A felvidéki mártír politikus emlékére alapított díjat adományozta a Rákóczi Szövetség március 20-án az Országházban Marek Jedraszewski krakkói érseknek és Paulisz Boldizsárnak, a zoboralji Esterházy-emlékhely létrehozójának. Az ünnepségen beszédet mondott Kövér László az Országgyűlés elnöke, Erdő Péter Esztergom-budapesti érsek, bíboros, valamint Németh Zsolt az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke.
A parlamenti bebocsátásra várva mindenhonnan lengyel szó hallatszott, hiszen sokan kísérték el érseküket, de nyilván ott voltak a budapesti lengyel kolónia tagjai is. A felsőházi terem első soraiban már jóval a déli megnyitó előtt kezdte elfoglalni fenntartott helyét az ünnepség említett szereplőin kívül számos közéleti személyiség, például Boross Péter volt miniszterelnök, Veres András a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Menyhárt József a Magyar Közösség Pártja elnöke, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, valamint a kitüntetetteket laudáló Molnár Imre történész és Budai László a Misszió Tours vezetője, továbbá a díjakat átadók: Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke és Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára.
Halzl Józsefet, a Rákóczi Szövetség elnökét, megkímélendő a lépcsőjárástól hosszú betegsége után, a díszpáholyba kísérték csakúgy, mint a mozgásában már egy ideje korlátozott Esterházy-Malfatti Alicet, Esterházy János lányát.
Esterházy-Malfatti Alice az ünnepségen (Fotó: Okos Márton/Felvidék.ma)
Két népviseletbe öltözött zoboralji kislány kezdte a Himnusz éneklését, majd csatlakoztak hozzá a többiek és ezután Kövér László, az Országgyűlés elnöke lépett a pulpitusra.
„Egy lengyel édesanya és egy magyar édesapa mártír fia előtt tisztelgünk” – mondta, majd az ezer év közös történelmében megpecsételődött lengyel-magyar kapcsolatokról szólva így folytatta: „Van, hogy egy-egy szóban, névben összpontosul az igazságtalanság. A lengyeleknél: Katyn, nálunk: Esterházy János. Sorsa nemcsak magyar sors, hanem Közép-Európában mindenkié, akit – az ő szavaival élve – egy istentelen és embertelen hatalom ítélt el. A bűnök nem akkor teljesednek be, amikor elkövetik, hanem amikor elfeledik. Mi nem felejtjük el Esterházy Jánost, példája erősítsen, hogy a 21. században is nyitottak legyünk az igazság befogadására.” A házelnök ezután köszönetet mondott név szerint mindazoknak, akik évtizedek óta ébren tartották a mártír politikus emlékét, s akik megküzdöttek azért, hogy hamvai méltó helyen nyugodjanak.
Ratkó József: Halott halottaim című versét Szeleczki Mónika előadásában hallhattuk, majd Németh Zsolt az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke a lengyel-magyar testvériségről szólt, amely összekapcsolódik Esterházy János emlékében is.
Marek Jedraszewski krakkói érsek a díjjal (Fotó: Okos Márton)
A két kitüntetett közül Paulisz Boldizsár elhatározta, hogy helyet csinál számára itt a Földön, Marek Jedraszewski krakkói érsek pedig újratemetésének celebrálója: helyet az égben. „Szövetségesek vagyunk a lengyelekkel egy olyan világ eljövetelében, amelyben nincs helye senkinek, aki meg akarja fosztani az embereket erkölcsi értékeiktől, családjuktól, hitüktől, nemzetüktől. Szövetségesek vagyunk abban is, hogy megteremtsük a magyar és szlovák nép testvériségét is, amit Esterházy János egész életében vallott. A szlovákoknak ugyancsak szükségük van Esterházy szellemi örökségére, de lehet-e szövetséget alkotni a kisebbség védelmét mellőzve?”
Németh Zsolt beszédének végén azt a reményét fejezte ki, hogy mindennek belátásával helyre lehet állítani a magyar-szlovák testvériséget.
Az elhangzottakon lehetett kicsit töprengeni, amíg a két zoboralji kislány vidékük népdalaiból adott elő, majd a lengyel-magyar sorsközösséget a katolikus hit szempontjából elemezte Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek. Szólt a közös szentekről, kiemelve, hogy Szent Adalbert egyaránt védőszentje cseheknek, lengyeleknek, szlovákoknak és magyaroknak. Hangsúlyozta Krakkó történelmi szerepét, többször visszatért Szent II. János Pál pápa személyére, és külön örömének tartja, hogy a krakkói érseki székben harmadik utódát most itt köszöntheti az Országházban. Esterházy János életútjából a hitet és a szeretetet emelte ki, mint embereket, közösségeket megtartó erőt.
Az ünnepi beszédeket követte a két Esterházy János emlékérem – Nagy János szobrászművész alkotása – átadási ceremóniája.
