Elért eredmények, megvalósított tervek, további célok. Minderről a felvidéki magyarság megmaradásáért, a régiók fejlődéséért tevékenykedő Őry Pétert, a Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnökét kérdeztük, aki egyúttal Csallóközcsütörtök polgármestere és a Pro Civis Polgári Társulás elnöke. Ezáltal a mindennapi teendői, kötelességei teljes rálátást biztosítanak számára az önkormányzatiságra, a politikára, a kétnyelvűsítés szükségességére.
Hogyan értékelné az MKP Országos Tanácsának elnökeként a 2017-es évet?
Az év vége természetes módon a visszatekintés időszaka is. Amennyiben elemzésekbe akarunk bocsátkozni, ezt több síkon is megtehetjük, ezért ha megengedi, én nem beszélnék a közösségen belüli politikai többpólusosságról, a sajátos helyzetünkből fakadó gondokról vagy például az EU-n belüli helyzetről, inkább rámutatnék más kérdéskörökben lezajlott változásokra. Hogy mire is gondolok? Azoknak a téziseknek a megdőlésére, amelyeket előszeretettel ragoztak a többségi nemzet és néhányan saját közösségi tagjaink közül is, mégpedig, hogy „minek tartsunk kapcsolatot az anyaországgal és annak kormányával”, mert „a mi ügyeinket csak Pozsonyban lehet megoldani”. Ezt hallgattuk több mint 20 éven keresztül, miközben kiderült, hogy az anyaországi kulturális támogatás több mint hatszorosa az országon belüli, magyar kultúrára szánt keretnek. Ha ez nincs, már rég bedőltek volna az intézményeink, szervezeteink. Arra is fény derült, hogy a határ menti pályázati rendszerben lehet hatékony segítséget adni a déli régiók kis- és közepes vállalkozásainak, mert hát ugye, délre valahogy nem akar érkezni tőkeerős befektetés. Azt meg már csak csendben jegyzem meg, hogy támogatva csak a nagyvállalatok meg a multik voltak… Hasonló módon dőlt meg az óvodafejlesztési program kapcsán azon tézis is, hogy nem érdemes fejleszteni. Itt csak halkan jegyzem meg, hogy ilyen fejlesztéseket a szlovák kormányzatnak lenne kutyakötelessége megtenni. Összességében tehát az értékelés ezen síkján elmondható, hogy 2017-ben jó pár ősrégi, lejárató kommunikációs séma megdőlt, és úgy gondolom, ezt a jövőnk szempontjából pozitívan kell értékelni.
Ön volt a megyei választások ideje alatt a kampányfőnök. Elégedett-e az elért eredményekkel?
Az MKP a pártok tekintetében az előkelő harmadik helyet szerezte meg. Azt gondolom, hogy ezzel elégedettek lehetünk, de látjuk és érezzük a gondokat is. Erről már a választások éjszakáján beszéltünk. A megyei választási eredmények elég egyértelmű közhangulatról árulkodnak, ezért azt is ki kell mondanunk, hogy az MKP eredményességi mutatói egy esetleges majdani ellenzéki együttműködés részeseivé is tehetik a pártot. Ez lehet akár a jövő „zenéje” is, de lehetőségként akár ez is felmerülhet a majdani parlamenti választásokon. Igaz, több kérdés megválaszolása gyermekcipőben jár, és bizonyára lesz mit elemeznünk a megyei után következő választások eredményeinek tükrében is.
Volt-e olyan 2017. évi terv, amelyet nem sikerült teljesíteni?
Mindig van ilyen, hiszen több dologra igyekszünk megoldást találni. A lényeg, hogy tervezzünk, mert csak akkor lesznek eredmények, ha igyekezetünk és akaratunk a valóságos megoldásokkal találkozik.
Mivel a legelégedettebb az eddigi OT elnöksége alatti időszakot illetően?
Sosem gondolkodtam azon, hogy elégedettségi listát állítsak magam elé. Úgy gondolom, hogy feladatok vannak, amelyeket illik becsülettel és szakszerű módon elvégezni. Amikor teljesül egy feladat, újabb kihívás jön. Ekkor már erre összpontosítok, és nem a múltbéli ügyekre fókuszálok. Ha viszont konkrétan kellene az Ön kérdésére válaszolni, azt mondanám, hogy azokkal az ügyekkel vagyok a legelégedettebb, amelyek megmutatták, hogy a terveink nem fiókba zárt hangzatos ígéretek, hanem kézzelfogható eredményeket hozó célkitűzések voltak.
Sikerül-e a párt fő feladatának kijelölt – a magyar közösség sajátos ügyeinek hatékony kezelése – terén tevékenykedni, mint például az állampolgársági törvény kérdése, a Malina Hedvig-ügy rendezése, a dunaszerdahelyi szurkolóverés hátterének feltárása?
Az említett három megoldatlan témát vagy kérdéskört nem rajtunk kellene számon kérni, ezek régi, a kormányzati szervek illetőségébe tartozó ügyek. Malina Hedvig ügyét Szlovákia már „átadta Magyarországnak”, ergo „ledobta magáról” a megoldást. A másik két ügy pedig elsődlegesen a Szlovák Nemzeti Tanács (parlament), illetve az SZK kormányzati szerveinek hatáskörébe tartozik. Itt azt látom, hogy erőteljes időhúzás és ködösítés zajlik. Az állampolgársági ügyet a kormánypártok parlamenti képviselői pár hét alatt meg tudnák oldani, ha akarnák, a szurkolóverés kivizsgálását pedig a nyomozati szerveknek már rég illett volna eredményesen lezárniuk. Bár ismerve a valóságot, erre nem látok gyors megoldási hajlamot.
Mi a legjelentősebb tervük a felvidéki magyarságot illetően? Milyen célokkal vágnak neki a 2018-as évnek?
Itt, ha megengedi, nemzetközi kérdésekkel foglalkoznék. Az elkövetkező évben az egyik – minket is érintő – pozitív eredmény lehet a FUEN által kezdeményezett Kisebbségvédelmi Csomag (Minority Safe Pack) beadásához szükséges egymillió aláírás összegyűjtése és a kezdeményezés leadása. Amennyiben 2018-ban sikerülne az összeurópai őshonos kisebbségeket érintő, európai szintű jogszabály elkészítését útjára indítani, akkor egy újabb dimenzióban jelennének meg a minket érintő kérdések, s ez egyben az egyik jövő évi politikai tervünk is.
Mire számítanak az előttünk álló önkormányzati választásokon? Ön lesz akkor is a kampányfőnök?
Pillanatnyilag még nehéz jóslásokba bocsátkozni, hiszen a jelöltekről sem tudhatunk pontos információt, legfeljebb sejtéseink lehetnek, az pedig kevés arra, hogy célokat fogalmazzunk meg. Remélem, hogy az MKP helyi szervezetei bölcs döntéseket hoznak majd. Hogy én leszek-e a kampányvezető, azt sem tudhatom még, ellenben engedje meg, hogy ezúton is köszönetet mondjak mindazoknak, akik 2017-ben segítették a honi magyarságot és az MKP-t!
