havelt
Václav Klaus úgy vélte: Csehszlovákia széteséséhez nagyban hozzájárult, hogy a csehek 1989-ben nem érezték, hogy milyen fontos a szlovákok számára a nemzeti kérdés. „Nekünk, cseheknek csak egy célunk volt, lerázni a kommunizmust. A minket ért sérelmeket a szabadság hiányából vezettük le a kommunista rendszer idején. Szlovákia a nemzeti szabadságot is hiányolta” – mondta a volt cseh kormányfő. Megjegyezte: a csehek először nem értették, mit akarnak a szlovákok és nem kezelték a megfelelő súllyal a szlovák kérdést.
A volt szlovák kormányfő szerint a téma 1989 után azonnal előkerült, de országos szintre „a felkészületlen és naiv” Václav Havel akkori csehszlovák államfő emelte, amikor a szövetségi parlamentben előhozakodott Csehszlovákia vagy Cseh-Szlovákia nevével. Figyelemre méltó hogy Mečiar, de Klaus is, többször élesen bírálták Havelt. A volt szlovák elnök ismételten azt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás utáni Csehország legnagyobb politikusa Václav Klaus. Egyébként a két volt kormányfő kölcsönösen bókokat mondott egymásnak, s egymást egyszer sem bírálták.
Mindkét volt politikus úgy látja: Csehszlovákia szétválása nemcsak a csehszlovákiai nemzeti kérdést oldotta meg, hanem válasz volt a korabeli reális társadalmi problémákra is. Klaus és Mečiar egybehangzóan leszögezte: az elmúlt negyedszázad igazat adott nekik, hogy az 1992-es cseh-szlovák válás, és az önálló cseh, illetve szlovák állam megalakulása 1993-ban helyes lépés volt.
