A sztálini tisztogatásnak nevezett koncepciós perek sorozata 1936 és 1938 között zajlott le a Szovjetunióban. A céljuk az volt, hogy Sztálin leszámoljon párton belüli ellenfeleivel. A harmadik per, az úgynevezett 21-ek pere 1938. március 2-án kezdődött. A vád szerint a „jobboldali trockista blokk” ellenforradalmi összeesküvő tagjai terrorakciókkal akarták elérni a kapitalizmus restaurálását és a Szovjetunió feldarabolását.
A történelemkönyvekben ennyi áll a sztálini terror egyik fejezetéről, de aki a korabeli sajtót böngészi, első kézből lehet az események tanúja. Mert a nemzetközi sajtó, így a Prágai Magyar Hírlap is élénk érdeklődéssel követte a legújabb sztálini koncepciós pert, részletes tudósításokban számolt be róla. A tudósításokat olvasva szinte mi is ott ülhetünk a tárgyalóteremben, érezhetjük a vádlottak szűkölő félelmét, ahogy minden mindegy alapon feleselnek a rettegett főügyésszel…
„A szovjet katonai bírósága előtt a közeli napokban uj nagy pör kezdődik, amelyet a „jobboldali és trockista összeesküvők blokkja” ellen indítottak. A vizsgálat máris befejeződött és a vádirat szerint a trockista blokk tagjai kémkedéssel és szabotázzsal foglalkoztak, s a szovjet megbuktatására törekedtek, valamint arra, hogy Ukrajnát, Fehéroroszországot, a középázsiai köztársaságokat, Georgiát, Arméniát, Asszerbeicsánt és a távolkeleti partvidékeket leválasszák Oroszország testéről. Ez a pör lesz a legnagyobb, amit eddig a volt szovjet kitűnőségek ellen folytattak. A vádlottak között Zinovjev sok hive van, valamint régi mensevikek, szociálforradalmárok és polgári nacionalisták. Az összeesküvők állítólag külföldi elemekkel álltak összeköttetésben és akciójukat külföldi fegyveres támogatással hajtották volna végre. A szabotőrök tehát külföldi kémszervezetek szolgálatában állottak.”
A sztálini terrorrendszerről bőven találhatunk anyagot akár az interneten is, mert történészek sora dolgozta fel a korszakot. A nagy tisztogatás keretén belül rendezett kirakatperek a nyilvánosságnak szóltak, és propagandacélokra használták fel azokat. Ezekből a perekből három volt.
Az első per 1936. augusztus 19-én kezdődött, és a vádlottak padján az 1926-os „egyesült ellenzék” tagjai ültek, vagy ahogy a vádirat fogalmazott, a „trockista-zinovjevista egyesült terrorista központ”.
A második nagy nyilvános tárgyalásra, a 17-ek perére 1937. január 23. és 30. között került sor, mely a „párhuzamos trockista központ” tagjai ellen folyt. Mint láthatjuk, az ügyészség a különböző csoportok elnevezésénél is kreatívnak bizonyult, hogy az embereknek így is könnyebb legyen a nép ellenségeinek a beazonosítása.
Végül, a harmadik per, a 21-ek pere1938. március 2-án vette kezdetét.
1937 júniusában azonban lezajlott az úgynevezett tábornokper is, a nyilvánosság teljes kizárásával. A perben a hadsereg nyolc magasrangú vezetőjét ítélték halálra, köztük Mihail Tuhacsevszkij marsallt, szinte lefejezve a Vörös Hadsereget. Ennek 1941-ben volt érezhető a végzetes következménye, amikor tapasztalt vezetők nélkül maradt a hadsereg.
…
„A vádlottak között van továbbá Pletnev tanár, az orosz tudományos élet egyik kiválósága s a világ egyik legkitűnőbb szivspecialistája, ezenkívül több más orvos is, akik állítólag szántszándékkal idézték elő Maxim Gorkij halálát. Valamennyi vádlott tagja volt a titkos szervezetnek… Ezek az orvosok külföldi vezérkarokkal állottak összeköttetésben, az ő rendeletükre mérgezték meg Maxim Gorkijt. Az „ötödik hadoszlop” néven szervezkedtek és meg akarták dönteni a szovjetkormányt. A lapok egyöntetűen a vádlottak megsemmisítését követelik és kijelentik, hogy a vádlottakhoz hasonló gazemberekre nincs szükség a szovjettársadalomban.”
A nagy perhez hozzácsaptak egy orvospert is, amelynek Makszim Gorkij, a világhírű szovjet író meggyilkolása volt a tárgya, aki 1936-ban halt meg, és valószínűleg épp Sztálin mérgeztette meg.
…
„Az uj per vádlottai különböző politikai csoportokhoz tartoznak, Bucharin 49 éves és a kommunista párt egyik legnagyobb kitűnősége volt, aki 1918-ban megszövegezte a párt kormányprogramját. Lenin egyik legbelsőbb munkatársa volt s az 1921-es gazdasági politika megszervezője. Később a Pravda főszerkesztője lett, de 1928 óta ellentétbe került a párt vezetőségével, 1934-ben végleg kegyvesztett lett és valamennyi állásából fölmentették, Rikov 57 éves s Lenin halála után 1929-ig a népbiztosok tanácsának elnöke volt. Állítólag jobboldali érzelmű, 1934-ben ő is kegyvesztett lett.
Jagoda az orosz rendőrségnek, a GPU-nak megszervezője és vezetője. Mint a titkos államrendőrség feje, óriási befolyása volt a szovjetben s 1934-től 1937-ig rábízták a belügyi népbiztosságot is. Később korrupcióval vádolták meg és börtönbe vetették. Kresztinszki, a szovjet egyik legismertebb diplomatája, aki 1921-től 1930-ig berlini nagykövet volt és előkészítette a németországi kommunisták előtörését. 1930-tól 1937-ig Litvinov helyettese volt, Rakovszki 1923-tól 1927-ig Londonban és Párisban volt nagykövet, később kegyvesztett lett. Rosengolc egyideig a szovjet teljhatalmú külkereskedelmi népbiztosa volt, de tavaly menesztették.”
Azok, akik 1938-ban ezeket a tudósításokat olvasták, még nem sejthették, hogy a saját jövőjüket olvassák, hiszen alig múlt el tíz év, és Csehszlovákiában is a kommunisták kerültek hatalomra, és itt is sor került koncepciós perekre. Igaz, közben még egy világháború is lezajlott.
