1935. április 11-én az első Csehszlovák Köztársaságban elfogadták a 82/1935. számú törvényt, amely az esetleges légitámadások elleni védelemről szólt. Ennek értelmében valamennyi településen, így Hídvégen is megalakult a CPO (Civilná protiletecká ochrana), azaz a légvédelmi civilszervezet.
A magyar revizionizmus erősödésére és a fiatal állam számára kedvezőtlenül alakuló politikai fordulatok hatására ennek tevékenysége egyre intenzívebbé vált, s még sok más rendelkezés érvényesítésére is sor került. De lássuk előbb a civilvédelmi intézkedések hídvégi lecsapódásait.
A nagykürtösi levéltárban vaskos iratköteg őrzi Hídvég község részletes civilvédelmi tervét. Ebből sok minden kiolvasható; több olyan adat is található benne, mely hű tükre az 1930-as évekbeli településnek: pontos képet ad a falu telkeiről, házairól, lakosairól, középületeiről stb.
Az 1935-ben kidolgozott védelmi tervezethez egy aránylag pontos belterületi térképrajz is készült. A rajz északi részében látható a temető a régi halottasházzal és a központi kereszttel, mellette (a mai Híd vendéglő helyén) a fecskendőházzal, azaz a tűzoltószertárral; ezzel szemben, a szőlők irányába haladó út bal oldalán egy kis utcasorral, illetve a Cigányszöggel. Az Ipolyság felé vezető főút bal oldalán, a mostani kultúrház helyén létesült a csendőrállomás. Vele szemben, egy kicsit lejjebb a Singer- féle vendéglő épülete állt magányosan. Ezen túl már nem voltak sem lakóházak, sem középületek. A híd felé vezető széles utca még eléggé foghíjas, s a hídfőig elsősorban csak a jobb oldal van beépítve. Itt szerepel a rajzon az Uzel-vendéglő. Alatta a malom felé vezető utca, azzal szemben pedig a templom irányába haladó kis szűk utcácska a plébániaépülettel. A térképen jelölve van a Benedek-féle gőzmalom, az Ipoly-híd és a nagy pénzügyőrlaktanya, illetve a vámhivatal a hozzá tartozó udvarral és melléképületekkel.
A temetőtől dél felé tartó, az Ipolyig húzódó széles utca volt egykor Hídvég főutcája. Ezen az Ipoly irányába haladva, mindjárt jobb oldalon állt az egyik zsidó származású kereskedő, Weiner kocsmája. Tőle nem messzire épült a Baťa üzlet, azaz a cipőbolt. Ettől egy kicsit délebbre, az ellenkező oldalon volt az egyik Lestyan porta, az akkori bíró, Lestyan Mihály háza és hivatala. A főutcából nyugat felé nyíló kis utcácska sarkán működött az egykori postahivatal. Egy kisebb téren áll a római katolikus templom, bejáratától nyugatra a község római katolikus elemi iskolája. Jelölve van a térképen a templomtól délre található feszület, valamint a település északnyugati pontján létesített, mára már beépített piactér is.
A tervezethez egy leírás is készült a faluról. Ebből megtudhatjuk, hogy a község észak-déli irányú településformát mutat, s az ez irányú beépített rész hossza 480 méter. A faluhoz tartozott a 3,75 km-re települt Hídvégi puszta három házzal. A lakók száma 963, a házaké pedig 223. A lakosság nagy részét a földművesek alkotják, néhányan pedig gazdasági munkások, szezonális és alkalmi munkát vállalók. A 963 lakosból 454 a férfi, 509 a nő; a 20 és 50 év közti férfiból 128 a hadköteles, nem hadrafogható 73. A gyermekek száma összesen 286. A faluban 48 hatvan éven feletti személy élt. A légvédelmi mozgalomba bevonható volt 206 férfi és 217 nő. A tűzoltók száma a hadköteleseket levonva 14.
Az említett 1935-ös törvény értelmében 1936-ban felállították a CPO (légvédelmi civilszervezet) 8 hídvégi szakcsoportját, a különféle szolgálatokat teljesítő egységeket.
Az első ilyen volt a „riasztó szolgálat“ (služba poplachová), melynek egyik figyelőhelyéül a templom tornyát jelölték ki. A másik figyelőállomás a kaszárnya padlásán volt. Figyelmeztető jelzésük a harangozás és a tűzoltókürt megfújása volt. Eme egység parancsnoki tisztségét Babusa József (1893) töltötte be.
A második csoportot a tűzoltóságon kívüli tűzrendészeti szolgálat képezte két szakasszal. Az első szakasz parancsnoka Simonfi János (1892), a másodiké pedig Antalicz Béla (1902) volt. Hídvégen egyébként ebben az időben már állandó jelleggel működött a fecskendőházzal rendelkező tűzoltószervezet is, Lestyán Sándor (1899) parancsnok irányításával. A tűzoltóházban minden éjjel ketten szolgálatot teljesítettek a községi őrrel egyetemben.
A szanitéci szolgálat (služba samaritánska) munkáját ifj. Mák Géza (1908) irányította. Az elsősegélynyújtás központjául az iskola volt kijelölve, ahol megtalálhatóak voltak a szükséges kellékek, mint a kötszerkészlet, az alapvető gyógyszerek s a hordágyak. Ebben a csoportban nők is tevékenykedhettek.
