A Galánta melletti nagymácsédi családi házában az élettársával együtt meggyilkolták az Aktuality.sk fiatal oknyomozó riporterét, Ján Kuciakot. Gyertyák égnek az emlékükre

Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová brutális meggyilkolása után valami megváltozott. A polgárok tisztességes Szlovákiában akarnak élni és ezért tesznek is. Tiltakozó megmozdulásokat szerveznek országszerte, a kiharcolt eredményekről sokat olvasunk. Ám Tibor Gašpar országos rendőrfőnök még mindig tisztségében van.

Sokak szerint ez azért gond, mert így nem hiszik, hogy ezt az ügyet valaha is felgöngyölítik. Ugyanis a tüntetők nemcsak formális vizsgálatot akarnak, hanem olyan igazságszolgáltatást, amelynek eredményeit látva a hitük, a társadalom rendjébe vetett bizalmuk visszatér. Ehhez viszont személyi változások szükségesek, az ügyészségen és a rendőrségen egyaránt.

Mi kell ahhoz, hogy az emberek bizalmat szavazzanak egy ilyen erkölcsi összeomlás után? Hősök. Olyan hétköznapi hősök, mint Ján és Martina voltak. Akik nem a pozícióért dolgoznak, hanem a hagyományos, keresztény értékek vezérlik őket. Akik Ján és Martina áldozatának oltárán elhivatottsággal, sziklákból építik újra Szlovákia tisztességét. Nagy és fajsúlyos szavak ezek. Joggal tehetik fel a kérdést: Hol vannak ilyen emberek?

Bátran mutathatjuk, hogy itt körülöttünk. Olyan mindennapi életet élő hősök, akik felnőttek, idősek, gyerekek, de szemmel láthatóan megállják a helyüket. Becsületesen dolgoznak, nem csapnak be másokat, hisznek olyan értékekben, mint az igaz barátság és a család. Tudnak adni magukból, javaikból és osztoznak mások fájdalmában. Nem ismerik a korrupciót, a mutyizást, a sumákolást. Azonban megeshet, hogy megtehetnék, mégsem választják ezt az utat. Lehet azonban, hogy nem is kell másra mutatnom, mert ez a hős nemcsak a szomszédban, a vonaton mellettem állóban, a tüntetésen velem együtt felvonuló barátomban él, hanem bennem is. Csak rá kell találnom.

Ez a keresés pedig a személyes felelősségem. S ha megtalálom, akkor bátran, becsületesen tudom vállalni az életem, a hivatásom. Akár újságíróként, ügyészként, nyomozóként, politikusként, könyvelőként, cukrászként, eladóként is. Ettől fogva nem a félelem, a kenőpénz, a borravaló, a hálapénz, a könnyen szerzett jövedelem vagy az elcsalható anyag megszerzése fog vezérelni.

Ám ehhez a folyamathoz meg kell találni az önmagunkhoz vezető utat, hogy mikor a tükörbe nézünk, egy példaképet lássunk. Ez viszont nem könnyű, de ki mondta, hogy hősnek lenni, még ha csak hétköznapi hősnek is, egy vasárnapi séta!

S mivel nincs új a nap alatt, egy társadalom-funk zenekar rigmusa ismétlődik bennem, amikor Ján és Martina meggyilkolására gondolok:
„Létezik még erő, példaérték,
Lépten-nyomon a bátor, nézz szét!”