A Bodrogközi Magyar Közösség Házában, „Az előretolt sztrovacsek” címmel Rejtő Jenő kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója sorsáról és munkásságáról tartott október 11-én előadást Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus.
A jelenlévőket a szervezők nevében Pásztor István, a Loránttfy Zsuzsanna BFT elnöke köszöntötte, majd bemutatta az előadót „Izzadt Greg kapitányt”, aljass:-) Thuróczy Gergelyt, ahogy magát a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa aposztrofálta. „A magyar irodalom egyik legolvasottabb írója, Rejtő Jenő életéről igen kevés pontos adat állt rendelkezésre a legutóbbi időkig. Életrajz helyett szájhagyomány útján terjedő legendárium, s a könyveiből vett számtalan idézet vitte hírét szerteszét az olvasók népes táborában”- idézte fel Pásztor.
A Rejtő köré szövődött legendáriumot kibontva, konkrétummal és tényekkel átszőtt előadásában rendkívül érdekes prezentáció keretében mutatta be Thuróczy a pesti ponyva aranykorának zsenijét. Felelevenítette azt a miliőt, ahonnan az író indult: „Erzsébetvárosban nőtt fel egy 3 gyerekes zsidó kispolgári családban. A Riech család nem volt vallásos, az egyik testvére Egri Lajos, szakíró a kor egyik legjobb magyar sakkozója, a másik Révai Gyula, jogász pedig remek bridzsjátékos volt. Jenő is kivételes memóriával, s kiváló logikai érzékkel bírt, azonban ő maradt a szerencsejátékoknál. Hatalmas mennyiségű pénzt vert el kártyán. Ezért állandóan pénzzavarban volt, akkor is, amikor már nagyon jól keresett az írással. Talán lehet alapja annak a legendának is, mely szerint a kávéházakban, ahol rendszeresen dolgozott, kéziratokkal fizetett. Azonban ez már csak azért sem lehet igaz, mert a kéziratokon látszik, hogy tele vannak utólagos áthúzásokkal, javításokkal, sohasem készre írta műveit”– mondta.
19 éves kora körül színésznek tanult Rákosi Szidi színitanodájában, sok mindenbe belekezdett, azonban nem végzett el egy rendes iskolát sem. Foglalkozott operett szövegek írásával és fordítással, az utóbbit elég pongyola módon, feltehetően, még szótárat sem vett a kezébe. Versekkel is próbálkozott, azonban nagyon rossz verseket írt, nem is próbálta megjelentetni azokat. Bizonyíthatóan 1924-től kezdte használni a Rejtő nevet, azonban hivatalosan megtartotta a Riech nevet. Ugyanakkor P. Howard, Gibson Lavery írói álnéven is jelentek meg művei.
Kifejtette: rengeteget dolgozott, túlpörgött az idegrendszere, és azután mindig kiborult, ehhez hozzájárult a korban legális (patikában kapható) Aktedron nevű teljesítményfokozó készítmény szedése, ami olyan tüneteket váltott ki nála, mint mostanság a speed nevű drog fogyasztása. Ha valaki belekötött egy mondatába vagy veszített kártyán, akkor elkezdett őrjöngeni. Több írása is megmaradt, amelyben a kiadóival perlekedik.
Annyira szerette Adyt, hogy az egyik kedvesének a szerelmi együttlét után az ő verseit olvasta fel. Rejtőt egyébként is nagyon szerették a nők, ami nem csoda, hiszen jóképű, nagyon magas, szinte atletikus termetű férfi volt. A hétköznapokban azonban elég elviselhetetlen ember lehetett, nem igazán férjnek való. Ő sem vágyott meleg családi fészekre, gyakran cserélődtek mellette a nők, és amikor olyanja volt, megnősült, mindkét felesége a gépírónője volt – ismertette az előadó.
Hozzátette: 1942-ben egy szélsőjobboldali lap cikket közölt Rejtőről felfedve, hogy P. Howard-Rejtő-Reich egyazon személy, azt nehezményezve, hogy ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. A cikk megjelenése után nem sokkal megkapta a behívót és ennek nyomán vonult be a nagykátai munkaszolgálatos gyűjtőtáborba. Onnan a keleti frontra, a Don-kanyarba vezényelték a 2. magyar hadsereg tagjaként. Az embertelen körülmények és a borzalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, s 1943 elején meghalt.
„Rejtő legsikeresebb könyveiben valójában semmit mást nem csinált, mint a korban divatos unalomig ismert-ismételt kliséket felvonultató légiós és kalandregényekbe oltotta önnön magát – a pesti humoristát. Ebbéli minőségében műfajújítóvá lépett elő, ami a XX. században nem sokaknak adatott meg”- összegezte az előadását Thuróczy.
Thuróczy Gergely a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatójaként látva, hogy Rejtő Jenőt mennyire
elhanyagolta a magyar irodalomtudomány, beleásta magát az íróval kapcsolatos hagyaték felkutatásába, ennek köszönhetően két megjelent kiadványban tárta fel irodalmunk rendhagyó alakjának életrajzát, tragikus sorsát és munkásságát. „Az ellopott tragédia – Rejtő Jenő – emlékkötet” és „A megtalált tragédia – Rejtő Jenő emlékére” című könyveiben összegezte a kutatómunkájának eredményeit, ami egyben az író munkásságának legteljesebb számbavétele.
