Az új Irodalmi Szemle hiánypótló tematikával jelentkezik: az áprilisi lapszám szubjektív válogatást közöl az ún. szlovákiai magyar irodalomhoz köthető szerzők alkotásaiból, valamint a régió irodalmáról szóló tanulmányokból és recenziókból.
Mind a szépirodalom, mind pedig az értekező írások generációkon ívelnek át, a klasszikusnak mondható alkotók munkássága mellett kitekintenek a középnemzedékre, és a legfiatalabbak írásaira is. Így kerülnek egymás mellé például Tőzsér Árpád, Fekete Anna, Nagy Hajnal Csilla és Mellár Dávid versei; Forgács Péter és Seres Róbert prózái.
Mizser Attila tanulmánya a „szlovákiai magyar” antológiakultúra és az irodalmi intézményrendszer ambivalenciáit tárgyalja, Elek Tibor az áprilisban 70. életévét betöltő Grendel Lajos pályakezdését mutatja be.
Bolemant Lilla kuriózumjellegű írása Ordódy Katalin pályaképét a női irodalmi hagyomány kontextusában értelmezi, Lomboš Kornélia Livia Bitton-Jackson trilógiáját transzkulturális aspektusból közelíti meg. Nem utolsósorban a kritikarovat is illeszkedik a tematikához: Szászi Zoltán N. Tóth Anikó új, Szabad ez a hely? című prózakötetéről, Nagy Csilla pedig Tőzsér Árpád Imágók című verseskönyvéről közöl ismertetést.