Molnár Imre történész (Fotó: Okos Márton)
Molnár Imre történész méltatta Marek Jedraszewski krakkói érsek munkásságát. Szülővárosának, a szabadság városának jelképévé vált Poznannak a szerepét életében, az igazság és szeretet hirdetését papi hivatásában. „Sok erőt meríthetünk a lengyel egyház hűségéből, papjai hősiességéből – mondta, majd rátért az érsek szerepére Esterházy János újratemetésében – érsek úr a hitvallót látta meg benne, erről szólt a lengyel televízióban, és vállalta az utat Alsóbodokra, hogy az emlékkápolna megszentelője legyen. Jelenléte nagy erőt adott egy maroknyi népcsoportnak, a felvidéki magyarságnak. Esterházy János nem eshet áldozatul egy részigazságnak, annak, hogy Szlovákiában másként látják életét, személyét mint lengyel, orosz vagy izraeli tisztelői.” Beszéde végén Isten segítségét kérte a magyarok, csehek, szlovákok és lengyelek közös jövőjére.
Az emlékérem és oklevél átvétele után Jedraszewski érsek mondott köszönetet „a meg nem szolgált” méltatásért. Idézte II.János Pálnak a harcos ateizmus idején Varsóban mondott szavait: Egy ember sem, egy nemzet sem képes megérteni önmagát Krisztus nélkül. Ezen az alapon értjük meg egymást szlovákok, lengyelek, magyarok, ezért volt olyan fontos tavaly szeptemberben az újratemetés, mert Esterházy János olyan különleges személyiség, aki egyesíthet bennünket, de akit nem lehet megérteni kereszténység nélkül.
Az Esterházy János méltó eltemetésében kulcsszerepet játszó Paulisz Boldizsár méltatója Budai László művelődéstörténész, a Misszió Tours vezetője elmondta, hogy 20 éve egy zarándokutat vezetve szinte véletlenül jutott el Alsóbodokra, amelyre úgy tekintett, mint a felvidéki magyarság végvárára. Így ismerte meg az építész Paulisz Boldizsárt, aki Reményik Sándor versének szellemében él „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát…”
Paulisz Boldizsár átveszi a díjat (Fotó: Okos Márton)
Paulisz mindkettőt alkotott: 1995-ben magyar iskolát Alsóbodokon, majd számos magyar emlékmű létrehozásában vett részt, míg saját birtokán megteremtett egy emlékparkot. Ezen építette meg 2012-ben az Esterházy János keresztutat, amely felvezet arra a dombra, ahol egykor a felvidéki politikus gyakran megpihent. S amikor szülőfaluja elutasította a végső nyughely befogadását, Paulisz azt kérdezte: „hát ki temesse el, ha nem mi?” és 2013-ban hozzákezdett saját erejéből, fizikai munkájával a Szent Kereszt felmagasztalása kápolna építésének. „Új nemzeti kegyhelyet, zarándokhelyet teremtett ezzel, s remélhetőleg ez lesz az a hely, ahol egyszer kezet fog Esterházy János emléke felett szlovák és magyar. Sok a megköszönnivalónk Paulisz Boldizsárnak!”
Budai László utolsó szavait már szinte elnyelte a tapsvihar, s amikor a kitüntetett oda lépett az érmet átnyújtó Martényi Árpádhoz és Csáky Csongorhoz, az egész terem önkéntelenül és egyszerre felállt, úgy köszöntötte ütemes tapssal Alsóbodok fiát.
Paulisz Boldizsár pedig köszönetet mondott mindazoknak, akik munkáját segítették. Elsőként az anyaországnak, a Rákóczi Szövetségnek és Halzl Józsefnek a felvidéki kisiskolákért, mert „magyar kisiskolások nélkül nincsenek magyar középiskolások, nincsenek magyar családok, magyar utód és magyar nyelv.” Köszönetet mondott Martényi Árpádnak, aki mindenütt ott járt, tevékenykedett, ahol Esterházy emlékek voltak. Köszönte Esterházy-Malfatti Alicenak, hogy hozzájárult a hamvak hazahozatalához, Molnár Imrének az Esterházy-kultusz megalapítójának, Kövér Lászlónak, Németh Zsoltnak, hogy az ügy mellé álltak, a krakkói érseknek, aki beszentelte a kápolnát és Áder János elnöknek és feleségének, akik nemrég felkeresték az emlékhelyet. Végül megköszönte a „szürke hétköznapok hőseinek”: munkatársainak, és elsősorban feleségének, hogy végig mellette álltak és segítették.
Paulisz Boldizsár (Fotó: Okos Márton)
Végül Esterházy Alice mondott köszönetet az őt kísérő minorita szerzetes segítségével Magyarország vezetőinek, hogy ápolják édesapja emlékét. A faji üldözöttekről mindenki tud, de az osztályukért üldözöttekről kevesen. A kereszténység védője volt Esterházy János. Leánya emlékeztetett arra, hogy a budai Várban áll Ince pápa szobra, azé a pápáé, aki a keresztény összefogást hirdette a török veszedelem ellen, s akkor a legkeresztényibbnek nevezett francia király segített a töröknek hátba támadni a magyarokat. Esterházy-Malfatti Alice köszönetet mondott Orbán Viktornak, amiért védelmezi a kereszténységet. „Isten áldja meg Magyarországot!” – mondta.
A felemelő ünnepség a Szózattal fejeződött be.
