Március 12-én, kedden Kárpátalja testközelből címmel előadást tartott a lévai Reviczky Házban Martin Vivien.
Vivien a kárpátaljai Zápszony szülötte. 2017 szeptemberében érkezett Lévára a Petőfi Sándor program keretein belül. Két éve tevékenykedik a Czeglédi Péter Református Gimnáziumban, valamint a Reviczky Társulásnál. Vivien fő feladata a szórványtelepülésen a közösségépítés, s az ifjúsági munka. Az elmúlt évben a lévai magyarokat vitte el szülőföldjére egy 3 napos kirándulásra, s most Kárpátalját hozta el egy előadás által a Felvidékre.
Az estére való ráhangolódásként Bukai Éva és Farkas Szilárd Horváth Sándor Mert a haza nem eladó című megzenésített versét adták elő, majd Nagy Veronika szavalta el Csobolya József Kárpátalja című költeményét.
Az előadásban Vivien kitért a térség történelmére. Mivel az elmúlt évszázadokban Kárpátalja a legtöbbször gazdát cserélt térség volt, a történelmi áttekintés az ókorral kezdődött. A honfoglaláson, a Rákóczi-szabadságharcon, az 1848-as forradalmon, a csehszlovák és szovjet időkön át jutottunk el napjainkig, amikor 1991 óta Ukrajna részét képezi.
Az érdeklődők betekintést kaptak a térség etnikai összetételébe, s magyarázatot kerestek a magyarság elmúlt évszázad alatti rohamos fogyására.
Az előadó külön kitért a malenkij robot szörnyűségeire, mely több 10 ezer áldozatot követelt a térségben.
A nevezetességek áttekintése
A történelmi áttekintést a kárpátaljai nevezetességek bemutatása követte. Vivien úgy gondolta, hogy nem olyan nevezetességeket ismertet, melyekről többnyire mindenki tud, sokan jártak ott és ismerik történelmi jelentőségét, hanem
szubjektív módon kiválaszt olyan nevezetességeket, melyek bár a magyarság szempontjából nagy jelentőséggel bírnak, mégis az elmúlt években egyre inkább feledésbe merülnek, s turisztikai jelentőségük is egyre csökken.
Így került bemutatásra a beregszentmiklósi kastély, Thököly Imre és Zrínyi Ilona szerelmének bölcsője, az Árpád-vonal, mely a II. világháború alatt a Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszere volt, s jelenleg is látogatható a kárpátaljai Felsőgerebenen, valamint a huszti vár, mely anno a Himnusz szerzőjét is megihlette. Ezt követően szintén szubjektív módon került kiválasztásra néhány olyan hírneves ember, akit mindenképp meg kell említeni kárpátaljai büszkeségként.
Az irodalom terén Kovács Vilmos, Nagy Zoltán Mihály, Balla D. Károly és Vári Fábián László kapott ezúttal nagyobb figyelmet. A képzőművészet területéről kiemelte Boksay József és Révész Imre festőket, akik sokat tettek a kárpátaljai képzőművészet fellendüléséért, valamint Hidi Endre nagydobronyi kerámiamestert. A színház témakörében pedig Fedák Sári kultuszát tárgyalta, valamint Vidnyanszki Attila és Trill Zsolt munkásságát.
Külön figyelmet kapott a 175 éve született Munkácsy Mihály, világhírű festőművészünk. Az előadás utolsó részében pedig a beregi szőttes került bemutatásra, melynek egy darabját élőben is megcsodálhatták az érdeklődők.
Vivien az előadásban mesélt saját élményeiről, nézeteiről. Elmondta, hogyan éli meg a magyarságát Kárpátalján, s azt is, hogy soha nem tekintett határon túli státuszára negatívumként. Inkább úgy fogja fel, mint egy többismeretlenes egyenletben az adva van értéket. Ez van, ebből kell kiindulni, ezeket az értékeket kaptuk, ezeket kell a megfelelő helyre behelyettesíteni.
S a végén meglehet, hogy jobb megoldást kapunk, mint azok, akik látszólag jobb adottságokkal indultak.
Az előadás végén Wirth Jenő, a Reviczky Társulás elnöke megköszönte Viviennek az elmúlt két évben végzett munkáját, majd a vendégek megízlelhették a kvászt és néhány kárpátaljai finomságot.