A lebontási szolgálatnak (služba asanačná) két egysége volt; egyiknek a főutca, másiknak az új utca volt felügyeletére bízva. A parancsnoki tisztséget Dudáš (Dudás) Pál (1880) töltötte be. Az összekötő- és hírszolgálatnál (Služba spojovacia-spravodajská) négyen tevékenykedtek, parancsnokuk Halász János tanító (1891) volt.
Tíz személlyel működött a közrendi és közbiztonsági szolgálat (služba poriadková-bezpečnostná). Semetke János Erázi (1892) parancsnokságával. A 7. számú leleplezési szolgálat (služba zastieracia) parancsnoka Véki Gyula asztalos (1892) volt. A különlegességi szolgálat (služby zvláštne) parancsnoki tisztségét pedig Czibulya Béla gazdasági szolga (1898) töltötte be.
A nagyívű honvédelmi tervhez el kellett készíteni azt a kimutatást is, mely a telkeket (házakat), kutakat, pincéket veszi számba.
Ebben a beépített telek, illetve az azon lévő ház száma, a házakban lakó családtagok száma; az épület jellege (családi ház, községi épület, egyéb építmény), a tetőzet minősége (cserepes, zsúpos), a kutak száma, azok fajtája ( gémes, kerekes, saját, közös) és a pincék száma szerepel, valamint az utóbbinál az, hogy mennyi személy fér oda el szükség esetén. Az összeírás roppant érdekes, mert abból sok minden kiolvasható, s egyfajta megbízható árnyalata az a falurajznak.
Ipolyhídvég 226 beltelkén akkor 213 ház állt, melyben összesen 953 lakos élt. Egy lakásra áltag 4,2 lakos jutott, ami nem jelent túl nagy zsúfoltságot. Ám néhány épületet csak egy-két ember lakta, de volt több olyan építmény is, ahol 8-9 személy élt, sőt előfordult olyan családi ház is, melyben 11-15-en laktak. Nem voltak ritkák a hosszú udvarok, illetve az olyan porták, melyen több egymáshoz épült családi ház is állt. 177 házat cseréppel, 36-ot zsúppal fedtek. A településen volt 180 kút, ebből 100 kerekes, 23 gémes és 57 közös. A közös kutak jegyzésénél nem derül ki, hogy azokból mennyi volt az esetleges közkút, azaz községi vízforrás. Az épületek közt akadt néhány községi lakás is, akárcsak egyházi építmény. Az utóbbiak közé tartozott a templom, az iskola és a plébánia. További épületekként sorolják még fel a Lazarovics pékséget, a Batya üzletet, a csendőrlaktanyát, valamit a nagy laktanyát és „ finánciát“. Az utóbbi kétemeletes épületben 33-an laktak.
A pincék száma 59 volt. Ezek egy része a ház alá vagy a telek más pontjára épült. Legtöbb pincében 10 és 25 személynek lett volna szükség esetén helye, de Divis József és Weiner Árpád pincéjében 50-50 személyt is el tudtak volna helyezni.
Az összeírásból a falu akkori névállományára is fény derül, ám a nagy listán csak a háztulajdonosok nevét tüntetik fel, s ez mintegy hatvanat tesz ki. A település névállománya azonban ennél sokkal gazdagabb volt, hisz nem szerepelnek rajta ama lakók, akik Hídvégre nősültek, itt telepedtek le, de nem rendelkeztek saját lakással.
Az összeírás alapján Hídvégen az 1936-os évben az alábbi családnevek szerepeltek (Zárójelben az egy-egy nevet viselő családok, családfők számát tüntetjük fel, amiből következtethetünk a név gyakoriságára. Amelyet 5, illetve annál több család visel, azt vastag, dőlt betűkkel jelöljük.): Ablószki (8) (Abelovszky, Abelovszký, Abelovszki), Antalicz (6) (Antalic); Baboser? (Babusik), Bálint (8), Balázs (4), Benedek, Benko, Bodor, Bódzsár (2) (Bodzsár), Bojtos, Boroveny, Botka, Busaji (Bussay) Buzák; Czibulya (3); Csajka (10), Csekés, Cseri; Deák, Divis, Doncs, Drárók, Drojko, Dudás; Gajzer, Grozman, Gubinyi; Halász, Hegedűs (3), Hlavács (4), Hlicska, Hocsák, Hola (2) (Holla), Horváth (2); Jámbor; Kapuszta, Kardos (4), Keresztes, Klacsó, Kmegy (Kmety), Koselya (4), Kossik, (Kosík, Košík), Kostyál (2), Kovács, Král ( Králl), Krekács, Krozma; Laczi, Lazarovics, Lestyan (3), Lestyanszky, Lőrincz (2); Mák (3), Málik, Mátyás (3), Mészáros, Mikes (Mikeš); Németh (Német); Pál, Pálinkás (2), Penke (3), Pintér (2), Pitel, Pribeli (2), Prohászka; Rábai (Rábay), Ragács (4) (Ragacs, Ragáč); Repka; Sajó, Saróka, Semetke (8), Simonfi, Simelik, Sinka (4), Skrivánek, Skultéti (5), Slezák, Sógor, Stark, Styasznyi (Szyastní (ý)(8); Szabó (3), Szőlősi, Szúrovi (Szurovi, Surový); Teknyős, Terényi ,Tímár, Tóth (Tót) (7), Trevalecz (Trevalec, Trevalicz) (5), Turcsányi, Túri; Uzel; Varga (5), Vékány, Véky, Vizsoly, Vejner (Weiner); Zábrádi (Zábrády) (6), Záhorszki, Zólyomi(Zólomi) (2).
