Két izgalmas könyvet is bemutattak a Füleki Városi Könyvtárban az év első hónapjában. Arpád Soltész második bestsellerét, illetve a Regionális Történelem Barátai Körének immár negyedik évkönyvét.
Arpád Soltész (1969) az egyik legismertebb szlovákiai oknyomozó újságíró, aki Kassán született, remekül beszél magyarul is. A rendszerváltás előtt megjárta Németországot, majd hazatért, s Eperjesen tanult tolmács–fordító szakon. Ekkor kezdett el újságírással is foglalkozni, a kilencvenes években több kassai napilap munkatársa volt, majd a Joj TV alkalmazottja lett, s így átköltözött Pozsonyba. A saját bőrén tapasztalhatta meg a mečiari éveket, a vadprivatizációt, s az akkori zűrzavaros időket. Egy alkalommal jól elverték, s mint mondja, az akkori rendszer durvábbnak tűnt, mert a kilencvenes években a nyers erőt használták elrettentésként a kor politikusai és újgazdagjai, ma viszont inkább ügyvédekkel nyomulnak, s az általuk elfogadott törvényi segédlettel nyírják ki a tollforgatókat. Nem véletlen, hogy mind az első (Hús), mind a második (Disznó) című kötete szépirodalmi keretek között jelent meg, s nem dokumentarista regényként. Az első a kelet-szlovákiai maffia kilencvenes éveit mutatja be, a második viszont már napjainkban, a Kuciak-gyilkosság után íródott.
Nem véletlenül lett a regény címe a Disznó, amely szó magában a regényben nem fordul elő – mindenki helyettesítse be azzal, akivel akarja.
A kilencvenes években az akkori ellenzéki politikusok az oknyomozó újságírók és az ellenzéki média oldalán álltak, s ezért nehezen fogadták el, hogy az 1998-as választások után, amikor Mečiar elbukott, az ellenzéki média továbbra is a függetlenség mellett tette le a voksát. A korról eddig főleg szépirodalmi művek jelentek meg, gondoljunk csak Juraj Červenák, Jozef Karika vagy Gustáv Murín regényeire, de Durica Katalin és Szomolai Tibor jóvoltából a téma megjelent a szlovákiai magyar irodalomban is. A szlovák film is felfedezte már magának a korszakot, Peter Bebjak A határ vagy Mariana Čengel Solčanská Emberrablás című filmje is elevenig hatol.
Egy idő után Soltész is feladta az oknyomozó újságírói pályát, de Ján Kuciak és barátnője brutális meggyilkolása rádöbbentette, hogy az oknyomozó újságírásra talán nagyobb szükség van, mint a kilencvenes években, amikor a semmiből kellett felépíteni önmagukat, hiszen a szocializmus idején nem tűrték meg az oknyomozást.
Nyáron létrehozták a Ján Kuciak Oknyomozó Központot, amelynek egyértelmű célja a szervezett bűnözés leleplezése és a politikusokkal kapcsolatos összefonódásának feltárása.
Az elnöke Arpád Soltész lett (tagja még Zuzana Petková, az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány igazgatója és Peter Bárdy, az Aktuality.sk portál főszerkesztője), s külföldi tapasztalatokat alapul véve szeretnék segíteni az oknyomozó újságírást. Németországi újságírók most tártak fel egy 55 milliárd eurós adócsalást, s ők is szeretnének a kapcsolataik segítségével minden segítséget megadni a hazai oknyomozó újságíróknak, hogy felelősségteljesen végezhessék a munkájukat. A Kuciak-gyilkossággal kapcsolatban hangsúlyozza, nem szabad elhamarkodottan ítélkezni, ugyan van egy gyanúsított, aki jelenleg leginkább gyanúsítható megrendelőként, de a nyomozás megközelítőleg a negyedénél jár, s ezért jelenleg őt is megilleti a védelem joga.
„Az újságírás nagyon nehéz munka, sokszor veszélyes is, s a közhiedelemmel ellentétben az újságírók nem rockcsillagok”
– mondja Soltész, akit jelenleg a központ kiépítése foglal le. Készül viszont a Hús francia fordítása, míg a Disznó márciusban jelenik meg csehül.
Soltész bestsellere mellett egy különleges regionális tematikájú könyv bemutatására is sor került. Várkúton (Hradište) négy éve találkoztak a helytörténet művelői, s a Mišo Šesták által elindított kezdeményezés váratlanul nagy sikert aratott. Annyira, hogy már 2017-ben kinőtték a helybéli kapacitási lehetőségeket, az idén a találkozót már kétnaposra tervezik, s annak nyilvános részét Losoncon rendezik meg. 2017-ben középiskolások számára helytörténeti vetélkedőt is szerveztek, amelyen 16 diák vett részt. Az idei antológiába 28 szerző tanulmánya került be, de elkészült egy sokkal díszesebb, bővített limitált kiadás is, amely régi dokumentumok mellett újabb tanulmányokat is közöl. Ahogy Šesták érdeklődésünkre elmondta, a kötet a megye anyagi támogatásával jelent meg, s a szűkített verzióhoz ingyenesen lehet hozzájutni.
A kötet anyaga nagyon gazdag felhozatalról tanúskodik, régészeti feltárásoktól falutörténeteken át egy-egy izgalmas helytörténeti esemény feldolgozásáig terjed.
Bár a kötet szlovák nyelvű, magyar szerzők és magyar vonatkozású anyagok is szép számmal szerepelnek a kötetben, így olvashatjuk például Böszörményi István munkáját a 18. századi Losonc utcáiról és lakóiról, Varga Norbert tanulmányát az észak-nógrádi várak mondáiról, a rimaszombati Ján Aláč munkáját az 1968 és 1991 közötti szovjet katonai jelenlétről, Dominika Belková tanulmányát az elfelejtett Losonc–Gács vasútvonalról, vagy Václav Furmánek régészprofesszor és a füleki Titton Viktória régészeti tanulmányait. Utóbbi az elmúlt évek füleki ásatásairól számol be a kötetben, a tanulmányt a könyvbemutatón betegsége miatti távollétében munkatársa, Bianka Vozárová ismertette.
Az elmúlt években több szakaszban folyt a füleki vár feltárása, tavaly négy szelvényt is nyitottak, ahol nem egy érdekes és értékes leletre bukkantak a budapesti egyetemistákkal és a nyitrai Régészeti Intézet szakemberével, Róbert Malčekkal megerősített helyi régészek. A kutatást Maxim Mordovin vezeti, s ahogy Vozárovától megtudtuk, mivel tavaly elkezdődött a váralja gyári úti részének a revitalizációja, a városfali bástya felújítása (ezen a részen parkoló és illemhely is épül), így elkerülhetetlenné váltak a régészeti feltáró munkálatok. A kettes szelvényben megtalálták a kőből rakott városfal alapjait, míg a kis bástya másik szelvényében a kőfal lenyomatát, illetve cölöplyukakat találtak. A 17. században megépített városfal előtt palánk védrendszer övezte a füleki várat – vonta le az ásatások tanulságait Vozárová. Az ásatások tavasszal folytatódnak, hiszen a gyári utcát is fel kell tárniuk, az is a várhoz tartozik. A legértékesebb leleteket a felújítás után a nagyközönség is megtekintheti a Bebek-toronyban található állandó kiállításon.
