Szalatnai Rezső íróról, tanárról, irodalomkritikusról és irodalomszervezőről méltatlanul kevés szó esik. Ezért azt is mondhatjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma május 16-án adósságot törlesztett, amikor a Szalatnai Rezső és hagyatéka című kiállítását megnyitotta.
Szalatnai 1904-ben született Nagyszalatnán, iskoláit Szakolcán végezte, 1926-ban a pozsonyi Komensky Egyetemen szerzett diplomát földrajz és filozófia szakon, majd tanítani kezdett. Első írásai még Ráchel Rezső néven jelentek meg. Az 1930-as években már aktív publicista volt. Részt vett a szlovenszkói magyar értelmiségi mozgalmakban, a Sarlónak alapító tagja volt. A második világháború után levelekben, kiáltványokban küzdött a magyarság jogfosztása ellen, majd 1948-ban nem látván más megoldást, Magyarországra költözött. A magyar-szlovák kölcsönösséget támogatta még ezt követően is, hiszen szerencsére nem szakadt el végleg az itteni magyar közegtől. 1977-ben Budapesten hunyt el.
A kor szelleme
A kiállítás megnyitója előtt Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója köszöntötte a megnyitóra érkezőket, majd a Magyar Rádió egy 1967-es hangfelvételéből hangzott el részlet, amelyben Szalatnai József Attilával való első találkozására emlékezett vissza. 1930-ban ismerkedtek meg Budapesten és rögtön szimpatikussá váltak egymásnak – derült ki a hangfelvételből.
A kiállítás két részből áll, az első részben Szalatnai Rezső életét és munkásságát mutatják be, a második teremben pedig az általa összegyűjtött képzőművészeti alkotások láthatók, valamint több kiadvány és újság, amelyekben Szalatnai Rezső művei is megjelentek. A kiállításból a kor szelleme is visszatükröződik, hiszen a korabeli újságok és festmények érzékeltetik a huszadik század elejének hangulatát. A kor szellemét próbálták bemutatni a kiállítás összeállítói a történeti múzeumból kölcsönkért 1930-as évekbeli asztallal és fotelokkal is.
A történelmünkkel ismerkedhetünk
Szalatnai Rezsőről Duba Gyula József Attila-díjas író emlékezett meg, aki személyesen is ismerte az írót. Duba Gyula szerint értékes kiállítás nyílt a múzeumban, amelynek köszönhetően a történelmünkkel ismerkedhetünk meg. A monarchia felbomlását és a köztársaság megalakulását megrendülve vette tudomásul a kor értelmiségi rétege és Szalatnai Rezső is. Ez arra ösztönözte, hogy a kisebbségi léthelyzetben tegyen valamit a magyarságért. Tagja volt annak az értelmiségi nemzedéknek, írói, újságírói közösségnek, akiket később Győri Dezső láthatatlan gárdának, majd később újarcú magyaroknak nevezett. Nem volt ez szervezett közösség, nem volt szabályzatuk. Az önérzetük hajtotta őket, hogy tegyék a dolgukat.
A csoportosulás magán hordozta „a jóhiszeműségre és kölcsönös bizalomra épülő, egyetemes humanizmust hirdető szellemiséget, melyet alkotásaik tartalmaztak. Vallják a nemes emberség és társadalmi tisztesség erkölcsét. Hitüknek Szalatnai Rezső egyik élenjáró és hiteles példája” – mondta Duba Gyula.
A léttelenség
1930-ban Forbáth Imre levelében azt írta, hogy Fábry Zoltán mellett Szalatnai Rezső az egyetlen értékes és modern esztéta. A két háború közötti Európában igyekeztek túltenni magukat az első világháború esztelen pusztításán, miközben érezték, hogy a levegőben lóg az újabb pusztító háború.
Szalatnai Rezső számos hazai lapba írt, de az erdélyi Korunk és a Prágai Magyar Hírlap munkatársaként is ismert, s mindezek mellett kiváló tanár volt. Amikor a második világháború befejeződött, s a magyarságnak léttelenséget hozott a béke, Szalatnai tiltakozott, beadványokat írt hivataloknak és politikus ismerőseinek. Amikor mindez hiábavalónak bizonyult, tudatosította talajvesztését és 1948-ban elköltözött Magyarországra – emlékezett vissza Duba Gyula.
Az élet máshol van
Szalatnai Rezső nem szakadt el a szlovákiai magyarságtól, ezzel kapcsolatban Milan Kundera regényíró egy mondatát emelte ki Duba Gyula, amely jellemző lehetett Szalatnaira is: az élet máshol van. Szalatnai Rezső és társai is keresték a régi kapcsolatokat, a presburgeri hangulatot. A Hét egykori melléklete, a Fórum, az Irodalmi Szemle hozta írásait, de nemcsak levélben jelentkezett, hanem személyesen is megjelent a szerkesztőségben, 1968 után járt a Szemlében, s alkotóként is részt vett a munkában.
Jarábik Gabriella Duba Gyula beszéde után elmondta: Szalatnai lánya, Ráchel Judit adományozta a kiállított tárgyakat a múzeumnak. Majd felhívta a figyelmet, hogy június 6-án a Több mint szomszéd rendezvénysorozat részeként szimpóziumot rendeznek Szalatnai Rezső munkásságáról a múzeum épületében.
A kiállítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma épületében augusztus 26-ig látogatható.
További felvételek ITT tekinthetőek meg.
