Az idő előrehaladtával a honvédelmi munka Ipolyhídvégen is egyre intenzívebbé vált. Bővítették a civilvédelemhez szükséges eszköztárat, amire a falu 1 100 korona állami támogatást is kapott. 1936 májusában a járási székhelyen, Korponán, a volt Vigadó termében továbbképzést tartottak a repülőtámadás elleni akció ügyében, melyen Hídvégről is részt kellett vennie a községi bírónak és a CPO-parancsnoknak. Egyébként már 1936-ban honvédelmi gyakorlatokat kellett tartani a községekben. Hídvégről Lestyan Mihály küldött jelentést egy ilyen megtartásáról, melyen megjelent a csendőrség is. Ugyancsak ő, illetve Skultéti József CPO-parancsnok jelenti 1937-ben, hogy május 15-én is volt ilyen gyakorlat, mely este tizenegykor kezdődött, s éjjel egy órakor ért véget. A jelentéshez két listát is csatoltak: az egyiken a gyakorlaton résztvevők neveit olvashatjuk, a másikon azok szerepelnek, akik nem jelentek meg a gyakorlaton.
1937-ben a körjegyző jelenti (522/prez), hogy a hozzá tartozó községekben, így Hídvégen is gyakorolták az elsötétítést. Imitálták a repülőtámadást, a bombázás okozta tüzet. Mindent az előírások szerint végeztek: hordágyak, szekerek, kötözőhelyek be voltak biztosítva, a szakcsoportok jól dolgoztak.
Szigorúan tiltották ebben az időben a tömeges összejöveteleket, megmozdulásokat. 1937. május 2-án jelenti Hídvégről a bíró, hogy ott például május elsején semmiféle gyülekezés nem volt. A jegyző aztán a felsőbb szerveknek küldi jelentését, megjegyezve, hogy körzetében nem tartottak gyűléseket. Szécsénykéről M. L. és társai kérték, hogy részt vehessenek az ipolysági nagygyűlésen, de erre nem kaptak engedélyt, s így nyugalom volt. A sági nyilvános gyülekezeten a körzetből csak néhány személy volt jelen, elsősorban a kommunista párt tagjai, akik mintegy 25-en lehettek.
1938-ban újabb listák készültek. Ekkor már sok mindent számba vettek, összeírtak. Azt például, hogy kik a lovas gazdák, hány fogattal, szekérrel rendelkeznek stb. Hídvégről ezek közé tartoztak: Lőrincz József (2), Sógor László (2), Sógor János (2), Lestyan Mihály (8), Túri Ferenc (2), Czibulya Béla (2), Czibuly István (2), Hlavács István (5), Halász János (5), Szurový István (3), Csajka János (2), özv. Benedek Olga (4), Uzel József (2), Dúló József (2), Bodzsár József (2), Mikes Béla (1), Abelovsky János (2), Mák Géza (2), Králl Jenő (6), Lazarovič Sándor (1). Összesen tehát 57 hadra fogható lovat jegyeztek. A felsorolásból kitűnik, kik voltak a falu módosabb gazdái. Zárójelben egy-egy gazda lovainak számát látjuk. Ilyen szempontból tehát a legmódosabbak közé tartozott: Lestyan Mihály, Králl Jenő, Halász János, Hlavács István és Benedek Olga. Szállításra alkalmas szekerekkel is ők rendelkeztek elsősorban.
Úgyszintén összeíratta a jegyző körzetéből a fogathajtókat és a kocsisokat is. Az előbbiek közt találjuk a hídvégi Túri Sándort, az utóbbiak közt pedig Kostyál Istvánt, Kovács Mihályt és Koselya Istvánt. Jegyzékbe kellett venni a valamilyen terméket előállító üzemet is. Ezek közt találjuk a hídvégi gőzmalmot, amely a liszt valamennyi fajtáján kívül egyéb gabonatermékeket is tudott készíteni. Tulajdonosa pedig özv. Benedekné Juhász Olga volt.
A magyar revíziós törekvések fokozódására, illetve a háborús légkör hatására a csehszlovák honvédelmi szervek a határsávban a már korábban emelt kaszárnyákon kívül kiépítették a további védelmi rendszereiket, köztük az úgynevezett csehszlovák betonbunkereket is.
A katonai építkezésekkel kapcsolatban a járási levéltár iratai közt is találtunk adatokat. 1938. június 18-án az ipolynagyfalusi körjegyző leiratában, melyet a hídvégi bírónak küldött, ezt olvashatjuk: „Bíró Úr!/ Ezennel hivatalosan értesítem arról, hogy a napokban megkezdődnek községe határában a katonai építkezések. Erre való tekintettel a bíró úrnak tudomására adatik, hogy a katonai hatóságoknak legyen mindenben segítségére, ha valamit kérni fognak. Ez a bíró úr hivatalos és erkölcsi kötelessége is.
Hogy melyik helyeken lesznek az építkezések foganatosítva, azt még én sem tudom megírni. Azon a helyen, ahol szükség van rá, akár szántó, rét, legelő vagy más terület jön sorra. A lefoglalt területekért a katonai hatóság rendesen megfizet, mint tette ezt más községekben is. Tehát az embereknek nem kell félniük ettől.
Azonban figyelmeztetnek azon terület tulajdonosai, ahol ezen katonai építkezések lesznek, hogy ott nem lehet nekik munkálkodni. A tulajdonos vagy a bérlő is csak akkor dolgozhat, ha kiváltja igazolványát a jegyzői hivatalban. És dolgozni is csak nappal fog lehetni; éjjel, korán reggel, késő este tiltva van a munka. Mellékelt hirdetményeket függessze ki, a bíró házánál és a faluban is, azután a tartalmát doboltassa ki, mert aki nem tartja be azt, ami a hirdetményben van, vállalja a következményeket is.“ (101/1938.prez.)
A jegyző abban valószínűleg tévedett, hogy nem lehetett tudni, hol lesznek az építkezések. Hisz már 1937-ben elkészült egy jegyzék, amely ama földtulajdonosok névsorát tartalmazza, akiknek földjei érintett részét a katonaság bérbe veszi. Ezek a következők voltak: Králl Jenő, Kováč Imre, Semetke István, Holla József, Számel Lajos, Slezák Sándor, Csajka Sándor.
Adatközlőm (Hlavács Ferenc) szerint Hídvégen három bunker épült: egy a kaszárnya mellett, egy kint a határ magasabb pontján, egy pedig az Ipolyság felé vezető út mellett, a pincék, illetve szőlők alatt. A hídfőnél pedig, attól kb. 100 méterre egy tankcsapdát is felállítottak.
Az első építmény sorsáról pontos információnk is van. A kaszárnyában lévő hajdani Lengyel Tiszti Tábor krónikájában találjuk az 1942-es feljegyzések közt az erre vonatkozó alábbi sorokat: „A folyó hónap végén a magyar hatóság utasítására megkezdődtek a tábor kertjében található bunker felrobbantására irányuló munkák. Az Ipoly folyó volt a határ Magyarország és Csehszlovákia között. A határ védelmére a csehek bunkerek sorozatát építették fel, amelyek Ipolyhídvég szomszédságában láthatóak. Most a bunkereket, mint értéktelen építményeket a magyar kormány lerombolja.”
