Egy hálás időszak, az advent révén készülhettünk az örömünnepre. Országszerte bőséges programkínálat jelezte az ünnep közeledtét. Ugyanakkor lehetőségünk nyílt a szolgálatra, az elcsendesedésre, és a lelkiismeret-vizsgálatra is. Minden bizonnyal igyekeztünk eleget tenni emberbaráti kötelezettségeinknek. Ajándékoztunk, adakoztunk, jótékonykodtunk, és talán megértőbbek voltunk mások iránt. Ha ez így történt, látszólag elégedettek lehetünk magunkkal.
A Jézusi „keresztény minőségellenőrzés“ viszont ennél alaposabb. Először a pozitívumokra tekint: figyelembe veszi a hitben való hűséget, a fáradozásainkat, majd rámutat az elmarasztalandóra is. Hozzásegít annak a felismeréséhez, hogy a magunk erejéből, okosságából, jobban mondva okoskodásából, de még hitéből sem felelünk meg. Ezért van szükségünk megtérésre és kérhetjük Urunkat, hogy ő újítson meg bennünket, mert Jézus soha nem a bűneivel megterhelt személyt utálja, hanem a bűnt. Igazságosan ítél, viszont irgalmát bőséggel méri. Vagyis a mi bűnbánatunk és az Ő bűnbocsánatának kulcsa nyitja meg az ajtót számunkra is az üdvösség felé. Ezért karácsony legnagyobb és igazi ajándéka hitünk legnagyobb kincse, maga a megváltás csodája.
Gyakran úgy tűnik, hogy földi hatalmasságok vagy az anyagiak tartják markukban a világot. Mintha még a karácsonyi történet is azt támasztaná alá, hogy a római császáré a legnagyobb hatalom. Az általa elrendelt népszámlálás törvényesíti a megszállást: a császár adószedő hadúrként hajtja igába a legyőzött népeket. Aztán kiderül, hogy ezáltal is Isten terve valósul meg, hiszen így indulhat József és Mária Betlehembe.
A karácsony első nagy örömhíre, hogy az Úristen tarja kezében a világot és benne az életünket.
Bármit teszünk ellene, tudva vagy tudatlanul, Istennek akkor is hatalma és dicsősége van a magasságban. Mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az Úristen ma is mindent, és mindenkit fel tud használni üdvterve megvalósításához. Arra is, hogy mindnyájunk szívét elérje az angyal száján felcsendülő betlehemi örömhír: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.”
Az örömhír megszívleléséhez Mária alázatára, József engedelmességére, és a pásztorok hűségére van szükségünk. A kitaszított pásztorok hallhatják először a hírt – ezzel példát ad nekünk is arra, hogy ne mondjunk le senkiről. Nincs olyan ember közelben és távolban, akit ő ne tudna felemelni vagy éppen a mi üdvösségünk érdekében eszközként használni. Ha pedig olykor magunkról érezzük azt, hogy alkalmatlanok, méltatlanok, használhatatlanok vagyunk, ha valamit elrontottunk, elmulasztottunk, ha látjuk életünk terheit, vétkeit, a reményvesztettséget, akkor higgyük el, hogy Isten lehajol hozzánk is, mert nincs az a mélység, amit szeretetével, új reménységre hívó szavával el ne tudna érni.
Karácsony az ígéret beteljesedésének ünnepe, Jézus Krisztus születésének az ünnepe. A szeretet ünnepe, a tökéletes isteni szeretet ünnepe. Jézusban Isten tökéletes szeretete a tökéletesen szeretni nem képes emberhez érkezett, hogy esélyt és reményt adjon nekünk.
A karácsony ünnepe azt üzeni, hogy szól hozzánk az Úr! Szól hozzánk most is, a Fiú Jézus Krisztus érkezése által, aki azért született meg, sokak között nekünk is segítségünkre, megváltásunkra legyen.
Így kopogtat az idén is személyes életünkben. Ámen!
A szerző evangélikus lelkész.
